… csak nem merted megkérdezni 😀
Na jó, gondolom azért nem hánykolódtál álmatlanul az ágyadban egészen a mai napig, de sok az új olvasó, úgyhogy gondoltam néhány dolgot igazán megoszthatok magamról.
1. Debrecenben nőttem fel. Éppen ezért csurizom a lányom haját, szakállkát adok rá, hogy le ne egye a pólóját, görcsöt kötök az elszakadt cipőfűzőre, felmosogatom az edényeket, bemelegítőben járok kutyát sétáltatni, gyakran eltökítem a dolgaimat, szotyi helyett naprát szemezgetek, a matricát levonónak hívom, a kenyérnek a dumóját szeretem, a salapál kifejezés az aktív szókincsem része, amúgy meg jösztök? Helósztok!
2. Élsportoló voltam, uszonyos- és búvárúszó. Európa-bajnokságokon többször szereztem érmet, világbajnokságokon értékes helyezéseket, három országos csúcsom pedig tizenhét éve megdöntésre vár.
Régen így néztem ki fürdőruhában. Ma már bikinit hordok.
3. Építőmérnök vagyok (2002-es évfolyamtársak, sziasztok!), de egyelőre nem tervezem a szakmába való visszatérést. Sokkal jobban élvezem a papírokkal való szöszmötölést, adminisztrációt, szóval amit most csinálok. A férjem szerint ezért én csak ilyen botcsinálta mérnök vagyok, szerintem meg akkor kellett volna ezen gondolkodnia (vagy sírnia), amikor több száz jelentkező közül választott ki maga mellé feleségnek, akarom mondani gyakornoknak. Most meg bujtogatja a fiamat: Fricikém, mit mondott neked apa? Azt, hogy te egy Boti csinálta mérnök vagy! (Boti a bölcsődei barátja).
4. Három fiút szerettem volna. Ezt a második gyereknél már elbuktuk ugye, de gyereket vissza nem adunk, amúgy meg egészen a kislányom születése pillanatáig nem tudtuk, hogy fiú lesz-e vagy lány. Hihetetlenül izgalmas volt így a terhesség, a harmadiknak sem fogjuk megkérdezni a nemét.
2012 májusában
5. Soha életemben nem játszottam még telefonos, vagy facebook játékokkal és nem is tervezem. Úgyhogy ne küldj játékfelkérést! Köszönöm. 😀
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: