Lehetett volna a cím “Hogyan válaszd ki a tökéletes nevet a gyerekednek?” is, de aztán belegondoltam, hogy nem egyszer találkoztam már olyanokkal, akik lesajnálóan faggattak arról, hogyan választhattuk éppen a Frigyes nevet a fiunknak, nem is beszélve azokról az alulművelt irodalmárokról, akik Szabó Magda regényének megfilmesítése óta (1977) élnek abban a tudatban, hogy az Abigél fiúnév.
Amikor Fricit vártuk, akkor az volt az egyezség, hogy ha fiú lesz, a férjem választ nevet, ha lány, akkor meg én. Amúgy szánalmasan pályakezdő módon én tudományosan próbáltam megközelíteni a feladatot, mármint a névválasztást. Kinyomtattam a top 100-as utónévlistát összegző excel táblázatba foglalva tíz évre visszamenőleg, prioritásként megfogalmazva, hogy lehetőleg ne szerepeljen a listán, de legalább az első hetvenben a befutó név. Persze nem akartunk extremitásokba esni és Szekrénygombnak, Katicapettynek, vagy Felhőátvonulásnak keresztelni a dedet, de azért nem akartunk nagyon szokványosat sem (ezúton kérek elnézést minden Szekrénygomb, Katicapetty és Felhőátvonulás nevű kedves olvasómtól, nem állt szándékomban megbántani őket).
Sőt, egy utónévtervező segítségét is igénybe vettem valamelyik babamamás oldalon, ahol amatőr szülőknek kínálnak tartalék kiságybaldachin-tartórúdtól az eldobható melltartóbetét öntapadó ragasztóvédője számára formatervezett kézzel hímzett utazóneszesszerig minden nélkülözhetetlen földi jót, köztük e tervezőprogramot. Ebbe a szoftverbe valami hihetetlen szépérzékű zseni táplálhatta be a javaslatokat, mert nekünk elsőre a Gusztávot dobta ki, ami tulajdonképpen nem annyira botrányos, de aki ismeri a családnevünket, az most szépen alliterálja hozzá és röhögjön egy nagyot. Apróbb finomítások után a Tömörkényt javasolta, de szerencsére nem kellett sokáig görcsölnöm, mert férj fejéből már a terhesség korai stádiumában kipattant a Frigyes név, így közel kilenc hónapom volt utálni ezt a nevet. Van amúgy Frigyes férjem felmenői között kettő is, így arról az ágról lelkesen üdvözölték III. Frigyes érkezését, hát a mi águnkon azért volt némi visszatetszés, élen velem, aki addig Bálintokban meg Benedekekben gondolkoztam. No meg az akkor négyévesforma unokahúgom is felvetette, hogy jobb lenne Hegedűs Ádámnak hívni a picit, mert a Frigyes neki nem tetszik, mondanom sem kell, hogy bazira nem Hegedűs a vezetéknevünk, de egy a lényeg, hogy mire emberformát öltött a fiam, úgy éreztem, hogy a legtökéletesebb nevet találtuk meg a számára.
Vessetek csak egy pillantást erre a képre! Ugye szerintetek is?
Második gyermekünknél abban állapodtunk meg, hogy én választok nevet, akár fiú, akár lány. Ez persze így igazságos, nehezítő körülmény csupán annyi volt, hogy nem kérdeztük meg előre a nemét, így bő 3 héttel a kiírás dátuma előtt csöppet felkészületlennek éreztük magunkat, amikor úton a kórházba az autóban röhögcsélve próbáltunk valami fiúnevet kiötölni. Az Abigél ekkor már megvolt és a családnak is tetszett, engem leginkább a jelentése fogott meg: az apa öröme.
Pár hónapja pedig leendő harmadik gyerekünk nevével kapcsolatban is ihletet kaptunk egy Kaláka koncerten. Újdonság volt számunkra, hogy játszottak pár Szabó Lőrinc verset, amiket én nem ismertem sem megzenésítve, sem anélkül, de így első hallásra is nagyon megfogott a hangulatuk, aztán addig-addig ízlelgettem a költőt, a nevét és a verseit, hogy felvetettem férjnek, hogy mi lenne, ha Lőrincnek hívnánk harmadik, még meg sem fogant, ezáltal korántsem biztos, hogy fiú gyermekünket. Lehetne Lócinak becézni! Férjem meglepően elfogadó volt a névvel kapcsolatban, sőt, a koncert végére olyannyira “fellelkesült”, hogy megkért, nézzem meg a telefonomon, hogy a Lóci valóban a Lőrinc becézése-e (igen, annak is), továbbá soroljam fel a híres Lőrinceket. Ez nála nagyon komoly tetszésnyilvánítást jelent: még élénken emlékszem, amikor a szülőszobán kipréseltem magamból 3650 grammos elsőszülött fiúgyermekünket, férjem az uborkaformájú fejre pillantva egyből elkezdte nyomkodni a telefonját, hogy éltek-e valaha híres Ubulok, mert akkor anyakönyvezhetnénk inkább úgy a Frigyes helyett, de ekkor szerencsére szóltak neki, hogy vágja el a köldökzsinórt és mire végzett a nyiszatolással, valahogy kikerekedett a gyerek búrája is. 🙂
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, ahol naponta gyerekszáj, vizslafotó, vagy leharcolt feleség rovatokkal várlak!
Kommentek