– Nézd, anya, ott egy bodobács! – mutogat lelkesen nagyfiam egy kő alá iparkodó piros-fekete színű rusnya bogárra. Türtőztetem magam, férj ugyanis megígértette velem, hogy nem hallatok vérfagyasztó sikolyt, szaladok világgá, vagy ájulok el, ha meglátok egy ízeltlábút, mert ezzel a magatartással csak azt tanítom meg Ferikének, hogy a bogarak, pókok és egyéb rettenetes kis barátaik undorítóak és félni kell tőlük. 
Mára már annyira edzett vagyok, hogy érdeklődve nézem, ahogy a gyerek gilisztákat fogdos gumikesztyű nélkül, fel sem horkanok, amikor a férjem közli, hogy “nem kell kezet mosnod fiam, mert a giliszta az tiszta állat” (hogymivanmi?) és ugye a pókokat is csak udvariasan papírtörlőre tessékeljük, hogy a kertben szabadon engedhessük őket (haha, ha ezek tudnák én miket csinálok velük, ha nincsenek itthon!).
Na már megint elkalandoztam, szóval kérdezem a fiamat, hogy honnan tudja a bogár nevét. Az apjától. Hát persze! Na, mondom, hehe, végre ennyi év után sikerül jól kioktatnom a férjemet, aki amúgy egy zseni és mindig mindent tud, de olyan szimpatikus módon, hogy az embernek nem támad kedve az arcába gyalogolni, csak úgy lappang egy ilyen pislákoló kis vágyacska, hogy egyszer az életben, add uram, hogy legyen valami, amit inkább én tudok és nem ő! Szóval hehe, én történetesen gyerekkorom óta tudom, hogy a bodobács az egy virág! Csiklandozza a belsőmet a kéj, hú de jó lesz, tervezgetem, forgatom magamban a szavakat, nem leszek nagyon leereszkedő vele. Azért beszaladok a lakásba ráguglizni, biztos ami tuti alapon. Ááá, ilyen nincs! Már megint neki van igaza. Pedig én még egy könyvet is kiolvastam Bodobács címmel és nem tűnt fel ez az apróság. Jó, mondjuk novelláskötet volt, de akkor is. A bodobácsra pedig azt hittem, hogy fabogár, de ez már részletkérdés. Hát istenem, panelgyerek vagyok és anyám sem nagy biológus (de legalább a matematika szeretetét továbbörökítette – a szerk.).
.
Azt mondja ma a fiam a nyárfára mutogatva:
– Látod anya, ez egy szöszfa!
– Na ezt meg honnan szedted?
– Hát Éva mamától!
Ahhá, megint innen fúj a szél…
Én eddig abban a hitben éltem, hogy ez a fülbemászó,és rettegtem tőle. :S