Házassági életközösségben élünk, a lehetőségekhez mérten -értem ezalatt, hogy bele kell férjünk a férjem napi húsz szóra limitált beszélgetéskeretébe-, megbeszéljük a családunkat érintő dolgokat, közösen döntünk. Eddigi együtt töltött hat évünk alatt nemigen volt olyan, amit másképp gondoltunk volna, talán csak olyan amit máskor, lásd házasság, amit én ugye most-rögtön-azonnal-minél-hamarabb, hát már fél éve járunk, nem?, férjem pedig inkább sohanapján kiskeddre gondolt, de végül közös nevezőre jutottunk és már régen belátta, hogy mennyire jó is ez neki. 😀
Szóval abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk nincsenek komolyabb nézeteltérések, tányérdobálós veszekedések (tudtátok, hogy olyan emberrel nem lehet veszekedni, aki még csak nem is válaszol?) és általában jó döntéseket hozunk. Igen ám, de eddig csak magunkról volt szó, annak nem volt akkora súlya, hogy melyik kerületben esküdjünk, hová menjünk nyaralni, vagy hogy milyen színű legyen a fürdőszobacsempe. Most először adódott olyan helyzet, amikor a gyerekünk jövőjéről kellett dönteni és ennek bizony van súlya. Nagyon sokat gondolkoztam, míg végül a bölcsőde mellett döntöttem az óvoda ellenében (kora őszi gyerek lévén mindkettőre volt lehetőség). Nem volt könnyű, egyedül kellett választanom, a legnagyobb segítséget pedig olyan fórumos anyukáktól kaptam, akiknek egy részével még csak nem is találkoztam soha személyesen.
– A te férjed segített az óvodaválasztásban? Lelki támasz, tanács, véleménynyilvánítás, BÁRMI? – kérdezte óvodaválasztással küszködő ismerősöm tegnap.
Hát az én férjem konkrétan SEMMIT sem segített, de még a vívódásaimat is úgy hallgatta, hogy ő közben tett-vett, szerelt, én meg futottam utána egy vagy két gyerekkel az ölemben és a hátának beszéltem… Mert hogy ő nem tud véleményt nyilvánítani olyan dologban, amihez nem ért. Hiába mondom, hogy ehhez én sem értek, mert még egy gyerekem se volt se ovis, se bölcsis, játszótéri pletykákra tudok csak alapozni. Hiába meséltem el neki, hogy mit mondtak az óvodaválasztón, hiénaként lesem ha a környezetemben felmerül a téma, tapasztalatokat gyűjtök és adok tovább otthon a férjemnek, nincs reakció. Mondtam is neki, hogy itt vannak az érvek, meg az ellenérvek, mondjál már valamit, ember! De hogy én vagyok többet a gyerekkel, én ismerem jobban. Csakhogy itt nem csak erről van szó! Arról azért lehetne véleménye, hogy a közelebbi (20 perc séta, nincs busz) intézményt, vagy a távolabbit (30 perc séta, de van busz) válasszuk. Legalább annyit, hogy ennek is, annak is meg van az előnye, drágám. Cseszegetésem n-edik napjára végül kifundálta azt a frappáns választ, hogy “Támogatom a döntésedet”. Mondta ezt arra a vonatkozóan, hogy az egyik távolabbi óvodával szimpatizáltam a körzetes helyett. Az n+3-dik napon, amikor azzal vártam itthon, hogy mégis inkább bölcsődébe iratom Fricikét, szintén határozott “Támogatom a döntésedet” volt a válasz…
Ismerős helyzet ez valakinek? Nektek segít(ett) a férjetek? Vagy ez megint egy olyan dolog, amit fel kell venni az anyaság munkaköri leírásába?
Háromgyerekes, tapasztalt anyatársam azzal biztat, hogy ez csak az elején ennyire nehéz, a későbbiekben akár még szülői értekezletre is el lehet hajtani a férfiembert. Ahol majd jegyzetel. Mit jegyzetel! Bírósági írnokokat megszégyenítő módon az első szótól az utolsóig mindent pontosan rögzít, mintha jegyzőkönyvet írna. Komolyan veszi A FELADATOT. Míg te nagyjából 4-5 szót írsz egy 5×5 cm-es cetlire, ami számodra minden szükséges információt tartalmaz az elkövetkezendő fél évre vonatkozóan, a férjed 3 db A/4-es papír mindkét oldalát telejegyzeteli. Mert neki halvány gőze nincs arról, hogy az elhangzottakat milyen módon kell szűrni. Te ezt írod: “op-2500“. Ő ezt írja: “osztálypénz: havi 500 Ft, lehet fizetni havonta 500 Ft-onként, vagy egyben, fél évre előre (szeptembertől januárig terjedő időszak), akkor 2.500-at kell beadni, lehetőleg minél hamarabb. Fizetés zárt borítékban, névvel, összeggel ellátva bármikor az osztályfőnöknek, aki továbbítja az osztályanyukának, vagy most is oda lehet adni, a szülői végén“…
Úgy legyen! Ámen.
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol naponta gyerekszájjal, vizslafotóval és egyéb apróságokkal várlak!
