Virtuális olvasói szemináriumot tartok, az első (negyed)órán pedig ingyenesen részt vehettek. Az otthonotokban zajlik majd. Mondjuk most. Kezdhetjük?
Megkérlek, hogy kapcsold be a kedvenc zenédet. Tegyél fel egy arcpakolást (azért van ekkora szám a témában, mert a múltkor a kozmetikus megszánt egy termékmintával és el is magyarázta hogy kell használni -persze ki se bontottam). A gyerekeket hallgattasd el (mi sem egyszerűbb, hehe), hiszen te most fontos dolgokat fogsz tanulni. Egészen pontosan háztartási praktikákat, melyek birtokában könnyebb lesz a mindennapi életetek, ezt a férjed is értékelni fogja. Készíts egy forró teát. Szerintem rumot is tegyél bele. Legalább egy decit.
A tananyagot egy, a padláson talált kézikönyvből állítottam össze, melynek címe: Ezer jó tanács. Ez az Új idők (1894 és 1949 között megjelenő szépirodalmi képes hetilap) külön kiadványa, melyet az előszóban a “nagyon intelligens, békebeli mérték szerint előkelő közönségnek” ajánlanak. Én meg nektek:
“Az «Ezer jó tanács» fegyver abban a küzdelemben, melyet nap, mint nap, minden órában, szinte minden percben vívunk az élet bosszúságai, a tárgyak rosszindulata, a kellemetlen véletlenek ellen.
Ennek a küzdelemnek hőse: a háziasszony. Neki akar elsősorban segítségére lenni ez a könyv, mely nagyon sok olyan tanácsot foglal magában, mely a tizenhárompróbás háziasszonyok számára is meglepetés-számba mehet. Mindenki tanulhat belőle.”
Egyelőre az első fejezetben mélyedtem el, melynek címe A fehérnemű, de tulajdonképpen a helyes mosási és tisztítási technikákról szól. Mint tudjuk, ennek elsajátítása igencsak rám fér.
“Nagymosás. A mosott ruhát éjszakára, vagy hosszabb időre sohase hagyjuk cinküstben, mert a fehérnemű ettől foltokat kap.”
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nem nagyon van itthon cinküstöm. Ha viszont lenne, akkor a tárgymutatót felütve könnyedén kikereshetném az ide vonatkozó tételeket. Kezdeném például a “Cinkezés felismerése” című fejezettel, hogy bizonyosan meggyőződhessek mosóüstöm cinkezettségéről. Utána talán a cinkezett edények tisztításában mélyednék el, végül pedig a “Cink fürdőkádat törékenységtől óvni” bekezdésbe kukkantanék bele.
“Hol tartsuk a szennyest. Sok családnál még ma is az a szokás, hogy a szennyes batyuba kötve, ládában, vagy szekrényben a hálószobában áll. Ez lehet kényelmes, de semmiképpen sem kellemes, főleg pedig rendkívül egészségtelen. A szennyes ruha mindig rossz szagot áraszt. Legjobb, ha erre a célra megfelelő nagyságú ládát szerzünk be, amelyen néhány lyuk van, hogy a ruha szellőződhessen. Természetesen tanácsos a ládára lakatot vagy erős zárat tétetni.”
Minden világos, de ezt a lakat dolgot nem értem.
“Szakadt ruhák. Minden háziasszonynak gondoskodnia kellene róla, hogy a ruha, mielőtt mosásba kerül, gondosan meg legyen foltozva.”
Nekem egy gombot felvarrni is hónapokba telik, addig a nappaliban jól látható helyen (értsd: férjet baromira idegesítve) várakoznak a ruhák.
“A fehérneműből beáztatás előtt ki kell mosni a vér-, tinta-, másolóceruza- stb. foltokat, mert ezek a foltok a lúgban feloldódnak és a többi ruhát is megfogják. (Lásd: Folttisztítás.)”
Hát megnéznék én egy másolóceruza foltot a bugyimban…
“A száradni fölterített ruha sokszor megfagy. Hogy ezt elkerüljük, tegyünk az utolsó öblítővízbe konyhasót. 4-5 liter vízre egy marék sót számítsunk.”
Sokszor megfagy, értitek. Ezt nem is tudom kommentálni.
“A ruhát gyepen úgy fehérítjük, hogy öblítés után rövidre nyírt gyepre terítjük, konyhasót szórunk rá és tiszta vízzel öntözzük. Ha a fehérnemű megszáradt, megint vizet öntünk és sót szórunk rá. Ezt többször ismételjük, de időközben a ruhát egyszer-kétszer meg is fordítjuk.”
Kész, vége, nem bírom, ezt ki kell próbálnom! Igaz ugyan, hogy a füvünk most alsó hangon is tízcentis, de nem látom be, hogy ennek hossza miként befolyásolja a ruhaneműk fehéredését, meg nem is nagyon vannak fehér bugyogóink, de mondjuk a gyerek verdás gatyáit széthintem itt a kertben. Sót azt tuti nem szórok rá, de egy kis eső gondolom csak a javukra válik. Aztán ágyneműt mosok és nekilátok mángorolni.
.
