Könyvajánló a legkisebbeknek (1-2 éves korig)

Kezdő szülőként azt gondoltam, olyan a világon nincs, hogy egy gyerek nem szereti a mesekönyveket. Hiába volt olyan ismerősöm, aki erre panaszkodott és tudom, hogy a szülői példamutatás kultúra terén náluk sem a Blikk lapozgatását jelentette a klotyón, mégis azt gondoltam, hogy ez valamiképp mégiscsak az ő hibájuk. Mert vegyük például az én fiamat! És itt gondolatban mindig felsoroltam, hogy bezzeg ő születése pillanatától élénken érdeklődik minden iránt; a klasszikus gyermekversektől a Boribonon át a legnagyszerűbb (és kevésbé nagyszerű) kortárs magyar költőkig.

Aztán megszületett Abi, és már 9 hónapos is elmúlt mikor végre rájöttem, hogy a gyerekeknek -a könyvekhez való hozzáállásuk alapján- két típusa létezik. Vannak a műértők, mint Fricikém, akik hihetetlenül vigyáznak a könyveikre, egyiken sincs egy szamárfül, egy tollvonás, egy karcolás sem és órákig is képesek mozdulatlanul ülve mesét hallgatni és vannak a műrágók, mint Abi, akiknél az irodalom iránti élénk érdeklődés könyvrágcsálás formájában mutatkozik meg, szülői példamutatás ide, vagy oda.

Mindezek ellenére fontosnak tartom, hogy mindennapos legyen a mesehallgatás még a műrágók részére is és elég sokáig meg voltam győződve arról, hogy ez másnak is így természetes. A múltkor viszont belefutottam egy brit tanulmányba*, amely szerint a 7 évesnél fiatalabb gyerek(ek)et nevelő brit szülőknek mindössze a 64 %-a mesél néhanapján a gyerekének, napi rendszerességgel viszont közülük is csupán minden ötödik gyermeknek adatik meg az esti mese. A sohasem mesélő szülők pontos hányada 36 százalék. Körükben 13 százalék arra hivatkozik mentségként, hogy nincs ideje, 9 százalék pedig arra, hogy túl feszült a meséléshez. Az egyáltalán nem mesélők háromnegyede ugyanakkor gyerekkorában részesült mesében. Ti mit gondoltok erről? Fontosnak tartjátok a meséket akár könyvből akár fejből? Meséltek esténként a gyerekeknek? Ha igen, akkor mit?

Nálunk az alábbi mesék váltak be “kezdő könyveknek”, ezek mindegyikét szeretettel ajánlom nektek:

Jakabosné Kovács Judit: Kerekítő

Mostanra már 3 kötete készült el a Kerekítő könyveknek, melyben ölbeli játékokat, mondókákat találunk. Kezdő szülőknek nagyon jó választás lehet, ha szeretnék feleleveníteni a rég elfeledett gyermekkori mondókákat, hogy később -szükség esetén-, legszebb álmukból az éjszaka közepén fölriadva is le tudjanak vezényelni a fogzástól nyűgös gyereküknek egy félórás privát Kerekítő foglalkozást.

Csoportos Kerekítő foglalkozásokon egyébként országszerte egyre több helyen lehet részt venni. Ha nem idegenkedtek az ilyesmitől, érdemes már a baba egész pici korától látogatni akár a Kerekítő, akár hasonló mondókás, zenés mókákat, nemcsak a gyerek, de ugyanannyira magatok miatt is. Jó kis program ez! 🙂

Julia Donaldson – Alex Scheffer: Tölgyerdő meséi sorozat

Kötelező darab! A sorozatnak négy része van, mindet tudom ajánlani. Oldalanként egy-egy mondat, kedves rajzok és nyitogatható ablakok próbálják “olvasásra” ösztönözni a legkisebbeket, tapasztalataim szerint maximális sikerrel. Amíg a gyerek elbabrál az ablakkal, nyugodtan el lehet olvasni a szöveget, aztán együtt örülni az előbukkanó dolgoknak. Egyedül a magas vandálfaktorral operáló gyerekeknek nem ajánlom, mert aztán sírás lesz, ha leszakad az ablak.

Varró Dániel: Akinek a lába hatos

Varró Dánielt valószínűleg nem kell senkinek sem bemutatnom, bár nem biztos, hogy mindenkinél van otthon kötete is a polcon. Ha nincs, egyet legalább érdemes beszerezni, ha másért nem, hát a saját szórakoztatásunk végett, Varró Dani szövegei ugyanis legalább annyira élvezhetőek a felnőttek, mint a gyerekek számára. Míg mi, szülők, jót szórakozunk Varró Misi kissé parodizált babakori kalandjain, a gyermekeinket elringatja a versek dallama, ritmusa. Én újszülött babáimnak skandáltam ezeket, nagy közönségsikerrel. Ízelítőül olvassátok el egyik kedvencemet:

Varró Dániel: Kötődő nevelés

(ezt a gyermekünk szalvétával letakart feje fölött falatozva kell mondogatni)

Mutogatnak sokat énrám:
“de helyes kis batyu, lám!”
Hisz a hátára kötözve
cipel engem anyukám.

Vagy előre, a hasára
kötöz erszényszerűen,
azután így tereget, meg
vacsorázgat derűsen.

S ha elöl van az a kendő,
mibe engem kötözött,
megesik, hogy a fejemre
potyog egy kis körözött.

A kötődő nevelésnek
folyománya az a tény,
hogy a gyermek leevődik,
ha nincs szalvéta fején.

Legkedvesebb állatos dalaink (CD melléklettel)

Mi ezt a könyvet ajándékba kaptuk, magamtól eszem ágában nem lett volna megvenni. Gyerekkönyvek esetén hajlamos vagyok az illusztráció alapján dönteni a megvételről, ebben az esetben pedig egyenesen taszítanak a rajzok, de ugye ízlések és pofonok…Aztán meg mégis ez lett az egyik legnagyobb állandó kedvencük! A CD-t mondjuk maximum, ha ötször hallgattuk meg, a gyerekeim nem túl nagy zenehallgatók, jobban szeretik, ha én énekelek nekik, amivel csupán az az egy baj van, hogy minden egyes általam halálosan hamisan elénekelt gyermekdal hatására olyannyira sérülnek a gyerekeim zenei kompetenciái, hogy egyre távolabb és távolabb kerülnek a Zeneakadémiára való bejutás lehetőségétől. Klasszikus gyerekdalok vannak benne egyébként, mint az Én elmentem a vásárba, Házasodik a motolla, stb. Mi úgy használjuk a könyvet, hogy jön a gyermek (mostanában inkább a kisebb) és könyörtelenül odalapoz a kívánt dalhoz, aminek három másodpercen belül meg kell kezdenem az éneklését és ráadásul még iparkodnom is kell, mert, mint valami DJ, az utolsó néhány sort általában “lekeveri” és egy új énekhez lapoz, így próbálva végteleníteni a meséltetés (ez esetben énekeltetés) boldogságos perceit (óráit?).

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

A szöveg nyilván mindenki számára ismerős, ezért itt az illusztrátort emelném ki, aki nem más, mint Pásztohy Panka. Ő illusztrálta a sorozat többi részét is, az Iciri-piciri és a Disznók az esőben című Móricz verseket. Szerintem nagyon kedves és vidám figurákat alkotott.

Melanie Gerth: Tíz kicsi katicabogár

A gyerekek szeretnek mindent megfogdosni. Ezen alapul a Tíz kicsi katicabogár meséje is, ahol a katicák -minden oldalon eggyel kevesebb, mert sorra elröpülnek- szépen kidomborodnak a könyvből: nincs olyan gyerek, aki ne szeretné megsimogatni őket.

Eric Carle: A telhetetlen hernyócska

Hasonlóan a katicás meséhez, itt sem csupán egy hagyományos könyvről van szó. A telhetetlen hernyócska átrágja magát mindenféle gyümölcsön, ennivalón és levélen, lyukakat hagyva maga után a könyvlapon, hogy végül szép nagy pillangó váljék belőle. Érdekesség, hogy a rajzokat különleges és egyedi kollázstechnikával készítette a szerző, melynek az a lényege, hogy saját maga festi be harsány színekkel a papírt, vágja ki a formákat és helyezi egymásra a rétegeket.

Természetesen nem ismerem a világ összes mesekönyvét, csak azokból szemezgettem itt, amik nálunk beváltak, épp ezért szívesen veszem a javaslataitokat, megjegyzéseiteket, kiegészítéseket a listámhoz!

A 2-4 éves korosztálynak szóló könyvajánlóm ide kattintva tekinthető meg.

Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz, nem fogod megbánni!