Egy átlagos, protekciótól és lakcímmaffiától mentes anya gondolatai az óvodaválasztásról:
Idén muszáj óvodát választanom. Nem maradhat örökké bölcsődés a fiam! Már tavaly is végigjártam a kötelező köröket. Mivel kora őszi születésű a gyerek, akár már tavaly megkezdhette volna az óvodát, de végül a bölcsőde mellett döntöttünk és milyen jól tettük!
Ideális esetben a tavaszi óvodaválasztás arról szól, hogy a szülő a gyerekkel karöltve megnéz néhány szimpatikus óvodát, aztán a benyomásokat összevetve kiválasztja azt, amelyikben a legbarátságosabb a légkör, legegészségesebb a menza és legodaadóbb az óvónő. És a gyakorlatban? Nekünk így:
Idén is elmentem az óvodaválasztási tanácsadóra, ahol a kerület összes óvodájának igazgatója jelen volt, hogy az érdeklődő szülőknek néhány mondatban bemutassák óvodáikat, illetve megválaszolják a szülők beiratkozással kapcsolatos kérdéseit. Az óvodavezetők meg sem próbáltak úgy tenni, mint akiknek szükségük van a gyerekekre, a többségük azzal “biztatott”, hogy itt a kertvárosi ovikban még körzetes gyerekekből is jókora a túljelentkezés, nem is számítva azokat, akik valamilyen egyéb oknál fogva szeretnének a mi ovijainkba járni. Természetesen -ahogy elmondták- előnyt élveznek a körzetes gyerekek, de mindenképpen írjunk be három óvodát, amit el tudnánk fogadni, mert akkor igyekeznek olyan oviba tenni a gyereket, amit megjelöltünk. Nem tudom, mit takar ez az “igyekezet”, mindenesetre a tanácsadón elhangzottak alapján itt már régen nem beszélünk óvodaválasztásról, sokkal inkább óvodásválasztásról, ha értitek mi a különbség. Az intézményvezetők majd valahogy megpróbálják rangsorolni a jelentkezőket, gondosan meghagyva elegendő szabad helyet a protekciósoknak is. Mást sem hallani a játszótéren, mint hogy kinek hova van protekciója (olyat hol lehet szerezni amúgy?) és megdöbbentően burjánzik a lakcímkereskedelem is, amit csak azért nem értek, mert itt a kertvároson belül két óvoda van, az egyik kettő, a másik meg három tagintézménnyel működik, épp ezért kicsi az esélye a nagy színvonalbeli különbségnek, nem valószínű tehát, hogy az egyikben kukoricán térdepeltetik a gyereket, a másikban meg ingyenes Helen Doron angol van.
Mindenesetre elmentünk két óvodai nyílt napra is, legalább a látszatát fenntartva az óvodák választhatóságának. Na nem mintha a nyílt nap nem egy kirakatrendezvény lenne…
A körzetes óvodában nyomtatott ütemtervvel és regisztrációval vártak. Előbbinek az volt a célja, hogy az az érdeklődő szülő, aki az ott töltött idő alatt magától nem jönne rá, hogy az elfoglalt óvodások 9.12-től 9.38-ig állólámpát készítenek vécépapírgurigákból, 10.04-10.41-ig pedig ismeretlen célból színes papírgolyóbisokat ragasztgatnak hurkapálcára, az tájékozódhasson a tájékoztató füzetből. Regisztrálni pedig azért kellett a jelenlévőknek, mert a nyílt napon való megjelenés szóbeli piros pontot jelent a felvételről való döntéshozatalkor (by the way, legális az ilyesmi?). Ennek az ovinak az az előnye, hogy természetesen ez van hozzánk a legközelebb, viszont kicsik a csoportszobák és sok a gyerek, szinte a csilláron lógnak. Nem egyértelmű, hogy vegyes- vagy korosztályos csoport pártiak-e, ugyanis indítanak egy hároméves kiscsoportot, de mivel a nagycsoportokban nem mindenki ballag el, így oda töltelékgyerekeket tesznek, nagy valószínűséggel például a fiamat, aki ugye majdnem 4 éves lesz szeptemberben. Egyébként a kiscsoport óvónénijéről csak rosszat hallottam ismerősöktől (bár nekem a nyílt napon nem tűnt emberevőnek…), úgyhogy talán nem is bánnám a vegyes csoportot. Nyilván ugyanannyi előnye van a vegyes csoportnak, mint hátránya, ezt nem tudom megítélni, amíg nem próbáltuk. A körzetes ovinak nem túl nagy az udvara, nincsen tornaszobája és nem szerettem bele igazán… Ráadásul jövő nyáron itt pont nem egyszerre lesz a négy hetes nyári szünet Abi bölcsijével, ami finoman szólva is elég kellemetlen rám nézve.
Van viszont a közelben egy barátságos kis óvoda, az itteni lehetőségekhez képest hatalmas udvarral, összesen két csoporttal, tehát nagyon kis családias, ötvenvalahány fős gyerekszámmal. Igazság szerint itt már tavaly is voltunk nyílt napon, én már akkor is ezzel szimpatizáltam, de végül a bölcsőde mellett döntöttünk. Frici mindkét óvodában érdeklődő volt, és ha a gyerekekkel nem is, de egyedül kipróbált minden játékot. Ebben a nem körzetes oviban nem készültek kirakatprogramokkal, a fél csoport valamit festett éppen, mások meg játszottak, aztán volt közös mesehallgatás is. Láthatóan hozzá voltak szokva a gyerekek a meséléshez, valaki hozta a gyertyát, azt meggyújtották, köré ültek és mindenki szépen csendben üldögélve meghallgatta a mesét. Nekem az volt a furcsa, hogy egyik gyerek sem akart beülni az óvónő ölébe, senki nem bújt oda hozzá, nem kereste a közelségét. Mindkét óvodában, mindegyik csoportban ezt tapasztaltam. Persze tudom, hogy ez már nem bölcsőde, de szerintem a kisebbeknek még jócskán igényük lenne a testközelségre, én legalábbis emlékszem, hogy még 6-7 évesen is hozzá lehetett bújni a napközis tanárnénihez az udvaron és az bizony nagyon jólesett a lelkünknek.
Szóval mindkét oviból hiányzott nekem egy olyan idilli kép, amikor a tyúkanyószerű óvónőn csüngenek a gyerekek és nem tudom, hogy ez az óvónőtől, vagy az óvodavezetési irányelvektől függ-e, mindenesetre én picit másra számítottam. Viszont a gyerekek nem tűntek zaklatottnak, szépen jöttek-mentek, tették a dolgukat, ha kérdeztek valamit, akkor az óvónők válaszoltak, segítettek, odafigyeltek. Valamiért ide húz jobban a szívem, ráadásul itt a nyári szünet is ugyanakkor lesz, mint Abinak, de elég esélytelen körzeten kívüliként bekerülni.
Most péntek van és hétfőig döntenem kéne. Na nem az óvodaválasztásban, csupán abban, hogy melyiket írom be első, második és harmadik helyre. Már nem is izgulok. Úgysem tehetek semmit, nem tőlem függ az eredmény. Nincs protekcióm, nem tudok és nem is akarok átjelentkezni valaki lakcímére, hogy másik körzetbe tartozzunk. Valamelyik óvoda majdcsak kiválaszt minket és majd azzal igyekszünk megbarátkozni. Esetleg még fellebbezhetek…
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol naponta gyerekszájjal, vizslafotóval és egyéb apróságokkal várlak!
fotó: nlcafe.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: