30 évesen ijesztően öreg lennék?

Szépséges harisnyában, magassarkú csizmában, rövid szoknyában és téli kabátban battyogok a plázába Abi babának bugyogókat venni. L.L.Junior hasonmása füttyentve ugrik ki az autójából, leszólít, szép hölgyemnek hív és csatlakozik hozzám. Megtudom, hogy nadrágot akar magának venni, hogy ő nem szokott inni, meg dohányozni, csak szilveszterkor és én olyan hűséges, szerelmes típusnak tűnök, meg a lábaim is jók, sőt, mire ezt is megállapította – csöppet sem zavartatva magát attól a ténytől, hogy válaszra sem méltatva rendületlenül csipegettem tovább felváltva vörösáfonyát a bal, mandulát a jobb kabátzsebemből-, már hercegnővé avanzsáltam.

Mielőtt még elkezdte volna elméletben berendezni leendő közös hajlékunkat, utalást tettem rá, hogy boldog házasságban élek és hogy én sem nagyon ittam szilveszterkor, mert aludtunk a gyerekekkel. Na ekkor kicsit megakadt a lelkem az udvarlásban és csöppet sem úriember módjára megkérdezte, hogy hány éves is vagyok én. Büszkén mondtam, hogy 30. Szeretek felfelé kerekíteni, meg már várom is igazából, csak néhány hónap, komolyan meg fogom ünnepelni és még születésnapi ajándékot is fogok kapni a férjemtől (az elmúlt évek hagyományától eltérve), bizony.

No kérem ott tartottam, hogy a fiú ijedt fejhangon visszakérdezett, hogy mennyi??? Majd egy elszörnyedt Jézusom! kiáltás is elhagyta a száját, éppen hogy csak hozzá nem tette, hogy az már bizony nagyon sok, kezitcsókolom. Innentől magázódtunk, illetve ő, mert én tegezve figyelmeztettem, hogy neki fog fejelni az önműködő ajtónak, ami ma pont nem működik és erre egy A/4-es méretű felirat figyelmezteti az embert, persze nem azokat, akiknek a sokkhatástól elhomályosult a látásuk.

Én csak mosolyogtam magamban, szeretem ha fiatalabbnak néznek és persze mondhatnám hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, hiszen én a férjemnek akarok tetszeni és megfelelni és ez tényleg így van, de azért mégis, na, van az úgy, hogy az embert egy építőmunkás füttyögése vidítja fel.

Ti hogy vagytok ezzel?