Egész héten a szombati programomat vártam, ahol meghívott újságíróként, akarom mondani potyaleső, ingyen edzést igénybe vevő, önjelölt krónikásként vettem részt, szombaton tartotta ugyanis nyílt napját a patinás Zugló Sportcentrumban tevékenykedő Ingridfitness, mely frissen felújított teremmel és két edzővel, Ingriddel és Nikivel várta az érdeklődőket.
Ingrid múltjával kapcsolatban nem kellett netes kutatómunkát végeznem, tekintve, hogy pelenkás kora óta ismerem, de azok kedvéért, akik nem ilyen szerencsések, megjegyezném, hogy ő a fitness vezetője, aki az eddigi számos igen komoly szakmai tanfolyam elvégzése és megszámlálhatatlan jó hangulatú edzés levezetése ellenére sem dől hátra kényelmesen, folyamatosan képezi magát, jelenleg éppen gyógymasszőr képzést hallgat, hogy még jobban segíthesse a hozzá forduló, ilyen-olyan problémákkal küzdő, sokszor rehabilitációra szoruló sportolni vágyókat.
Ingrid
Niki fiatalkorában (na jó, most sem olyan öreg azért) a Timesz Girls táncosa volt, a lányok a Csillag Születik című tehetségkutatóban tűntek fel. Jelenleg gyerekeknek tanít hip-hopot, a klubban pedig csoportos és magánórákat is tart, valamint ő a legújabb óratípus, az “extreme nyújtás” házigazdája.
Niki a szőke
kép: soproni7.hu
A bemutató órát alapvetően Ingrid tartotta -Niki a hasizomnál és a nyújtásnál elnökölt-, de már a melegítés során megismerkedhettünk Ingrid kedvenc “segédedzőjével”, a tréningfelsőjére mellmagasságban odaerősített rózsaszínű kis diktátorral (polgári nevén: stopper), aki igen sajátos nézeteket vallott arról, hogy 1 perc valójában hány másodpercig tart. A későbbiekben betekintést nyerhettünk még a fitneszvilág humor(talanság)ába is. De most komolyan, tegye fel a kezét, aki szerint vicces a százötvenhatodik ugrálós kitörés közben elhangzó, tréfásnak szánt edzői instrukció, hogy “szökellj, mint egy gazella”. Én például csak azért nem teszem fel, mert a mai edzés után a karizmaim lázongó remegéssel telnek meg, ha vállmagasságnál feljebb próbálom emelni a kezem. Vagy vegyük a “nem vagy te növény, lélegezz!” felszólítást, amit rendre akkor vág az ember fejéhez, amikor az épp a tüdejét készül kiköpni egy primitívnek álcázott, de kőkemény gyakorlat közben, magas ívben tojva a helyes légzéstechnikára. Amúgy meg a növények is lélegeznek, csak éppen alig hallhatóan, mivel ők nincsenek magas pulzusszámot generáló gyakorlatok végzésére kényszerítve, bár az tuti, hogy most egy hétig én is csak csendesen fotoszintetizálgatok majd, mindenfajta fizikai megterhelést nélkülözve.
Az órának volt egy szakasza, ahol párban végeztük a feladatokat. Gondolom ez lehet a Bootcamp életérzés egyik pillére, hogy egymást motiválják, húzzák a résztvevők. Nagy szerencsémre ideális társam akadt Viki személyében, aki -hozzám hasonlóan- azon sportolók népes táborába tartozik, akik vihogással próbálják enyhíteni izmaik fájdalmát a végső percekben. Bevallom őszintén, hogy engem nem nagyon hatnak meg az ilyen csoportos murik, de annál a gyakorlatnál, amikor partnernőm hátán támaszkodó lábakkal kellett fekvőtámaszokat végeznem, engem is átjárt a motiváló erő, nem akartam szegényt azzal szívatni, hogy percekig tehénkedek rajta. Nagyon ösztönző feladat volt, bár véleményem szerint egy jóképű, nem nyárfalevélként remegő zsámollyal mindenki jobban összekovácsolódott volna.
Csak elismeréssel tudok nyilatkozni viszont az edzésen résztvevő, két nagyon fitt hölgyről, akik a gyakorlatokat a saját fizikai állapotukhoz igazított ismétlés- és sorozatszámmal becsületesen végigcsinálták úgy, hogy reggel már lenyomták az “50+” elnevezésű edzést. Két fiú is volt, az egyik nagyon lelkes és nagyon új, a másik meg nagyon tetovált és nagyon hosszú hajú, amit órakezdéskor percekig igazított, hogy használhatóvá varázsolja a fejét, de miután ez sikerült neki, a legnagyobb teherbírású egyednek bizonyult.
Az edzés tényleg alapgyakorlatokból állt, összesen két segédeszközt vettünk igénybe: néhány ártalmatlannak tűnő labdát, amik az edző túlburjánzó kreativitásának hála, válogatott kínzóeszközzé váltak, továbbá a TRX-et, ami nem más, mint egy újonnan felkapott, valójában viszont több száz éve “feltalált” eszköz.
TRX régen és most
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam, kellemesen elfáradtam. Sajnálom, hogy csak ezen az egy órán vehettem részt, mert azt beszélik, hogy a többi is nagyon jó hangulatú volt. Érdemes ide ellátogatni, új vendégeknek ráadásul az első óra ingyenes!
(További sportos írásaim, az első kettőben Ingriddel közös élményeink olvashatóak:
Rúdtáncol a tisztes családanya
Milyen sport illik a gyerekedhez?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: