Kislányom elalvási szokásai miatt tegnap a bőr- és nemibeteg gondozóban kötöttem ki…
A gyerekem ugyanis csak úgy tud elaludni, ha morzsolgatja a kezem, de igazából ezt a tevékenységet csak ő hívja morzsolgatásnak, gyakorlatilag a körömágyam vakargatásáról van szó. Nem túl kellemes érzés, de még mindig jobb, mintha a hajamat csavargatná, vagy a fülemet tépkedné; nekem ezt dobta a gép, szinte szerencsés vagyok. Illetve voltam, egészen vasárnapig, amikor is feldagadt az ujjam, hétfőre pedig elkezdett lángolni, a daganat fehéredni, majd egyre iszonyatosabb árnyalatokat felvenni. A guglidoktor segítségével hipp-hopp diagnosztizáltam magam: nyilvánvaló, hogy elfertőződött a körömágyam, antibiotikumos kenőcsre van szükségem, különben két napon belül leesik az ujjam. Egy jó tanács: amennyiben a jövőben te is webes diagnosztikára adod a fejedet, javaslom, hogy bőrbetegségeket semmiképpen ne nézegess ebéd közben, előtte tizenkét órával, vagy utána tizenkét órával, mert örökre elmegy az étvágyad a retinádba ég amit találsz.
Sajnos keddig kellett várnom az orvoslátogatással, mert hétfőn még nagyon nyomorultul volt az e heti itthon tartózkodó utódom (tematikus heteket tartok: egyik héten az egyik, másik héten meg a másik lóg a bölcsiből valami nyavalya miatt). De kedden végül összeszedtem Abit és elmentünk a kerületi SZTK-ba, kalandvadászatra. Sajnos eseménytelenül telt a mintegy másfél órás várakozás, ugyanis nem engedtem meg a gyereknek, hogy bármihez is hozzányúljon, mozogjon, vagy akár csak levegőt is vegyen a helyen.
Végül bejutottunk a fiatal dokihoz, akinek a lánykám egy alig hallható “Szia, drágám”-mal köszönt, mire én igyekeztem úgy tenni, mintha ezt nekem címezte volna, majd gyorsan előkaptam a nem túl vonzó ujjamat, hogy lehűtsem a kedélyeket. A kezelést követően a recept mellé még jó tanácsként megkaptam, hogy próbáljam meg leszoktatni a gyereket erről az aprócska kis beidegződéséről (haha, mintha az olyan könnyű lenne). Amúgy meg annyira bírom az olyan orvost, aki egy apró bőrgyógyászati beavatkozás előtti hangulatfokozó kérdésemre, miszerint hogy altatás lesz-e, úgy válaszol, hogy az túl sokba kerülne, inkább leveszi a pólóját. 😀
Erre végül nem került sor, de ha a jövőben úgy adódna, hogy gyakorló bőr- és nemibeteg leszek, csakis hozzá fogok járni!
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: