Nem tudom más hogy van ezzel, de nálunk gyakran megesik, hogy a gyerek a legszebb ruháit a szekrényben növi ki. Úgy értve a ruhák vannak a szekrényben, a gyerek idekinn.
Van, hogy kapjuk őket, van, hogy én veszem meg, mert ugye milyen anya már az olyan, aki képes otthagyni a boltban a kék kockás inget barna mellénykével? Pedig alig vásárolok. De komolyan.
Régebben abból indultam ki, hogy itthonra jó nekik a lyukas mackónadrág, meg a mosható festékből képződő moshatatlan foltokkal tarkított játszóspóló. Úgyis csak összemaszatolják. Egy valamirevaló gyerek viszont minden nap maszatol valamit, tehát A.) örökké rongyos ruhákban járkál, B.) feláldozom a csini ruhákat és legalább készítek pár szép képet a gyerekről a családi archívumba. Próbálom magam erőszakkal rávenni, hogy ez utóbbi elvet kövessem. A mosás így is, úgy is központi kérdés marad.
.
Kálváriám akkor kezdődött, amikor betettem a lábam ebbe a házba. Na jó, talán mégsem akkor. Azt hiszem aznap amikor férjem először hozott haza éjszaka és az ablak alatt lebukva lábujjhegyen, ám hangosan vihogva lopakodtunk, nehogy az anyukája észrevegyen minket -mert amúgy biztos jól megdorgálta volna az akkor 31 éves fiát, hogy későn ment haza…-, szóval aznap még nem használtam a mosógépet. Esetleg másnap, amikor gyakorlatilag ideköltöztem.
.
A mosógép a kortársam lehetett. ’84-es évjárat, működőképes, Hajdú. Sose szerettem. Vágytam valami modernebbre, ezért minden egyes mosás előtt szuggeráltam, hogy romoljon már el. Környezettudatosan élünk, amíg működik, nem cserélünk. Talán két évig vártam, az a nyavalyás gép pedig még mindig hibátlanul működött. Aztán megtört a jég. Férjem megengedte, hogy beruházzak egy új gépbe, persze nevetségesen alacsony költségvetési limitet engedélyezve gyakorlatilag rám bízta a dolgot. Gyanítom, hogy engedékenységében közrejátszott az a tény, hogy minden kapálózása ellenére végül mégis feleségül vett és egy ekkora horderejű lépés után már szinte minden mindegy alapon -nős férfiként neki már úgyis örökre befellegzett- engedett a kérésemnek.
.
A piacot szemrevételezve hamar rájöttem, hogy ennyi pénzből csak az Ütődött Üzletben (Leértékelt Áruk Boltja) kaphatok valami márkás gépet. Nem sokat vacilláltam, megvettem egy széltében-hosszában megzúzott Zanussit. Beüzemeltük, vártam a csodát, de elmaradt. Sosem bírtam megszeretni, nem mosott rendesen, hamar elkezdtem vágyni egy jobbra. Szárítóprogram, ezüstmosás, ésatöbbi. Egy év garancia volt a gépre, egy év egy hetes korában elkezdett folyni az ajtaján a víz. Garanciális javításról már szó sem lehetett. Az állapota egyre csak romlott, egy hónapja már nem indult el, csak kétszeri indítással, három hete elkezdett folyni a hátulján is a víz, nagyjából 5-10 liter mosásonként. Gépünk tocsogott a vízben, a pincénk minden mosás alkalmával ingyen habfürdőt vett.
.
Tegnap végül kihívtam egy helyi ezermestert, hogy gyógyítsa meg. A mester kijött, földre helyezte szerszámoktól dagadó táskáját, ezzel elérte, hogy Feri fiam rögtön új apukára vágyjon, de legalábbis elgondolkozzon azon, hogy korábbi gyermeteg vágya, miszerint tűzoltóbácsi, vagy kukásbácsi legyen felnőtt korában, nevetségesnek tűnik egy mosógépszerelő pályafutásához képest. Mesterünk lecsavarozta a gép hátsó lemezét, majd megállapította, hogy a két fűtőszál egyike sincs bedugva és valószínűleg soha nem is volt, mert olyan a világon nincs, hogy mindkettő véletlenül letáncoljon a nemtudommiről, szóval erősen feltételezhető, hogy a mosógépünk eddigi élete során egyszer sem használt meleg vizet a mosáshoz. Vélhetően ezért nem jöttek ki nekem a mosható festékes foltok 60 fokon sem. Mert az a 60 csak 19 volt.
Amennyiben te sem tudsz megszabadulni a rosszcsontfoltoktól (bébiétel, sár, festék), talán nálad sincs rendesen bedugva a fűtőszál. Ezt érdemes ellenőrizni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: