Hétvégén házasságmegóvó jelleggel gyerekmentes programot szerveztünk. A Fishing on Orfű fesztivált céloztuk meg motorral, sátorral, hiszen mi a szabadság gyermekei vagyunk. Fájó szívvel vettünk búcsút a gyerekektől (na jó, azért ez nem pont így volt), hogy bő 24 órát fizikailag és lelkileg is távol töltsünk tőlük.
Miután szabad testfelületünkön atombiztos napvédelmet képeztünk egy nagyjából ötödik éve használatban lévő hat faktoros napolajjal és búcsúpuszit leheltünk a gyerekek kobakjára, nekiiramodtunk a végtelennek.
Az utazás kellemes volt, leszámítva, hogy nem a túramotorral mentünk, így nem igazán volt párnázott háttámlám és az sem esett olyan jól, hogy a sátorhajlékunk veszített egy csillagot a komfortbesorolásából, amikor Paks magasságában elhagytuk az összegurigázott polifoamjainkat. A nemrégiben vásárolt sátorról az est folyamán még az is kiderült egy részeg idióta jóvoltából – aki baráti társaságának hangulatát épp a mi kuckónk tetejére való berepüléssel kívánta fokozni-, hogy grizzlytámadás esetén fabatkát sem ér, továbbá, hogy a hangszigetelésével is vannak gondok, így lehettünk fültanúi a szomszéd sátorban zöldhajnalban zajló, közel egyórás, kosztümnélküli kalandfilm forgatásának is.
A fesztiválon inkognitóban vettem részt, reméltem, hogy felszabadultan tudok szórakozni és nem rohamoz meg újságírók hada az egyre intenzívebb médiaérdeklődés ellenére sem. Mivel a kutya sem ismert fel, így bátorkodtam bikinire vetkőzni és férjjel karöltve lebicegni a strandra. Ott elfogyasztottam egy, azaz egy darab áfonyás cidert, melynek alkoholtartalma kitartott egész estére (öregszem). A strandon bömbölő rádióból pedig végre megismerkedtem a Kedvesemmel, így ha a közeljövőben valami csoda folytán képi hatást is sikerülne megjelenítenem a korábban átélt hangélmény mellé, akkor bátran kijelenthetném, hogy felzárkóztam kortárs magyar popzenéből.
A fesztiválon a Kaláka, PUF, HS7 és Quimby koncerteket hallgattuk meg, ez utóbbit férjem nem kimondottam kedveli, így bedobva a lábfájós aduászt, viszonylag korán tértünk nyugovóra, hogy másnap hajnalban frissen-kipihenten induljunk haza, hiába no, félemberek vagyunk a gyerekek nélkül.
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!
