Nosztalgiabejegyzés, 2012. október
“A hobbi …szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve.” Wikipédia
Hálát adok az égnek, hogy az én férjem ilyen dolgos, becsületes fajta, nincsenek hülye hobbijai. Az embernek lehet persze hobbija, ami jobb esetben nem túl drága és nem túl veszélyes. Rossz esetben drága és veszélyes. Az én férjem nem költ autótuningra és egyéb baromságokra, hogy aztán ne legyen mit ennünk. A két tizenéves motor a garázsban meg ugye szinte befektetés, jó lesz majd Fricinek (csak a holttestemen át!), nem költ ruhákra, ezeket -szigorúan mindig ugyanolyat-, én vásárolom neki, nem költ órára, mobilra; ellenben elvisz minket síelni és nekem is ad pénzt ha kérek.
.
Férjnek pár hete új hobbija van.
Hobbija az embernek tudniillik érdeklődés miatt és örömszerzés céljából van. Ezért is választhatta passziójául a grillezést. Nyilván érdeklődik a táplálékfelvétel iránt (én ugye nem tudok főzni) és még az is lehet, hogy örömet akar szerezni a családjának. Nap mint nap finomabbnál finomabb húsokat készít, pácol, fűszerez, utánajár. Életemben nem ettem ennyit, mint mostanában, meg is látszik az alakzatomon.
Nem rossz ez a grillezés, na. Egy kicsit drága mondjuk, mert ugye venni kellett egy faszenes grillsütőt, hiszen a kerti grill az nem olyan, meg venni kellett új késeket, a régi az nem úgy vág, továbbá vágódeszkákat (nem mindegy a méret), ja és persze az alapanyagok: himalája sót ezerkettőért, bélszínt, meg Jamie Oliver fűszereket. Egy férfi hobbija művészet ugye. Arra a kérdésemre, hogy tudja-e ki az a Jamie Oliver, nemleges választ kaptam. Információkat, ihletet a barbecuepitboys videókból gyűjt be, ami csak első hallásra tűnik úgy, mint egy lánybúcsúra rendelhető csippendél csapat, tényleg húsokat sütnek. Ruhában. Férjem minden szabad percében őket nézi. Nekem meg csak kívánnom kell mit ennék.
.
Fricinek is van ám hobbija.
Ő gyűjtő. Kavicsokat, gesztenyéket gyűjt és rakosgat a zsebébe. Ha oda már nem fér, akkor az enyémbe tesszük, további intézkedésig. Még nem adtam fel, hogy készítek valami őszi hangulatú ajtódíszt, gesztenyecsaládot, akármit. Ártatlan kis hobbi ez, bezzeg a vonatozás!
Mindennap szeretne menni a Vasúttörténeti Parkba, vágyát az elmúlt két hétben háromszor teljesítettük. Születésnapjára egész komoly vonat szettet kapott, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Lelkesen építi a síneket, tologatja a vonatokat, férjemnek meg majd szólok már, hogy ne idegeskedjen, ha a gyerek nem jól építi meg a hidat, nem ér körbe a sínpálya, vagy a tehervagon húzza a mozdonyt. Ő így szereti és kész. Minden este lefekvés előtt még van egy csak még egy utolsót vonatozom, utána alszok, anya. Az utolsó kakaót is feladná/feladja érte. Aztán van még egy utolsó utáni és egy legvégső vonatozás is. Álmában beszél, utasokat szólít fel- és leszállásra, ha éjjel felriad, hisztizik, hogy játszani akar. Múlt pénteken hajnal 1-től fél 4-ig vonatozott. Ebből nem csinálunk rendszert.
.
Én is szeretnék hobbit.
Régebben voltak is, mostanában valahogy mégsem jut időm rájuk. Pedig jó lenne. De mit?
Szerettem például kötni. Ötévesen, egy darab rózsaszín sálat. Köthetnék újra, kár, hogy elfelejtettem, de legalább a sál még mindig megvan.
Szerettem levelezni, majd két hétig izgulni, hogy postafordultával meg is érkezzen a villám válasz- a kilencvenes években. Azóta is őrzöm –illetve őriztetem anyáéknál- a néhány cipősdoboznyi levélgyűjteményemet katalógusrendben, beleértve Kuczik Andor levélkézbesítő karácsonyi üdvözlőlapját is. Sajnos újabban annyira a technika áldozatává váltam, hogy a múltkor számítógép hiányában papírra próbáltam lefirkálni kósza gondolataimat, hogy jó lesz az majd a blogba, de leblokkoltam az üres lap láttán, majd néhány sor után ínhüvelygyulladás keletkezett ujjaimban.
“A hobbi tevékenységnek lehetnek jótékony terápiás hatásai, de az erős vágy kiélése el is fajulhat, kényszeres tevékenységgé vagy szenvedéllyé is válhat (mánia).” Wikipédia
Szeretek társasjátékozni is, egyedül(!). Kedvencem a rabló römi és a Scrabble, de szinte mindennel tudok játszani. Ilyenkor a jó Evcsi játszik rossz Evcsi ellen és mindig én nyerek. Nem csalok. És igen, a családom tud róla. És igen, látott már orvos. Még a blogot is olvassa (az influenzaoltást ball vállba kérem majd, köszi). Mostanában mégsem fogok bele ilyen játékba, mert amikor ébren vannak a gyerekek, akkor esélytelen, ha meg alszanak, tutira felébred valamelyik mielőtt befejezném a partit és összerombolja a játékom.
Úszhatnék is mondjuk. Ha lenne úszómezem, vagy nem utálnám úgy a vizet.
Esetleg hallgathatnék zenét, csak mostanában valahogy jobban értékelem a csendet, olyan ritkán van benne részem. Vagy önnön rettenetes hangomat kell hallgatnom, ahogy Frici kérésére hatszor eléneklem az Éva szívem Évát, majd kilencszer a Hej Dunárólt és zárásul –csak- kétszer a Házasodik a motollát, mert az nagyon hosszú; ha nem éneklek, akkor meg beszélgetés, játék, visítás van.
Hobbim lehetne akár a pelenkázás is, hiszen vadászok az akciókra, boldogsághormon szabadul fel a szervezetemben, ha dupla kuponnal kedvező áron jutok hozzá a jumbó kiszereléshez, variálhatom őket kényem-kedvem szerint; 3-as méretűt a kicsire, 5-öst a nagyra, vagy fordítva; lehet mezei, up&go, mosható; és hát a fodrokkal is lehet játszani. Kihajtani, eligazgatni, ki ne folyjon a pisi.
Na jó, őszintén, van ám nekem hobbim, a blogom. Tessék olvasni, véleményezni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: