akár el is áshatja magát?
Korábban, sok lelkes olvasó közreműködésével írtam egy bejegyzést arról, hogy kisgyerekekkel egyedül maradt anyák hogyan találtak új párt, alapítottak új családot. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hasonló cipőben járó anyák írtak, hogy jó volt olvasni mások öröméről, hogy nem csak a filmekben van ilyen, hanem a köztünk élő, “hétköznapi” emberek is megérdemlik és meg is találhatják azt az embert, aki a gyerekekkel együtt elfogadja és szereti őket. A minap viszont egy elég kiábrándult válasz érkezett a kérdőívemre, amit bevallom őszintén, szorongva olvastam. Úgy teszem közzé, hogy nem változtatok rajta semmit:
Hány évesek voltak a gyerekek amikor elváltatok?
4, 6, 8
Mennyi idő múlva talált rád a szerelem?
A szerelem? Inkább csak pasik, akik dugni akartak. Meg 1-2 olyan, aki azért, hogy egy ideig legyen nője, hajlandó azt hazudni, hogy szeret. Ja, meg persze olyanok, akik írni-olvasni alig tudnak, olyan butuskák…. meg persze sok elvált pasit vonzanak azok a nők, akiknek van lakásuk, kocsijuk….
De minden épeszű ember tudja, hogy egy 3 gyerekes anyát nem fog szívből szeretni egyetlen épeszű férfi sem. Aki ezt mondja a nőknek (már, hogy meg fogják találni a párjukat), hazudik.
Hogyan ismerkedtetek meg?
Hol ismerkedhet egy anyuka, aki egyedül neveli a gyerekeit, így nem tud szórakozóhelyekre, tánctáborba, baráti találkozókra járni? A baráti társaságok felnőtt korban házaspárokból állnak… nekik pedig eszükben sincs beengedni egy egyedülálló nőt… elvégre az potenciális veszélyforrás lenne a férjekre.
Ismerkedni csakis a neten lehet… Ott meg vagy szexpartnert, vagy minimum Hófehérke kvalitású nőt keresnek a férfiak.
Milyen most a párod és a gyerekek kapcsolata?
Vicces kérdés…
Mi volt idén nyáron a legnagyobb közös családi élményetek?
Hogy végre egy este 5 órát egyedül tölthettem… kb. egy év után először.
Bármi egyéb, amit szeretnél megosztani másokkal:
A többgyerekes anyák akár el is áshatják magukat…. soha nem lesz már normális életük…
Kép: freedigitalphotos.net
Nem tudom ki írta, hiszen a kérdőív névtelen, viszont ha kapcsolatba lépne velem, szívesen beszélgetnék vele/írnék neki. Megkérdezném, hogy tartja-e a kapcsolatot a volt férje a gyerekekkel, elviszi-e őket néha, vannak-e nagyszülők, bébiszitter, akik segíthetnek és még sok mindent.
Ti mit kérdeznétek? Mit gondoltok, tényleg ilyen kilátástalan a helyzete egy háromgyerekes, elvált nőnek? A netes ismerkedők valóban csak szexpartnert keresnek?
A fenti bejegyzés egy sorozat része, amelyben elvált, kisgyerekes nők vallanak arról, hogy sikerült-e új párt találniuk és hogyan, rengeteg pozitív és negatív kritikát olvashattok a netes társkeresőkről, megszólalnak majd kisgyerekes apukák(!) és olyanok is, akik már lemondtak arról, hogy valaha is találnak társat. Kövesd a facebook oldalamat, ha nem akarsz lemaradni a folytatásról! A korábbi írásokat pedig az Elváltan menüpont alatt találod.
Ha te is szívesen megosztanád az olvasókkal a történetedet, töltsd ki a kérdőívet, vagy írj e-mailt a rejtelmekblog@gmail.com címre és közzéteszem, hátha segíthetünk vele másoknak!
….”A nők 60%-nak jó a válás”??? A válás csak annak a nőnek lehet jó, aki maga lép ki a házasságból, és még ott is akadhat olyan, akinek egyszerűen nem adatik más megoldás, mert élete addigi párja pokollá teszi az egyetlen életét. No neki alaigha jó, mert sokszor csak a múltbeli szép idők tartják még ott. Ám, hogy ez a 60 % hogy jött ki, na erre kíváncsi lennék. A kedves papák, előszeretettel hírdetik, hogy ki lettek semmizve. Miért is? Mert az asszony nem ment világgá puszta fenékkel és a gyerekekkel, a semmibe, nem tűnt el egy életre? Amit úgymond “elvesznek” nem maguknak tartják meg, hanem a romokban lévő gyerekeknek próbálnak továbra is élhető életet biztosítani, pl apuka és a teljes család helyett. Könnyű sértetten lelépni és nyavajogva az új asszonynak könnyezni! De a gyerekekről való gondoskodás, a felelősség, a kötelesség, a gondok, a bajok, a betegségek és minden-minden is az anyáknál marad a gyerekekkel együtt. Könnyű új életet kezdeni, ezek nélkül, és közben panaszkodni hogy milyen nehéz az élet…. Talán egy egyedül maradt anyának könnyebb, és mitől már????
Kedves Evelin!
Ezt írja nekem : “Miért nem hiszi, hogy el lehet fogadni más gyerekeit?”
De én elhiszem. :)) Van rá példa, csak ez a ritkább.Szinte már kivétel…
“A kijelentése, miszerint undorító az elvált nő és az alfa hím mint embertípus; a gondoskodó férfi, aki felvállal egy kisgyerekes nőt, pedig szánalmas, felveti azt a kérdést, hogy ön szerint ki számít teljes értékű emberi lénynek? ”
Szerintem az, aki felelősen éli az életet. Érdekes módon eddig még a gyerekek érdekét senki említette meg. Minden felnőtt önző módon viselkedik. Az “alfa hím” és a neki gyereket szülő nő is. Szegény gondoskodó férfi pedig nevelje fel a “kakukkfiókát” ?
Eddigi sok éves tapasztalatom szerint hatalmas igény van “gondoskodó” férfiakra. Durvábban fogalmazva családi szolgára. :))
Egyébként egy “használt” férfi nem biztos, hogy rosszabb, mint egy független, szabad… Mindenhez mázli kell. Vannak persze olyanok, akik rosszak voltak, és elváltak tőlük, de vannak minden bizonnyal olyanok is, ahol egyszerűen nem működött a kapcsolat, túl fiatalok voltak amikor összejöttek, stb.
Kedves Land Ned!
Itt folytatva a másik bejegyzésnél elkezdett beszélgetésünket, mert pont kapcsolódik a legutóbbi hozzászólásokhoz:
A kijelentése, miszerint undorító az elvált nő és az alfa hím mint embertípus; a gondoskodó férfi, aki felvállal egy kisgyerekes nőt, pedig szánalmas, felveti azt a kérdést, hogy ön szerint ki számít teljes értékű emberi lénynek? Azok, akik nem válnak el három gyerek után, hiába hűlt ki a kapcsolat? Az önáltatást/képmutatást/anyagi megfontolásból együtt maradást elfogadhatóbbnak tartja, mint azt, ha az ember bevallja, hogy: elcsesztem, túl fiatal voltam, félreismertem, nem így gondoltam, hibáztam, elváltam?
Miért nem hiszi, hogy el lehet fogadni más gyerekeit? Nem azt írom, hogy sajátként szeretni, de elfogadni… ahogy az anyjukat is. Vagy az apjukat, ha már az is felmerült, hogy miért csak a nőkről beszélünk.
Akkor még gyermektelen nő voltam. Független, szabad.
Kedves Aliza!
Ezt írod: “…a páromnak is volt már gyereke, amikor összejöttünk.”
Ez a lényeg! Ilyen férfire van esélyed, a suba-subához, guba-gubához elv alapján.
De független, szabad, gyermektelen férfire nemigen.
Szerintem nem a három gyereke, hanem a kiábrándultsága miatt nem talál párt az említett anyuka. A barátnőim között 5-6 három gyerekes anyuka van, akik válás után párt találtak. Sőt a középiskolai fiú osztálytársaim (volt belőlük 23) között is van több, aki háromgyerekes anyukával jött össze. Lehet, hogy most el van keseredve egy csalódás miatt,lehet, hogy fáradt, de ha összeszedi magát, biztos, hogy talál párt. Nem szabad belelovalnia magát abba, hogy minden férfi haszonleső szemét. Sok rendes pasi is párt keres, családra vágyik. A gyerekek pedig elég kicsik ahhoz, hogy könnyen elfogadják az új férfit a családban, úgyhogy emiatt sem kell aggódni.
(Nem vadászok jelen pillanatban.) Ez nem így van, a páromnak is volt már gyereke, amikor összejöttünk.
Annyi a különbség, hogy általában az anyánál vannak a gyerekek 0-24, és csak pár napot az apánál. Ha az anya nem tud egy új kapcsolatban kettesben maradni az új párjával – sose – akkor nem is ismerhetik meg egymást. Senki sem úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy na szuper, pótanyuka, pótapuka akarok lenni, hanem úgy, hogy itt egy érdekes ember, és hm, van gyereke, de az érdekes ember annyit ad pluszban, hogy elfogadom a gyerekét is.
Aliza, te kedvesen naiv vagy. :))
Az a problémád, hogy a férfiaknak nem kell olyan nő, akinek más férfitól van gyermeke.
Biztosítalak arról, hogy a nők és éppen így gondolkodnak, nekik sem kell olyan férfi, akinek más nőtől már vannak gyermekei.
Ha TÉNYLEG megszeretne, elfogadná.
Egy igazán szerető férfi elfogad, mindennel együtt.
De nem biztos, hogy képes tényleg annyira megszeretni.
Kedves Aliza!
Bizonyára lenne olyan férfi, aki megszeretne téged. Nem is ez a gond, hanem az, hogy a hozzád tartozó “körülményeket” nem fogadja el.
Szerintem – teljesen kívülálló szerint- csak akkor lehet ismerkedni anyaként, ha a gyerekek gyakran passzolva vannak, és az anya új szingli társaságokba jár el. Nem bulizni, de pl. táncklubba, jógázni. Ahol nyugodtan ismerkedhet, mint egyedülálló. De csak akkor csinálhat ilyet, ha a gyerekek gyakran nem nála vannak. Akkor találhat talán valakit, aki tényleg őt szereti meg. De vajon ő-e az, a gyerekei nélkül? (Én nem érezném magam jól a gyerekem nélkül, az az igazság. A gyerekemmel meg rám se néz senki, nyilvánvaló, igaz nem is keresgélek.)
Kedves Györgyi Petrovics !
Ki mondta, hogy csak a nő hibája lehet a válás???
Én biztosan nem mondtam.
De az nő, aki a rossz házasságát még egy újabb gyerekkel akarja rendbe hozni, az a harmadik gyerek után se váljon el, hanem vállaljon negyedik gyereket is. Ha valaki hülye, akkor legyen következetesen az…
A kérdésed : ” Milyen férfi az, aki sorsára hagyja a feleségét és a gyerekeit?”
Erre az a válaszom, hogy ha a férfi válik, akkor az egy szemét, vagy “beteg”. Ha a nő válik, akkor azt az előbb válaszoltam meg.
Sok okosat lehet mondani így, a posztok során, de cikkben szereplő anyával értek egyet. Ha a “papák” lépnek le , akkor is te vagy megbélyegezve: miért hagytad, miért üldözted el, miért nem tartottad vissza…blabblabla Csak ismételni tudom magam, minden válás története egyedi, persze vannak hasonlatosságok bennük, de alapvetően nem lehet pálcáttörni egyik vagy másik szereplő felett sem. Adva van viszont a házasságban két ember, ahol az egyik önzése okán elindít egy folyamatot, aminek eredménye a válás. A másik fél tehetetlen,hiszen ha valaki elkezdi “önmegvalósítani” magát, akkor ott már csak akkor van megoldás, ha van köztük szeretet, megbecsülés, és tisztelet, mert akkor dolgoznak az együttmaradáson. Én egyedül maradtam a gyerekekkel, és eleinte nagyon rossz volt pláne, hogy a közös házba, a volt férj odacipelte az új pereputyát. De ekkor tanultam meg igazán értékelni a szabad akarat, szabadidő fogalmát. Amikor nem kell megalkuvásokkal és eröltetett kompromisszumokkal teli helyzetekkel küzdeni. A baj csak az, hogy aki anno menni akart, bár “boldognak látszó papás-mamást játszik és sajnos a saját gyerekei szeme láttára akikről meg tudomást is alig vesz, de ez csak színház, és ez a napnál is világosabb, hogy tele van megalkuvással és irigységgel ami sajnos a jelleméből csak a még rosszabbat hozza ki. Jobb egyedül, ilyen kapcsolatra nem vágyom!!! Amire meg vágynék, azt a cikkben tökéletesen megfogalmazza a nőtárs: csak a filmekben van happy end.
Kedves Györgyi Petrovics, és akit érdekel a téma: mi az, hogy talán már a második, harmadik gyerek újrakezdés volt? Felnőtt emberek vagyunk, és aki még hisz abban, hogy egy párkapcsolat a gyerektől működik, vagy nem működik, annak fel kellene nőnie! Két embert, ha eleve szeretik egymást, még jobban összeköti a gyermek… de ha már nem,és a tisztelet sincs meg, akkor csak eltávolítja őket egymástól… ettől remélni a közös (kicsikart) boldogságot pedig butaság.
Nincs kérdésem hiszen mindenki hordozza azt a terhet ami miatt kisiklott az élete.Válás után nagyon sok nőtől kaptam meg azt a mondatot hogy a házáért akarok össze bútoroni vele.Mit csináljak a bírónő úgy ítélte meg a feleségemé a ház és a gyerek és a többi sok ezer férfinek a sorsával megeggyező ítélettel és utána előítélettel éltem egy rövid ideig.De volt egy lány aki ma kettő gyermekes anya semmink nem volt.20 éve együtt vagyunk van házunk és közös életünk.Boldogok vagyunk!Üzenetem van,ha tiszta a lelki ismereted a válással kapcsolatba nem félsz egy új kapcsolattól .Sajnos a válások 60% a a nő részére jó,tisztelet a kivételnek-de ezt kihasználják.Talán ha szigorítanának a válásoknál a döntések hozatala elött lehetőséget adnának az apák jogainak gyakorlására kevesebb lenne a válás.Hidjék már el mi is alkalmasak vagyunk család nevelésére nem csak pénzkereseti forrásnak legyünk tartva.Hisz a gyerektartási perek elött is dolgozunk,utána a háromgyermekes anyuka számolgatja az elvált férfi fizetéséből mennyi marad neki.Tiszteletem azoknak akik nem ilyenek de sajnos én a keveseb normális nőknek a panaszait nem hallom mert mindenki tudja a gyerekek nevelése kötelező,ha valaki vállalja,szívből és ne pénzért.Üdv egy boldog apátol aki megjárta a poklot,de most boldog,de nem felejt.
Kedves Land Ned, aztán miért csak a nő hibája lehet a válás??? Nyilván, mikor összeházasodtak, komolyan gondolta, h azzal a férfival szeretné leélni az életét. Honnan tudod, mit próbált meg, milyen kompromisszumot kötött? Talán a már a második vagy a harmadik gyerek egy újrakezdés volt. És talán azért, hogy ne válás legyen a vége.
És három gyerekkel mégis a válást választani kemény döntés, ami mögött valószínűleg súlyos okok állnak.
És hadd kérdezzek vissza: Milyen férfi az, aki sorsára hagyja a feleségét és a gyerekeit?
Az én kérdésem : Mennyire gondolta át az életét az, aki három gyerek után elválik a gyermekek apjától ?
Illetve miért kellett három gyermeket szülnie attól, akitől aztán elválik?
Egyébként esetleg valami szerelemre csak akkor lesz esélye, amikor a legkisebb gyerek is 18 év körüli lesz, és várható, hogy saját lábára áll.