Két hete, szerdán, amikor mentem Abikáért a bölcsibe, a gondozónő beszélni akart velem. Azt hittem már, hogy valami nagy baj van, kirúgják a gyerekemet a csoportból, vagy ilyesmi, de szerencsére “csak” annyi, hogy -miután már napok óta reggeltől délutánig ugyanazt a száraz pelenkát adták vissza rá minden pisilés után (persze minden nap másikat)- szerintük megérett a lány arra, hogy levegyük róla a pelust.
Ennek örömére csütörtök reggel öt váltás ruhával, tartalék cipővel és tartalék takaróval érkeztem és sok sikert kívántam a mulatsághoz. Délután, amikor mentem a bölcsibe, a gondozónő beszélni akart velem. Azt hittem már, hogy valami nagy baj van, kirúgják a gyerekemet a csoportból, vagy ilyesmi, aztán kiderült, hogy tényleg. És nemcsak őt, de mind a 100 gyereket. Mégpedig 3 hét múlva…
Péntek reggel egy titkos informátortól sikerült megtudnom, hogy a két gyerekem két külön bölcsődébe fog járni. Jelenleg összesen négy csoport van, minden csoport két csoportszobából áll, egy szobában 12-14 gyerek van. Utánanéztem a címeknek és kiderült, hogy a Frici új helye alig van pár száz méterre a mostanitól, viszont az Abié lehetetlenül idétlen irányban és távolságban, egy villamosmegállónyira Frici új bölcsijétől és még onnan jó pár száz méter gyalogtávra van.
Akik régóta olvasnak, tudják, hogy milyen nehéz volt tavaly nyáron a bölcsődeválasztás, és hogy az akkor majdnem 3 éves fiamat bölcsibe írassam az óvoda helyett. A bölcsőde mellett akkoriban két döntő érv szólt, mégpedig az, hogy kis létszámú, csak 3 évesekből álló csoportot ígért a vezetés, ahol a gyerek sokkal jobban fejlődhet, mint egy nagy létszámú óvodai csoportban, illetve hogy így még 1 évig egy intézménybe járhatott volna a két gyerekem. Na mármost azzal kezdték, hogy szeptemberben szétbontották a Friciék csoportját és a 7 hároméves kapott 7 kétévest a csoportjába. Nos ezzel csupán annyi a bajom, hogy kétévesből itthon is van egy raktáron, továbbá hogy a nagy fejlődés az első hónapokban negatív előjellel valósult meg, a nagyoknál ugyanis mindennapos lett a dadogás, bepisilés, hiszti, rugdosás és karmolás. Az addig rájuk fordított minőségi idő jó részét a kicsik futószalagon történő pelenkázása váltotta fel. Mostanra már szerencsére mindenki túljutott ezen, de ez szerintem egyértelműen a gondozók szakértelmének köszönhető, egytől-egyig kincset érnek és nagyon lelkiismeretesek.
És akkor most jön ez a költözés! Meglepne, ha ezt a felújítási pályázatot tényleg csak most sikerült volna megnyerni így három héttel a munkálatok megkezdése előtt…
Az első gondolatom az volt, hogy elviszem Fricit oviba. Három és fél éves, biztosan be lehetne könyörögni valahova a helyzetre való tekintettel, de vajon jó ötlet lenne-e? Ha még néhány hónapot adhatok neki egy olyan környezetben, amit már ismer és én is ismerek, ahol bízom a gondozókban és legjobban azt szeretném ha Erika néni kísérné az egyetemig a gyerekemet, akkor a válasz egyértelműen nem.
A második gondolatom az volt, hogy átkönyörgöm Abit Friciékhez, hogy egy helyre járhassanak. Tudjátok mekkora kínlódás ez az utazgatás, eleve a 6 buszmegállónyi távolság, most meg főleg, hogy Abi közel 3 km-re fog járni és csak átszállással lehet oda eljutni. Azért ez már az én kalandvágyamnak is sok egy kicsit. Be is mentem az igazgatósághoz, akik elsőre elutasítottak, de ha kicsit jobban pattognék, akkor szerintem meg lehetne oldani. Tekintettel arra, hogy én vagyok az egyetlen szülő, akinek két gyereke jár ide és hogy szerintem mi vagyunk azok, akik a legmesszebb lakunk. Aztán aludtam erre is, nem is egyet, konkrétan jó pár álmatlan éjszakám volt mire rájöttem, hogy nem tehetem meg.
Igaz, hogy Abi könnyen alkalmazkodik és szinte mindenhol jól érzi magát, meg hogy a Frici csoportjában is gyakorlatilag otthon van, az összes gyerek tudja a nevét és a gondozók is szívesen foglalkoznak vele, mégsem akarom már megint őt rángatni. Így is azt érzem, hogy sokkal többször csináljuk azt, amit Frici szeretne, vagy hozunk olyan döntéseket, ami főképp Frici érdekében van, mert hogy ő nehezebb eset, Abinak meg úgyis mindegy, mert ő mindenhol feltalálja magát. De mi van ha most az egyszer mellényúlnék? Ha nem is lenne olyan mindegy neki? Hiszen neki kivívott pozíciója van a csoportjában, ott ő a sztár, a nagylány! Az ügyes, akiről levették a pelenkát, az egyetlen, aki wc-be pisil, a követendő példa, a gondozók nagy segítsége.
Lehet, persze, hogy a Frici csoportjában is vezéregyéniség lenne, az meg vajon hogyan hatna Fricire, aki eleve egy konfliktuskerülő, soha nem verekedő/veszekedő, csendes, jó gyerek? Hogy jön a kishúga, még a tojáshéj a seggén, de már bandát szervez maga köré. Így is látom mennyire frusztrálja Fricit, hogy Abi folyton az ő csoportjában pisil reggel és olyankor mindenki a csodájára jár és még a gondozók is kijönnek neki segíteni kezet mosni.
Lehet, hogy Fricit kicsit túlféltem, de hát nem tehetek róla, ő ilyen kis mimóza lélek, ilyennek szeretem. Abikám meg, édesem, meg sem lepődtem amikor hétfőn azzal hívtak a bölcsiből, hogy valószínűleg agyrázkódást kapott egy motoros eséstől… Szerencsére nem kellett benn maradnunk a kórházban, már csak pont az hiányzott volna.
Lényeg a lényeg, hogy ha mindkét gyerekemnek a legjobbat akarom, akkor maradnak a saját csoportjukban, arra meg, hogy az utazás ne legyen tortúra, családilag keressük a legoptimálisabb megoldást.
Azon pedig, hogy mi lett volna ha már a beiratkozáskor tudok a felújításról, kár gondolkozni. Valószínűleg akkor a másik bölcsődét választom. Ahol nem lettek volna ilyen nagyszerű gondozóink, és ez kerület-szerte ismert tény, nem csupán kitaláció. Továbbá a befogadó bölcsődék úgy csinálnak nekünk helyet, hogy a saját csoportjaikat szétrobbantják és elszórnak ide-oda néhány gyereket, a maximálison is túl duzzasztva a csoportlétszámokat. Van olyan csoport, amelyik egy tornaszobában kap helyet. A mi gyerekeink mindegyike maradhat a saját csoportjával a saját gondozóival komplett csoportszobákban, úgyhogy azt hiszem már megint szerencsénk volt. És ha év vége felé befejeződik a felújítás, Abikám még jó pár hónapig profitálhat a remélhetőleg szuperül felújított bölcsődéből!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: