Mióta gyerekem van, elég sok olyan dologgal találkoztam, ami rengeteg anyatársamra jellemző és bennem mindig is visszatetszést keltett. Ilyen például az a szokás, hogy fiú- és lánygyermeknek is válogatás nélkül szájrapuszi jár, de irritál a királyi többes használata, a férfi állandó jellegű “apázása” abban az esetben is, ha éppen nincsenek jelen a gyerekek, de beszélhetnék a játszótéri témaválasztásról és még sok másról. Ezzel persze nem azt akarom mondani (vagy írni), hogy én felsőbbrendű lennék, mert nem hívom apának a férjemet ha kettesben elmegyünk egy koncertre, vagy mert azt mondom, hogy Abi leszokott a cumiról és nem azt, hogy leszoktunk, csak jobban esik a hozzám hasonló társaság.
A fent felsorolt elveim ellenére egyik este, amikor a férjem betoppant a lakásba, valamiért apának hívtam, de nem olyan értelemben, hogy “kisfiam, meséld el apának, hogy mit csináltunk ma”, hanem úgy, hogy “apa, hoztál kenyeret?”. Frici teljesen kiborult ettől, nem is késlekedett azonnal ledorongolni, hogy:
– Anya, te nem úgy szoktad hívni apát, hogy apa, hanem úgy, hogy Zoli. Őt én hívom apának! Megértetted?
Engem meg újabban édesanyukámnak hív. De olyan szépen mondja és ahogy rám néz közben, szinte simogat a szemével, alig lehet kibírni könnyek nélkül. Mostanában együtt alszunk el. Bebújok az ágyába, közösen betakarózunk, a verdás zseblámpa fényénél elolvasunk egy-két mesét, majd simogatom a hátát és pár perc alatt elalszik. Mielőtt végleg elszenderülne, kapok tőle egy jóéjtpuszit. Néha a két kezével megfogja az arcom, magához húz és nagy szemérmesen ad a számra egy cuppanósat. Majd megmagyarázza, hogy azért, mert apa is így szokta. Mondom neki, hogy szájrapuszit csak a szerelmesek szoktak adni egymásnak, de ilyenkor azzal érvel, hogy ő is szeret engem, mi több, szerelmes belém. 😀
Nálatok belefér a szájrapuszi?
A facebook oldalamhoz itt tudsz csatlakozni: www.facebook.com/rejtelmekblog
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: