Bevetettem magam a gyerekszobába, hogy bemutassam nektek a jelen lévő gyermekirodalmat és megjegyzéseket is fűzzek hozzá. Először a “nagyfiús” könyvekkel kezdem, a 3 és fél éves fiam könyvtárával. Tudjátok, hogy ő mennyire szereti a könyveket, bár a múltkor még engem is meg tudott lepni: végre rendet raktam a hálószobai könyvespolcomon, ami kivetett magából egy hónapok óta elfeledett, de rongyosra olvasott leporellót, József Attila Altatóját. Fricikém meglátta, keblére ölelte, majd könnyekkel küszködve felkiáltott: – Drága József Attila, már úgy hiányoztál!
Rotraut Suzanne Berner: Böngésző-sorozat
Erre nem tudok mást mondani, csak azt, hogy zseniális. Egy betű sincs a könyvben, helyette zsúfolásig rajzolt oldalak, sok-sok emberrel, mindenféle hétköznapi szituációval. Megvan mind a négy évszak és van éjszakai is, az benne a jó, hogy együtt találjuk ki a mesét hozzá. Van, hogy kiválasztunk egy embert és végigkövetjük a könyvben, hogy mit csinál, pl. az egyik bácsi elmegy futni, megcsúszik a banánhéjon és elesik. Erről a könyv segítségével alsó hangon fél óráig lehet mesélni, például hogy milyen butaság eldobni a banánhéjat, amikor ott van a szemetes (sőt, a kukásautó is), de tulajdonképpen bármiről ami eszünkbe jut, annyi minden le van rajzolva, hogy még a legfantáziátlanabb szülő is képes valamit kitalálni. Ha jól tudom, van hozzá társasjáték is meg foglalkoztató füzet, de ez inkább már nagyobbaknak való. Mostanában már úgy olvasnak belőle a gyerekeim, hogy Frici adja a feladatokat Abinak, hogy mit kell megkeresnie (pl. a templomtornyot, cicát, vagy a gólyát), vagy pedig olyat játszunk, hogy versenyeznek, hogy ki találja meg leghamarabb, amit mondok.
Marék Veronika: Boribon-sorozat
Frici nagyon szereti, másfél-két éve megunhatatlan sláger. A Boribon autózik volt az első nekünk, sokáig az volt a kedvence, később a Boribon házikója tört az élre. Szerencsére nekünk is van itthon zöld takarónk, amivel egy asztalt letakarva hasonló kuckót tudunk készíteni mint Boribon. Én amúgy nagyon bénának tartom a rajzokat, főleg Annipannit és sokszor összefüggéstelennek érzem a szöveget; van hogy lapozok egyet és egyszerűen nem emlékszem, hogy mi volt az előző oldalon és abból hogy következik a mostani, de lehet, hogy ez azért van, mert már milliószor olvastam és a milliópluszegyedik olvasás már teljesen automatikusan, ész nélkül megy. Egyébként ha kéri, akkor mindig szívesen elmesélem, nem az a lényeg, hogy nekem tetsszen, ha ő szereti, ám legyen, ráadásul nem is olyan hosszú. És hogy mi Boribon varázsa? Olvassátok el ezt a részletet a Pagony oldalán megjelent kritikából (a teljes cikk ide kattintva olvasható)!:
“Marék Veronika meséi – Boribonnal az élen – ezt tudják, ez a nagy tudományuk: a gyermekkor öntudatlan és osztályozás nélküli/előtti idejéből indulva, a felelős felnőttség tapasztalatrendszerét szállítva (a szociális boldogulás, a fejlett érintkezés tanulságait megosztva) vezetnek végig egy-egy eseményen, örökké esedékes életfordulaton. Vagyis e mesék egyszerre kerülik meg és haladnak át mindazon, amit nevelődésnek hívhatunk. Olyan természetességgel érik ugyanis el a legjózanabb és élhető tanácsot, hogy az végül semmiben sem emlékeztet a pedagógia közkeletű dogmáira, sokkal inkább egy elbeszélés egyedül üdvözítő megoldását tartogatja. Amit a Boribon-történetek nagy erővel hirdetnek, de még inkább példáznak, az egyrészről a világok többféleségének alaptapasztalata, másrészről viszont e világok összefüggésének és egységének élménye. Az egyes szereplők között megoszló, elosztott tudás – egy-egy közös eseményre vonatkozó ismeret – különbsége, egyenlőtlensége szüli azokat a konfliktusokat, alakítja azokat a határhelyzeteket, melyeken csak a kölcsönösség, az empátia, a belátáson alapuló segítségnyújtás által, valamint a türelem és megtérülésben való hit erényeivel lehet és érdemes túljutni. Hányszor és hányszor élheti át Boribon, hogy bár rövidtávon, a döntését követő pillanatokban veszteséget vállal (szétosztva lufikat vagy lemondva a legszebb almákról), de az életet igazgató, rajta kívüli törvények mintegy igazságot szolgáltatnak neki és döntésének, biztatólag jóváhagyják választásait. Magyarán Boribon újra és újra megtapasztalhatja és megtapasztaltatja a nem magától értetődő, de hihető életprogramot, melynek középpontjában a jóság és az arra való törekvés áll.”
Berg Judit: Maszat-sorozat
Ugyanazt tudom írni róla, mint a Marék Veronika Boribon könyveiről (annyi a különbség, hogy míg a Boribon akár egy másfél évest is leköt, a Maszatot egy évvel későbbtől ajánlom): Frici nagyon szereti, jók az alaptörténetek, bár a szövegből számomra itt is hiányzik egy-egy átvezető mondat… Jópofa a grafikája, kicsit komolyabb már, mint a Boriboné.
Marék Veronika: Kippkopp-sorozat
Ez is inkább három éves kortól élvezhető szerintem, hosszúak a mesék, de aranyosak a rajzok. Talán ez Frici legnagyobb kedvence. A Kippkopp mesék visszafogottan idegesítő, de nagyon szerethető gesztenyefiguráival mindig történik valami izgalmas, az ordító helyesírási hibákat és elírásokat pedig tollal kijavítottam.
Bartos Erika: Zakatoló
Úgy emlékszem, ez volt az első Bartos Erika, ami bejutott a lakásunkba. Annyira egyszerű versek vannak benne, szinte minden sora aprólékosan lerajzolva, hogy a gyerek néhány hallgatás után a képeket nézegetve kívülről el is tudja mondani őket. Bartos Erika munkásságát nagyon sok támadás éri, hogy primitív a szöveg, hogy bénák és túl harsányak a rajzok, a leggyakoribb “érv” pedig, ami a szülőkben megfogalmazódik, hogy ilyet ők is bármikor tudnának írni (aztán meg mégsem írnak ugye). Az az igazság, hogy én is jobban szeretném, ha a Weöres Sándor kötetet lapozgatnánk többet, de ha a gyerekre hagyom a választást, akkor legtöbbször a Zakatolóra szavaz. Amúgy nekem tetszenek a rajzok, ami vagy azért van, mert a szerzőhöz hasonlóan én is mérnök vagyok és vonzódom a szabályos körökből és egyéb alap síkidomokból megkomponált figurákhoz, vagy pedig azért, mert ennyire igénytelen vagyok, már ami a (képző)művészetek befogadását illeti. A versek pedig lehet hogy bénák, de ha a fiam szívesen és önszántából tanulja meg, majd élvezettel szavalja őket, azt hiszem, hogy nem válik hátrányára. Használja a memóriáját és lehet, hogy a későbbiekben, iskolás évei alatt nyitottabb lesz a minőségibb lírára is.
Bartos Erika: Bogyó és Babóca-sorozat
Ebből nekünk csak három kötetünk van, nem kapott rá igazán, amit nem is bánok, mert sok helyen rendkívül magyartalan a szöveg és szinte ordít a sok szóismétlés, a névmások fájó hiánya. Érdekes, hogy annak ellenére nem sokszor kéri a Bogyó meséket, hogy régebben szinte csak ezt nézte dvd-n. Mondjuk ahogy Pogány Judit a hangját “kölcsönzi” az erdő állatkáinak, attól a szőr is feláll a hátamon… Volt egy elég nagy port kavart kritika két éve, Wittmann Ildikó írása a Magyar Gyermekirodalmi Intézet honlapján, amivel egyetérteni nem kell, de érdemes elolvasni, ahogy a kommenteket is (többek között Berg Judit, a Maszat könyvek szerzője is hozzászólt):
“Akárhogy nézem, borzongok. Borzongok a Microsoft Paint ilyen primitív használatától (Bill Gates, please, close your eyes), azoktól a pont-pont-vesszőcskéktől, amelyekből itt már készen is van a fejecske, azoktól az ordenáré színektől, amelyekkel a fekete kontúrok közt színeztek – amiből nem az absztrakció válik nyilvánvalóvá, hanem a rajzolni nem tudás. A kompozíció hiánya. Hogy jelzik is a térélményt, meg nem is. Mindezt következetlenül, alantas módon kiszolgálva az ál-gyermeki igényeket.
És akkor a történetek. Mit lehet elmesélni egy katicalányról meg egy csigafiúról? Akik folyton vigyorognak, nyilván galócapaprikást reggeliztek, azért. Vagy kissé megmakkantak már abban a semmilyen világban, ahol létezni, élni próbálnak.”
A teljes kritika itt olvasható: Könyvmutáns.
Liane Schneider: Bori-sorozat
Nekünk csak két rész van meg, a Bori úszni tanul és a Bori és a piros bringa, de tervezem a többi beszerzését is. Leginkább azért praktikus, mert puha kötésű, nagyon vékony, így könnyen hordozható, jó választás békávézáshoz, orvosi váróba, stb. “A történetek főhőse Bori, egy óvodás korú kislány, aki éli a kislányok mindennapi életét, vele is megtörténik azonban, hogy életének állóvizébe kavics repül, azaz kistestvére születik, óvodába megy, biciklizni és úszni tanul, vagy épp cicát kap…” Bővebb leírást, kritikát itt találtok: Kultúrfalat.
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Azt hiszem, a könyv magáért beszél. Mindnyájan emlékszünk rá gyerekkorunkból, nekem ez volt az egyik kedvencem.
Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
Az itthon meglévő példány még az én könyvem volt, gyermekkoromból. Picit összefirkáltam ugyan (nem most, mondom gyerekkoromban!) és határozottan emlékszem arra az időszakra, amikor reszkető kis pipákat rajzoltam a tartalomjegyzékben azon verscímek mellé, amiket már kívülről tudtam. Mind ki van pipálva… Frici annyira azért nem rajong értük. Néhány verset megtanult belőle, pl. a Sehallselát Dömötört, amit egy szupertitkos videofelvételen énekes-gitáros performansz formájában ad elő a család: a háttértáncos kis hölgy Abi baba, Frici fiam egy gumipók társaságában látható és hallható, a férjem pedig a hangját és zenei tehetségét adja a produkcióhoz (ez utóbbi miatt nem nyilvános a felvétel egyébként).
Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról
Örökzöld sláger! Fel-fellobbanó lelkesedéssel olvassuk. Ha éppen szezonja van, akkor hetekig,máskor meg hetekig nem. Sokszor csak egy történetet kell ismételgetni, a favorit nálunk a Vackor születésnapja, amikor végre megszereti a mézet, de lassan letaszítja a trónról a két doktoros rész, mióta egyszer véletlenül elolvastam az egyiket, mert a doktort Frigyesnek hívják és a fiam ezen annyira meglepődött, hogy van rajta kívül is élő ember, aki erre a névre hallgat, hogy egyből sorsközösséget vállalt és a szívébe zárta a doktor urat. Amúgy kiváló altatómese (sajnos az olvasónak is), a sokszor ismétlődő jelzők, mondatok, nevek felsorolása miatt.
Ulf Stark: Süni elindul világot látni
Ez a történet azért áll nagyon közel Frici szívéhez, mert egy süniről szól és ő a bölcsiben a Süni csoportba jár, minek következtében minden sünivel kapcsolatos dolognak nagyon örül, így telitalálat volt ez karácsonyi ajándéknak. Aranyos mese egyébként, üdítően szokatlan a svéd grafika, szép kis könyv ez, az IKEA-ban vásárolható meg.
Érdeklődés esetén folytatom a leporellókkal és az 1-2 éves korosztály kedvenceivel.
Addig is szívesen várom a véleményeteket, az ötleteiteket, a ti gyerekeitek kedvenc meséit is, jó lenne összegyűjteni őket egy helyen!
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol naponta gyerekszáj, vizslafotó, vagy leharcolt feleség rovatokkal várlak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: