Két hetes volt még csak Abi, Frici meg másfél, amikor egy este férj elment edzeni, úgyhogy egyedül maradtam a fürdetés-fektetésre. Tulajdonképpen a kicsivel megvárhattam volna Zolit, de gondoltam pedálozok egy kicsit nála, hogy milyen egy szuperanyu vagyok, mert a harmadik gyerekre vonatkozó támadásaimat rendre azzal hárította, hogy -néha- hisztis vagyok. (Még jó, hogy hisztis vagyok, amikor a gyerekek az idegeimre mennek! -a szerk. )
Két gyerek fürdetésére akkoriban még nem találtam fel a csúcsmegoldást, valaki mindig ordított. Úgy terveztem, hogy míg Frici a kádban pacsál, addig Abi kendőben ejtőzik rajtam. Meg is fürdettem a nagyot, erre látom, hogy valamit forral ellenem, mert nem akart kiszállni és elkezdte harapdálni a kád szélét (szokása volt harapdálni az asztalt, a zongorát, stb. miközben nyomta a kaktuszt). Na jól van, gondoltam, ezt nem fogom tudni lemenedzselni Abival a nyakamban, leengedtem a vizet, Fricit kiszedtem a kádból, előkaptam a bilit, Fricit otthagytam a fürdőszobában, Abit bevágtam az ágyába, mire visszamentem (20 mp múlva) Frici odasz*rt a bili mellé kb 20 cm-re és bele is lépett a kis sarkával, majd körbetáncolta a fürdőszobát. Sebaj, szartakarítás, zuhanyzás, ordítás (nem szeret zuhanyozni), pelenkázás, öltöztetés, fogmosás, ordítás (nem szeret fogat mosni), esti mese kihagyása, 8.15-kor gyerek n.1. ágyba dugása. Felkészültem a következő menetre, Abit levetkőztettem, betettem a kádba, hát erre nem belefosott a vízbe? No igen, két picivel azért nem fenékig tejfel az élet…
Idén májusban Fricikém végre szobatiszta lett. Nekem úgy általában amúgy nincs bajom a pisivel, kakival, takonnyal és társaival, de komolyan. Cseppet sem taszít a gyerek tisztába tevése, soha nem fintorodtam el, akármit is találtam a pelenkában. De hogy én a bilit mennyire utálom! Fricike pedig előszeretettel használta, főleg nagydolgát intézendő.
Szerintem nincs a bilinél undorítóbb találmány. Hogy még én egyensúlyozzak szobáról szobára mindenféle bűzös kaktusszal, aztán öntsem a wc-be, csobbanjon vissza az arcomra a cucc, vakarjam ki, ami benne maradt és még domestossal is mossam át??? Tudnivaló, hogy nem vagyok a takarítás nagymestere, meg azért a két kicsi mellett a kívánatosnál többször előfordul, hogy mire kitörlöm Frici fenekét és felhúzom a gatyáját, addigra Abi búvárkodik egyet a biliben, de legalábbis megmeríti benne a lábát. Ezért pár hét használat után a bilit elvitte tőlünk a nyuszi. Szerencsére nem hiányzott Fricinek, ügyesen használja a vécét. Egyedül odamegy, pozicionálja a sámlit, felrakja a szűkítőt, letolja a gatyáját, pisil, kakil, vagy mindkettő, papírt tép, használ és dob, lehúz, ülőkét lehajt, szűkítőt helyére tesz és kezet mos. Mancsonként negyedóráig.
A bilielkobzást követően három hónap felhőtlen boldogság volt az életem, mígnem egy nap szóltak a bölcsiben, hogy a gyerekem -a kis másodhegedűs- érdeklődik a bilizés iránt, vidáman trónol rajta. Pár nap múlva közölték, hogy sikerrel is járt a kislány, mindent beleadott -szó szerint-, ami csak azért meglepő, mert az én gyerekeim a szeretetük kifejezésének egyik jeleként bizonyos dolgokat csak velem hajlandóak csinálni, csak engem tisztelnek meg vele, ilyen dolog például az, hogy a nagydolgukat még véletlenül sem végeznék el a bölcsiben, azt hazahozzák, nyilván mert annyira szeretnek engem. Nos, miután Abi cica annyira ellazult a bölcsiben, hogy a gondozónőt a szoros kötődés jegyében kis barna ajándékcsomaggal lepte meg, úgy tűnik komoly a helyzet, úgyhogy indokoltnak láttam itthon is elővenni a bilit. Amit a nyuszi elvitt.
Volt nagy pislogás Fricikém részéről, amikor előkerült, szinte láttam a gondolatokat átsuhanni a homlokán, ahogy kombinál, magában egyezkedik a sünikével, mert nyilván ha a bili jön-megy, akkor a cumi is ugye (a cumit a süni vitte el, tudom, nagyon fantáziátlan vagyok…). No igen, ez elég nagy logikai malőr volt a részemről, igazán vehettem volna egy másik bilit, de olyan hirtelen jött ez az egész. Frici rajzterápiával kezelte a felgyülemlő feszültséget, zsírkrétával alkotott egy művet, melyet egy bokor alá helyezve, egy nagy kővel rögzítve hagyott a nyuszira…
Úgyhogy most Abival kezdődik az egész elölről, pedig reméltem, hogy lesz egy bilimentes évem, hiszen még csak 16 hónapos, Frici meg 2,5 éves is elmúlt mire eldobtuk a pelust, de mivel ő akarja, nem töröm le a lelkesedését, bár néha, amikor túl nagy lendülettel ugrik fel a biliről és kis fenekének ívét tíz centis lemaradással követi kakamatyi, aki a fürdőkád oldalán landol, na, akkor azért néha szívesebben intézném a gyesem havonkénti állandó átutalását a pelenkagyárnak…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: