A született nő

Az egy dolog, hogy valaki nőnek születik, szinte jelentősége sincs, létezik ugyanis egy olyan embertípus is, hogy született nő. A született nő megfigyeléseim alapján -merthogy jómagam nem tartozom közéjük- mindig tökéletesen néz ki. Pontosan tudja, hogy mi áll jól neki, nincs szüksége arra, hogy négyszer visszamenjen a butikba felpróbálni ugyanazt a ruhát, ahogy arra sem, hogy a próbafülkében okostelefonnal lefényképezze magát és férjnek elküldve a képet áthárítsa rá a döntés felelősségét. A született nő fel se próbálja: tudja, hogy melyik boltban melyik méret illik tökéletesen a testére, így csak lazán a karjára teríti vállfástul és már megy is a pénztárhoz. A szimpatikus született nő nem vet szánakozó pillantásokat a próbafülkében reményvesztetten sóhajtozó halandók felé. A nem szimpatikus igen.

A született nő tartása egyenes, fejét felszegve jár. A halandó nő is tudja, hogy így kéne járnia, nem nyomorítva a gerincét a hanyag tartással, de ugye az a sok cucc, meg sok gyerek… Persze a született nőnek is lehet cucca (meg gyereke), de ő mindig ízléses bőrtáskába rejti (nem a gyerekeit!), spáros szatyrot nem láttál még nála.

És a haja! MINDIG, de mindig olyan, mintha a fodrászatból lépett volna ki. Elmondása szerint évente ha egyszer-kétszer eljut fodrászhoz, igazán semmiség, maga szokta szárítani. Meg a smink! Honnan tudja mindegyik, hogy hogy kell? Hogy milyen az arcformája, bőrtípusa, szemöldökének az orrához viszonyított távolsága? Én is évekig olvastam a glamourt meg a joyt tinikoromban aztán mégse tudok sminkelni. Hát ők így honnan??? A test- és arcápolásra, narancsbőr- és ráncmegelőzésre már tinédzserkora óta komoly összegeket áldoz, mert megérdemli.

Huszonöt pár cipője van és meggyőződése, hogy ez normális és mindenki másnak is ennyi van. A ruháit nem úgy húzza elő reggelente a szekrényből, hogy “itt egy farmer, na kéne hozzá egy pulóver is”, a született nő SZETTEKBEN gondolkodik.

A született nő nem kételkedik a férfi érzéseiben, az ő fejében meg sem fordul, hogy a férfi esetleg találhatna nála szebbet-jobbat, az teljesen lehetetlenség. És valóban: a született nő férje halálos szerelemmel rajong harminckét együtt töltött év után is.

Most már csak egy kérdésem van: miért van az, hogy valaki így születik, valaki (például én) meg nem?

Folytatása következik, amelyben megindokolom, hogy az én lányom miért született nő.

Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is!