A múltkori bejegyzésemből megtudhattátok, miről lehet felismerni a született nőt, most pedig bebizonyítom, hogy genetikai adottságok hiányában (értsd: zéró mennyiségű örökölt divatgén az anyai ágról) is lehet valaki már másfél évesen nagybetűs NŐ:
1. ahogy a ruhát viseli
Ha néhanapján pörgős szoknyát, vagy csinos ruhát adok rá, azonnal elkezd pózolni, forogni, a szoknyát a mutató- és hüvelykujja közé csippenti, lábujjhegyre áll és illeg-billeg. Még a tartása is megváltozik, állát felszegi, sejtelmesen mosolyog.
2. ahogy a bőrét ápolja
Vasárnap itthon volt a család, én takarítottam, Frici az apjával dolgozott valamin, Abikára pedig a gyanúsan hosszúra nyúlt csend után férj talált rá a fürdőszobában: a sámlit odatolta a mosdókagylóhoz, felállt rá, hogy jobban lássa magát a tükörben és a feje búbjától a válláig alaposan bekrémezte a bal arcát a méregdrága (és egyetlen) arckrémem bő egyharmadával. Nyilvánvalóan épp a jobb oldal következett volna, amikor tetten értük, férj meg pöttyet bepánikolt, hogy biztos evett is belőle, azonnal mossam ki a száját, de aztán felvilágosítottam, hogy a gyerek nem hülye, hogy megegye azt a drága krémet, pontosan tudja, hogy mire kell használni…
3. és a haja!
Hazaér a bölcsődéből és egyből elkezd turkálni a hajcsatjai között. Kapott most karácsonyra Zsuzsirokontól egy szettet (hajgumi, csat és fejpánt) meg az ángyikája is ellátott már minket néhánnyal, csak eddig nem érdekelte. De mióta ráébredt, hogy ő született nő, igényli az ilyesfajta minimális luxust. Könyékig bemászik a tartóba, másodpercnyi habozás után kiválasztja a megfelelő, stílusban és színárnyalatban leginkább a pulóverével és annak mellközepén elterülő kakaó-/epresjoghurt-/spenótfoltjával harmonizáló kokárdaméretű csatot, majd hozzá még egy diszkrét pillangót a másik oldalra, tudod, anya -mondaná ő, ha tudna rendesen beszélni-, kiegészítőkből sohasem lehet elég egy nőnek. Ehelyett csak annyit mond, hogy ‘ajam, ‘ajam, azaz a hajamba kérek egy ‘ajcsatot de hú de gyorsan, na meg a tiedbe is tegyünk már egyet, anya, nem igaz, hogy te mennyire egy trampli vagy. A szóeleji hát nem ejti, így sokkal fhansziásabbnak hat. Fürdés utánra csak egy visszafogott masni, nem több, konzervatív szabású pizsamához ugyanis nem szabad túl hangsúlyos ékszert választani.
4. ahogy a kiegészítőket hordja
Fricinek van két nyaklánca. Az egyiket szívószálból fűzte a bölcsiben, a másik meg olyan, hogy fa gyümölcsöket lehet egy cipőfűzőre aggatni és voliá, kész is az ékszer. Nos, Abi baba nem tekinti zavaró tényezőnek azt, hogy az egyik lánc a bokájáig ér és úgy lehúzza a nyakát, hogy csak görnyedve tud járni, hogy a két nyaklánc nem azonos stílust és színvilágot képvisel, továbbá, hogy egyik sem az övé, ugyanis egyszerre viseli mindkettőt, mert ha nem tudnád egy nő nem is igazi nő kiegészítők nélkül. Ha már a kiegészítőknél tartottunk, ne feledkezzünk meg a táskáról, ami a nő számára ugyebár a lélek tükre, vagy az nem az, mindenesetre nélkülözhetetlen. Akár van benne valami, akár nincs, a született nő nem jelenhet meg táska nélkül. Mindegy, hogy marha kényelmetlen lehet a bátyótól elkommunizált verdás hátizsákkal ebédelni, hiszen az ember le sem tud rendesen ülni a székre, de az összhatás miatt sajnos néha áldozatokat kell hozni.
5. ahogy a körmeit ápolja
Múlt héten úgy alakult, hogy elkísért a kozmetikába. Másfél órát végigült velem a körmösnél úgy, hogy közben a legnagyobb komolysággal és a szépségért-meg-kell-szendvedni hitvallás seperc alatti elsajátításával dugdosta a kezeit felváltva a szárítóba és még egy kis körömlakkot is kikunyerált magának az egyik körmére. Vajon örülne, ha névnapjára kifesteném neki az összeset? (Vajon normális vagyok én, hogy ki akarom festeni a másfél éves lányom körmeit???)
5+1. ahogy a férfit az ujjai köré csavarja
Ki szeretne szállni a kádból. Hívja az apját. Csak ő veheti ki. – Apa, apa, gyeje! Nem is így. Inkább ápá, ápá, nyilván mert így sokkal arisztokratikusabban hangzik. Az apja ilyenkor szalad. Otthagy csapot-papot, hát szólítja őt a kis hercegnője. Még a kádból is méltósággal száll ki: ahogy az apja emeli, ő kinyújtja közben a kis formátlan babahusis lábait, de spiccel ám a lábfeje, nem csak úgy lóg haszontalanul.
Elégedetten mosolyog, mert mindezt ő megérdemli.
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!
fotó: babywallpaper.us
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: