Sajnos a címrészben nem lehet variálni a szöveget, de természetesen az egyik -szabadon választott- szót ironikus betűtípussal tessék olvasni.
Az utolsó pillanatig nem volt világos, hogy megyünk-e még idén nyaralni, ha igen, hova, és hogy visszük-e szerelmünk (és házasságunk) két kisdedkorú gyümölcsét. Bevallom őszintén, én el tudtam volna képzelni pár napot nélkülük, de megértem, hogy Zoli, aki egész nap dolgozik és alig van a gyerekekkel, épp ezért fogalma sincs arról, hogy ez mivel járszívesebben nyaralna velük, mint nélkülük, ragaszkodott hozzájuk. Amúgy a hétvégén már én is hajlottam arra, hogy elhozzuk őket, tekintve, hogy a férjemet harminchetedik születésnapjának bekövetkeztével megszállta valami felsőbbrendű nyugalom (életközépi válság?) és napokig egyik gyerek sem tudta kihozni a sodrából (ez persze mára már elmúlt, mégsem válság lesz ez, huhh).
Kedden reggel felkerekedtünk és Krk szigetére indultunk négyesben reményekkel telve és némiképp visszafogott hangulatban, mert hát nehéz úgy vidámnak lenni, ha egész reggel idegbeteg vagyok, mert még semmit nem pakoltam össze -ilyenkor férjem nem tart vonzónak, sőt(!)-, meg nem tetszik neki az új hajam és a szülések óta egyre durvábban jelentkező menstruációs görcsöket sem célszerű az indulás napjára időzíteni, de ez van. Az utazás viszonylag jól sikerült, köszönhetően a nem nagyon sok kilométer megtétele után sutba dobott elveimnek, hogy a kicsi csak este, alváshoz kaphat cumit, illetve, hogy a nagy csak este, lefekvés előtt nézhet mesét a tableten. Két órás alvást és egy órás üvöltést követően a maradék három órára engedelmet kapott ki-ki cummogni meg mesét nézni, én meg betoltam egy fájdalomcsillapítót és próbáltam elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy nem a Kis Vukot és egyéb remek magyar főcímdalokat énekelek nekik a maradék háromszáz kilométeren.
Kora délután sikeresen elfoglaltuk a szállást és áldom az eszemet, hogy nem bíztam a szálláskeresést a férjemre, így ugyanis olyan családi szállást kaptunk normál áron egy jól bevált kis hotelben, ahol külön szobája van a gyerekeknek, ez pedig nálam a legfontosabb szempont, mert oké, hogy együtt alszom a csecsemőkorú és betegségben szenvedő gyerekeimmel, de jelen pillanatban ezen feltételek egyike sem áll fenn, úgyhogyhagyjanak engem békén sokkal kényelmesebben elfér mindenki a saját szobájában. A másik nagyon fontos dolog, de lehet, hogy ez már az éveim, vagy a gyerekeim számának előrehaladtával jár együtt, de valahogy igénylem már az olyan szobát, amihez rendes fürdőszoba tartozik, ahol nem locsolom szét a vizet a zuhanyfüggöny nélküli tusolóból a két négyzetméteres, fürdőszobának csúfolt helyiség összes szabad padlófelületére, ahol nem nekem kell felmosni a követ és takarítani a budit naponta, hogy a gyereket is bátran odaengedjem pisilni, ahol szépen megágyaznak és reggelit is adnak.
Bár sokszor voltunk már ezen a szálláson, valószínűleg most jöttünk utoljára, erős a gyanúm ugyanis, hogy a szállásadók beírják a nevünket a közveszélyes ügyfelek excel-táblájába, de igazán nem haragszom rájuk: én sem bírnám rezzenéstelen arccal tűrni, hogy mások koszos gyerekei minden egyes étkezéskor szanaszét szórják és a földön ágyazzanak meg maguknak a szép tiszta székpárnákból, meg, hogy a faltól-falig érő üveg ajtófelület is hatvannyolc centi magasságban végig legyen nyalva, nem is beszélve a kerti szökőkút köré hordott díszkövek mozgatásáról, letöréséről.
A legjobban sikerült kép, amin én is szerepelek:
Hasonló minőségű felvételekre számíthattok a továbbiakban is, mert férjem kezében a kamera önálló akaratú testként funkcionál, ott a lehető legrövidebb időt szándékozik eltölteni, ha néha ráveszem a fényképezésre, akkor biztos lehetek benne, hogy nem törődik olyan apróságokkal, hogy mondjuk épp nem húztam be a hasam és hurkullik ki a hájam mindenfelé, vagy légy szállt a bal pofazacskómra, esetleg egy pálmalevél kitakarja a fél arcomat, de legalább beúszik a képbe egy nálam hatszor jobb nő az enyémnél tizenhatszor feszesebb fenekével, mondjuk ez nyilván nem véletlen. Van pedig csudaszép új fürdőruhám is, de valószínűleg nem fog készülni előnyös kép rólam, úgyhogy ti nem láthatjátok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: