Nagyon nehéz lehet kisgyerekkel, sőt, több kisgyerekkel egyedül maradni, elképzelni is lehetetlen ezt addig, amíg be nem következik. Küzdelmes hónapok, évek telhetnek el mire besétál az ajtón az új szerelem. És a legtöbbeknek nem sétál csak úgy be (kivéve Móninak, akivel pont így történt 10 évvel ezelőtt…). És aki nem olyan szerencsés, hogy házhoz megy a boldogság? Ők se adják fel a reményt! Néhány kedves olvasó megosztotta velem a saját történetét. Válaszoltak azokra a kérdésekre, hogy hány éves gyerekekkel maradtak egyedül, mennyi idő után és hogyan ismerkedtek meg az új párjukkal, hogy milyen most a gyerek-“apa” viszony, mi volt a legnagyobb családi élményük idén és saját tapasztalataikat, bátorító, elgondolkoztató tanácsaikat is megírták nekem. Fogadjátok szeretettel az összeállítást!
Petra gyerekei 5 és 6,5 évesek voltak a szakításkor. Ő 7 évvel később, közös ismeretségi kör révén találkozott Péterrel. Egy nyári hagyományőrző hétvégén történt az első csók. “Mind a ketten elváltunk már egyszer. Nekem volt egy lányom, egy fiam, neki pedig két fia, amikor összeházasodtunk. Most már két közös kislányunk is van. A korkülönbség nem kicsi, a kétévestől a húszévesig képviselve van minden korosztály. Emellett igazán jól kijönnek egymással a srácok, a két kicsit pedig lelkesen vigyázzák, okítják a nagyok. Az én két közel felnőtt gyerekem pedig iránymutatóként tekint a férjemre, partnerként csinálnak vele sok mindent a nappali parkettázásától a kerti munkákig. Sőt, ha valamire szükségük van, nemegyszer őt keresik meg először. A lányom, aki most húsz éves, rendszeresen megtárgyalta vele a fiú-pasi témát. Most hogy megtalálta a nagy Őt, úgy tűnik, jól kamatoztatja az eddig tanultakat. Az egész életünk egy közös családi nyaralás-telelés, mióta falura költöztünk két éve: állatokkal, kerttel, nagy lakomákkal, télen kemencés, nyáron szabadtüzes sütés-főzésekkel. Bár ritka, hogy mindenki együtt van, hisz a párom fiai az édesanyjukkal élnek a hétköznapokban, a nagylányom pár hónapja “kirepült”, de azért mégis nálunk van a találkozópont, ahová mindegyikük több-kevesebb rendszerességgel, a saját ritmusában jön, velünk van.”
Petra azt tanácsolja, hogy nem érdemes túlkomplikálni a dolgokat. “Nem szabad a gyerekek véleményére hagyatkozni a párválasztáskor, ha te úgy látod, hogy az új párod tisztességesen viszonyul a tieidhez, és te is el tudod fogadni az övéit, vágjatok bele! Arra várni, hogy olyan jöjjön akire a gyerekek apjukként tekintenek, nem szabad. Ez majd kialakul, de évek kellenek hozzá. Amúgy is: a gyerekeidet el kell engedned pár év múlva; amiről “az ő kedvükért” lemondasz, nem fog visszajönni akkor. Az egészséges önzés kell a boldogsághoz!”
Andi kisfia 2 éves volt a váláskor. Egy általános iskolai osztálytalálkozón találkozott újra Bencével. A család azóta még két kisfiúval bővült, vált teljessé. A nagyfiú kapcsolata Bencével nagyon jó, teljes mértékben az apjának tekinti, miközben az igazit is nagyon szereti. Az idei nyár nagy élménye egy balatoni nyaraló vásárlása volt, minden szabad percüket ott töltötték.
Hajni egy kislánnyal és egy fél éves babával maradt egyedül. Nagyjából egy év volt, mire kialakult az új kapcsolat, ami már 28 éve tart! Az idei év legnagyobb történése, hogy Izraelben voltak az akkor (a kapcsolatuk kezdetén) 5 és fél éves lánya(lányuk) esküvőjén.
Ő ezt tanácsolja: “Soha ne apát keress a gyereknek, hanem magadnak társat. A gyerekkel lassan ismertesd össze őket, ne “erőszakold meg” a KÖTELEZŐEN szeressük egymást helyzettel. A kezdetben laza kapcsolatban a gyerekek könnyebben elfogadják partnered, és kialakul egy nagyon jól működő család. Nálunk kb. 2-3 év alatt alakult ki ez a nagyon erős kapocs ( jó sok, akkor megoldhatatlannak tűnő helyzettel), de azóta a gyerekek és párom között nagyon szoros, erős baráti kapcsolat van.”
Rita a 2 éves lányával maradt egyedül. Ő lépett ki a kapcsolatból és nagyon megkönnyebbült, boldog és nyitott lett ettől. És hogy hogyan ismerkedett meg három hónap múlva a Pasival? “Együtt jártunk középiskolába, ahol nem ismertük egymást, csak futólag és bár röhejes, az iwiw-en jelölt be. Nem emlékeztem rá és megkérdeztem, honnan ismerem. Így kezdődött, vagyis inkább folytatódott az ismeretség.” Pasi kapcsolata a kislánnyal -aki azóta 8 éves nagylánnyá cseperedett- tökéletes és tavaly nyáron megszületett a kistestvére is. Már lassan 5 éve nem élnek Magyarországon, az idei nyár egyik legnagyobb élménye mégis a két hetes balatoni nyaralás volt.
Rita a gyereket mindig is előnynek és nem hátránynak érezte: “Fel se merült bennem soha, hogy a gyerek lehet akadálya bárminek. A lányom akkora tündér és olyan jó fej, hogy hihetetlen. Szerintem a Pasi előbb lett szerelmes bele, mint belém 🙂 Idén nyáron szembesültem azzal, hogy anno az anyósom aggódott, amikor Pasi minket választott, azért, mert már volt egy gyerekem. Hozzáteszem, totál feleslegesen :-). A másik: nincs mindenki abban a ” szerencsés” helyzetben, hogy boldog, ha végre kiléphet egy kapcsolatból. Ha valakit elhagytak, kidobtak, megcsaltak, az párkeresés előtt hagyjon időt magának a gyászra, a szomorúságra és a megerősödésre. Sokan már a gyász időszakában pasizni kezdenek, aminek nincs jó vége. Az ember lánya összehasonlítgat, mélypontra kerül, frusztráló ez a másik félnek. Szerencsére én ilyesmit nem éltem meg, de tapasztaltam a környezetemben.”
Gréta gyermekei 4,5 és 1,5 évesek voltak a váláskor. 3 év múlva, a baráti társasában ismerkedett meg mostani párjával, akivel a gyerekek igazi apa-gyerek kapcsolatban vannak, valódi családdá váltak. “Bármilyen nehéznek is tűnik, mindenki megtalálja a párját ha eljött az ideje. Sem előbb, sem később. Kitartás! Nem szabad rágörcsölni a keresésére!”
Linda 1 éves babájával maradt egyedül, a szakítás után 10 hónappal pedig az Internet segítségével talált rá a szerelem. “Ne higgyétek, hogy a kisgyerek(ek) miatt kevésbé vagytok esélyesek, kapósak! Igenis megengedhetitek magatoknak, hogy válogatósak legyetek és nem csak a gyerek miatt…”
Dóri kisfia 2 és fél éves volt, amikor szakítottak. Négy hónappal később talált rá az új szerelem. “Már ismertük egymást egy ideje, együtt jártunk táncolni. Aztán volt nyáron egy tánctábor, ahol mondtam neki, hogy én már egyedülálló vagyok, neki meg megtetszett ez az információ, és összekeveredtünk. És ez tart azóta is, és boldog vagyok. :-). A fiúk imádják egymást. A párom másik városban lakik, általában hétvégenként jön, a kisfiam már csütörtök-pénteken azt kérdezgeti, hogy mikor jön. Sokat játszanak együtt, a hisztikezelésben is eléggé partner. Sőt, ha hétvégén reggel álmos vagyok, felkel hozzá, hogy egy órát még alhassak…. :). Most olyan, mióta vele vagyok, mintha feljöttem volna a víz alól és újra levegőt kapnék… Újra önmagam vagyok, egész hihetetlen.! És ezt a kisfiam is érzi, azt hiszem mindannyiunknak jót tesz ez az egész. Boldog vagyok… Szóval hajrá egyedülálló anyukák, nincs vége az életnek!!!”
Mártinak 8 hónapos volt a fia és már 4 hetes terhes volt a kislányával, amikor szakítottak. “Két hónap után már volt társam. Barátok voltunk régről, ő szintén elvált. Ez nem szerelem, inkább baráti segítség volt. De a mai napig szeretjük, tiszteljük, becsüljük egymást. A gyerekek apának tekintik.” És hogy mi volt mostanában a legnagyobb családi élményük? “Minden nap családi esemény, ahol 5 gyerek van.” Márti azt tanácsolja, hogy ne a szerelmet keresd egy nagy szakítás után. “Aki megtörik egy válás miatt, nem fog tudni már igazán soha szeretni. Vagy bevallja, hogy nem szerelmes vagy hazudik hogy ne bántson meg. Talán az egyik legnehezebb dolog egy életet újrakezdeni. De működik!”
A fenti bejegyzés egy sorozat része, amelyben elvált, kisgyerekes nők vallanak arról, hogy sikerült-e új párt találniuk és hogyan, rengeteg pozitív és negatív kritikát olvashattok a netes társkeresőkről, megszólalnak majd kisgyerekes apukák(!) és olyanok is, akik már lemondtak arról, hogy valaha is találnak társat. Kövesd a facebook oldalamat, ha nem akarsz lemaradni a folytatásról! A korábbi írásokat pedig az Elváltan menüpont alatt találod.
Ha te is szívesen megosztanád az olvasókkal a történetedet, töltsd ki a kérdőívet, vagy írj e-mailt a rejtelmekblog@gmail.com címre és közzéteszem, hátha segíthetünk vele másoknak!
Az ilyen helyzetet létrehozó nőktől és az alfa hímektől. A gondoskodó típusú férfit inkább csak sajnálom.
Az elvált nőktől, az alfa hímektől, vagy a gondoskodó típusú férfiaktól?
Kedves Evelin !
Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom a véleményemet.
A fent olvasott történetekhez annyit fűznék hozzá, mindegyik arról szól, hogy a nő egy nem gondoskodó típusú (vagány)férfinek szül pár gyermeket, akkor a férfi lelép, és nőnek, ha szerencséje van talál magának egy gondoskodó típusú férfit, akivel közösen felnevelik az “alfa hím” gyerekeit.
Erre csak azt tudom mondani, hogy a hányinger kerülget, ha ilyet látok.
Kedves Land Ned!
A hozzászólása a másik bejegyzésnél van és igazán nagyon köszönöm, hogy vette a fáradságot és megfogalmazta a véleményét, amit én egyáltalán nem neveznék kritikusnak, viszont nagyon értékesnek tartom abból a szempontból, hogy kicsit megvilágította a másik oldalt is. Köszönöm még egyszer!
Bocsánat megtaláltam a hozzászólásomat egy másik poszt alatt. Nem voltam elég figyelmes. Elnézést, és örülök, hogy nincs cenzúra.
Úgy emlékszem, hogy tegnap írtam ide egy hozzászólást. Most nincs itt. Ha kritikusan gondolkodik az ember, akkor kitörlik a véleményét???
Milyen hozzáállás ez???