Férjem 37. születésnapja alkalmából végre kitalált magának egy ajándékot. Mi csak a gyerekeket szoktuk megajándékozni, magunkat/egymást csak egy-egy puszival köszöntjük. Úgy vagyunk vele, hogy mindent meg tudunk venni, amire szükségünk van, ahhoz meg, hogy kreatív meglepetéseket találjunk ki egymásnak, mindketten elég fantáziátlanok vagyunk. Így nagyon meglepődtem, amikor egy szép napon, éppen a születésnapja hetének egyik reggelén férjem úgy ébredt, hogy ő bizony lecserélné a kotyogós kávéfőzőjét egy ilyen kapszulás csodára. Gondoltam, nekem aztán tök mindegy, nem szeretem a kávét -férj nem nevezi kávénak a reggelente elfogyasztott, két deci meleg tejbe áztatott három az egyben ricorémat-, ha ez minden vágya, ám legyen!
Testületileg elvándoroltunk a műszaki boltba itt a faluplázában és rövid gondolkozás után meg is vásároltunk egy narancssárga alapkészüléket egy kisebb vagyonért, de ajándékba járt hozzá egy kapszulaszett, meg egy tízezer forintos kapszula-utalvány, így meg már szinte ingyen van, ugye. Összességében nagyon jó kis játék ez, kóstolgatja az ember a tökugyanolyan ízű kávékat és értőn sóhajtozik, hogy hű, meg há, ez mesés. Van már kis eszpresszós poharunk is (szettben volt) és én is rászoktam a kávéra (már csak akkor iszom ricorét, ha férj nem látja).
Természetesen Fricit is megtanítottuk kávét főzni, Zolinak ugyanis van egy olyan régóta dédelgetett álma, hogy nyaranta idény-jelleggel alkalmazna egy diszkréten a környezetébe olvadó (terepszínű) háztartási alkalmazottat, úgynevezett lakájt, aki a kerti sütések alkalmával ki-be hordaná helyettünk a tálcákat, meg beszaladgálna a sóért, konyharuháért, tiszta pelenkáért, vagy amit csak a lakásban felejtünk. Mivel ilyen személyt egyelőre nem találtunk -mondjuk nem is kerestünk, bár gondolkoztam rajta, hogy valamelyik születésnapján meglepem eggyel-, férj elkezdte kiképezni a gyereket. Még nincs hároméves, de már önállóan veszi elő a sört a hűtőből (hátulról, mert az hidegebb) és már kávét főzni is megtanult. Mondom neki tegnap:
– Fricikém, csinálnál anyának egy kávét, pirosat (a piros a koffeinmentes)?
– De anya, pirosat nem tudok, csak feketét.
Azért Frici is megéri a pénzét: ő kakaót fogyaszt reggelente, mostanában pedig az eddigi sztárallűrjeit is túlszárnyalva újabb extrém kívánságokat talált ki az italával kapcsolatban, melyek be nem teljesülését percekig tartó malacvisítással bünteti. Az eddigi “alapfelszereltséghez”, azaz hogy a kakaó legyen meleg (harmincnégyegészkettő és harmincnégyegészhat fokcelziusz között) és sok (egy bő borzos bögrényi, néha egy kis ráadás macipohárral), valamint a széljárástól függően kell-e szakállka vagy sem (ezt itt Pest-szerte partedlinek hívják, Buda-szerte pedig pártedlinek), a héten extraként hozzácsatolt még néhány követelményt. A kavaráshoz használt kanalat mostantól benne kell hagyni a pohárban, a kanál nem lehet műanyag, továbbá, hogy melegítéskor a mikróból nem szabad hamarabb kivenni a poharat, minthogy az időzítés lejárna. Ha valamelyik követelésnek nem teszünk eleget, akkor hiszti van. Tudom, egy pöttyet kényszeres a gyerek, de amúgy meg tudom érteni: a kávét én is csak úgy tudom meginni, ha közben a kanál érinti az arcbőrömet a bal szemem alatt és abból is csak egy bizonyos típust szeretek…
És te hogy szereted a kávét?
kép : telegraph.co.uk
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: