Kisgyerekes anya állást keres

Az elhatározás

Nemrégiben arra a vakmerő lépésre szántam el magam, hogy jelentkeztem egy állásra. Bizony, néha megesik az ember lányával, hogy ilyesmire vetemedik (bár két bölcsődés gyerek anyjaként a munkakeresés már-már mission impossible kategória). De vegyük csak át együtt, hogy milyen lehetőségei vannak a kismamának, ha elhatározza, hogy újra munkába áll:

Nekem a szülést követően megszűnt a korábbi munkahelyem, így nem tartozom azon szerencsés(?) nők táborába, akiket szülés után 1-2-3-x évvel tárt karokkal várnak korábbi munkáltatóik, mert ezt írja elő a törvény akkora szükség van a munkájukra. Nélkülük a cég partra vetett halként, félkarú óriásként vergődik 1-2-3-x éve és vállalati munkaszüneti nappá nyilvánítják azt a szent napot, amikor a kisgyermekes munkaerő (részmunkaidőben) végre visszatér megmenteni a süllyedő hajót.

Sokan azonban éppen a gyeses időszak alatt világosodnak meg és döbbennek rá arra, hogy hivatásukat közgazdászként/menedzserként/vállalatigazgatóként többé már egy másodpercig nem tudnák (vagy akarnák) összeegyeztetni anyaságukkal, és nyitnak inkább családi napközit, kézműves fagylaltozót, varrodát, vagy vágnak bele bármilyen tevékenységbe, ami a korábbi robotnál jóval több otthon tölthető idővel, emberibb kihívásokkal kecsegtet. Nem árt persze, ha az új vállalkozás jövedelmező is, amihez sokszor elég egy nagyon egyedi, nagyon jó ötlet is, na de mit csináljon az olyan, akiből az égiek kispórolták a kreativitást?

Ne feledkezzünk meg persze a Sheryl Sandbergekről sem (ő a Facebook második embere és a Forbes magazin szerint a hatodik legbefolyásosabb nő a világon), akiknek az életében semmilyen törést nem jelent a gyermek születése, munkájukat ott folytatják, ahol abbahagyták és egyre magasabbra törnek, át az üvegplafonon is akár. Attól tartok, nem én vagyok a magyar Sheryl Sandberg, és nem is szeretnék a helyében lenni. Szeretnék viszont egy normális munkahelyet, ahol megbecsülnek, ahol érdekes és értelmes feladatokat végezhetek, ahol hasznosnak érezhetem magam és ezért fizetést is kapok. Vajon mennyi esélyem van erre és milyen lehetőségeim vannak? Ennek próbálok ebben a bejegyzésben utánajárni:

Az önéletrajz

Első lépésként frissítem az önéletrajzomat. Nem túl hosszú, hiszen a Műegyetem elvégzése után egyből a szennyvíztelepre kerültem és onnan jöttem el szülni két és fél évvel később. Ennyi mindössze tehát a szakmai gyakorlatom, bár ebben volt mérnöki, tolmács és asszisztensi tevékenység is bőven. A gyerekek születését követően tavaly beszivárogtam a családi vállalkozásba és itt tartok most, állást keresek. Ezt az elmúlt néhány évet kéne úgy tálalni valahogy, hogy a Potenciális Munkáltató (továbbiakban: PM) ne kukázza nagy lendülettel a pályázatomat, de mégis hogyan?

Eltitkolhatnám például, hogy vannak gyerekeim! Micsoda nagyszerű ötlet! A lehetséges állásinterjún pedig mindössze arra a pár kérdésre kellene majd frappáns magyarázatot adnom, hogy mi az a néhány évnyi űr az önéletrajzomban, illetve hogy ez esetben 30 évesen miért nincs még gyerekem és tervezek-e a közeljövőben szülni. Talán mégis jobb lesz bevallani őket…

Az első rosta

Tegyük fel, hogy az önéletrajzhoz csatolt kellemes fotóm és a rendezett, igényes facebook profilom felkeltette Potenciális Munkaadó figyelmét! (Igényes facebook profil alatt értsd: nem küldök napi hatvanöt játékfelkérést, nem osztok meg szenzációhajhász cikkeket a feltámadó Schumacherről (aki igazából mégsem támadt fel, de ezt csak lájkolás/regisztrálás/kattintás után tudod meg), és még a blogommal sem fárasztom napi szinten az ismerőseimet, hiszen erre való a blog facebook oldala, nem igaz?).

De mondjuk, még az önéletrajzomban is láttak fantáziát, könnyen előfordulhat tehát, hogy behívnak állásinterjúra. A személyes találkozás vajon jó vagy rossz nekem?

HR-es sógornőm szerint a multik világában nem ritka az a faramuci szituáció, amikor a döntéshozó pozícióban lévő (jellemzően) hímnemű fejesek fittyet hánynak a HR-szakértő ajánlásaira és közvetlenül a kezük alá felvesznek egy olyan versenyzőt, akinek az önéletrajzából mérföldekről rikít, hogy hozzáértéssel nem, ellenben szőke hajjal, hosszú lábakkal, nagy mellekkel és miniszoknyák garmadával jócskán rendelkezik.

Titkárnőnek jelentkezett. Érdekel valakit az önéletrajza is?

Tegyük fel, hogy az én lábam majdnem pontosan így néz ki. Lényegében csupán mintegy húsz centivel rövidebb és tízzel szélesebb ennél, de ezek már tényleg csak ilyen apróságok és talán nem is szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol ez szempont lehet. Mindegy, felöltözöm legjobb tudásom (és adottságaim) szerint, a szülések ellenére is szép és csinos nő vagyok. A gyomrom görcsben, jöhet az interjú!

Az állásinterjún

Megemlítem, hogy vannak gyerekeim. Nem, nem gondolom, hogy emiatt kevésbé lennék megbízható munkaerő. Igen, bölcsődébe járnak. Hogy betegesek-e? Neeem, azt igazán nem mondhatnám. Idén már legalább háromszor is előfordult, hogy 10 munkanapot egyhuzamban a bölcsiben töltöttek. Persze, vannak nagyszülők és igyekeznek segíteni. Bébiszitterünk is van, legfeljebb ha sokat betegeskednek a kölykök, akkor majd közvetlenül az ő számlájára utaljuk a fizetésemet, nincs ezzel probléma. Neeem, ha felhívnak a gondozók, hogy fejre esett a gyerek a motorral és valószínűleg agyrázkódása van, nem fogok itt hagyni csapot-papot, de komolyan! Előbb kikapcsolom a számítógépet (mert valószínűleg nem jövök be dolgozni néhány napig) és csak utána rohanok majd a kórházba.

Na jó, magam is belátom, hogy ha csak nem tartanak fegyvert a fejéhez, épelméjű PM nem alkalmaz önszántából kisgyerekes anyákat… vagy mégis? Nincs az megírva sehol, hogy a család egyszemélyes vállalkozás lenne, ahol automatikusan az anyára hárul a gyerekek összes gondja (hozni-vinni őket a megfelelő oktatási intézménybe, különórára, orvoshoz, cipőt venni, enni adni nekik, számon kérni a házi feladatot) és még dolgozni, csábos feleségnek maradni is előírás. A férjem már többször bizonyította, hogy ő is képes kórházba vonulni a gyerekkel, ellátni őket, de miért is ne lenne ez természetes? Sokat beszélgettünk erről. Elosztjuk a feladatokat. Tudom, hogy mi ezt családilag meg fogjuk tudni oldani, mert a férjem és a szüleim is mindenben támogatnak és segítenek majd. De hogy győzzem meg a PM-t?

Meggyőző érvek

Amennyiben túljutunk a családi hátterem feltérképezésén és a PM nem bocsát rögtön utamra azzal, hogy majd jelentkeznek (sohanapján  kiskedden), akkor esetleg van némi idő kidomborítani temérdek pozitív tulajdonságomat, továbbá hadjáratot indítani arra vonatkozóan, hogy miért is én vagyok a legalkalmasabb jelölt erre a posztra.

Ön hallott már a time managementről? Nem? Nos, az kérem szépen olyan valami, aminek leginkább az anyák vannak birtokában: banálisnak tűnhet egy-két-akárhány kisgyerek időre történő megetetését, felöltöztetését és reggeli útnak indítását kihívásnak tekinteni, de higgye el, mióta anya lettem, a rendelkezésre álló idő hatékony felosztására irányuló professzionális tudásomat az élet bármely területén képes vagyok kamatoztatni. Nekem senki ne mondja, hogy egy nap 24 órából áll! Megvan az 26 is, csak akarni kell! Gyerekjáték számomra egyszerre több embert értőn figyelni, a több irányból áradó információkat agyam megfelelő részeiben elraktározni és egy időben több tevékenységre koncentrálni.

És a home office mennyire bevett szokás a cégnél? Csak mert ha mégis úgy adódik, hogy gyermekeim acélos szervezete nem bír ellenállni valami skarlátszerű kórságnak és otthon kényszerülök maradni velük, szívesen vállalom, hogy otthonról dolgozom (a kisebbik gyerekem képes akár két-három percig is egyedül elfoglalni magát!)…

No de ha mindezekkel sem sikerül meggyőznöm a tagot, bedobom az aduászt, a legmeggyőzőbb érvet, mely önmagában képes a mérleg nyelvét a megfelelő irányba billenteni: tudta ön, hogy állambácsi piros pontot osztogat a gyesről visszatérő anyákat foglalkoztatóknak? A piros pont természetesen adókedvezmény formájában nyilvánul meg: a foglalkoztatás első két évében a bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékának, a harmadik évben pedig a 14,5 százalékának megfelelő kedvezményt vehet igénybe a munkáltató a szociális hozzájárulási adóból. Maximum 27 ezer forintnyi spórolás per kopf! Kérdem én: hát mi ez, ha nem a lottóötös?

És kérem, ne szereljen le azzal a szöveggel, hogy műegyetemi végzettséggel, három nyelvvizsgával és kiváló szakmai ajánlólevéllel túlkvalifikált vagyok személyi asszisztensnek, mert ez csak azt bizonyítja, hogy önnek még soha az életében nem volt egy igazán jó személyi asszisztense, aki nem csupán diktálás útján, de mondjuk önálló gondolatoktól vezérelve is képes megfogalmazni egy műszaki tartalmú levelet.

Ajánlom magamat!

Természetesen a fenti gondolatfolyam csupán fikció, egyelőre csak álom. Ahová jelentkeztem asszisztensnek, onnan vissza sem jeleztek, de ezt igyekszem azzal magyarázni, hogy ufótámadás következtében megsemmisült a cég, szinte hihetőbb is, mint az, hogy nem találtak alkalmasnak a pozícióra. 🙂

Összefoglalom tehát, mit ajánlok: építőmérnöki végzettségű, három nyelven beszélő (angol és francia tárgyalóképes, spanyol leporolható nyelvtudással bíró), (helyes)írástudó, 30 éves, kétgyermekes nő vagyok.

Mit keresek?

Elsősorban külföldi kapcsolatokkal is rendelkező műszaki cégnél részmunkaidős személyi asszisztensi állást.

Ajánlatokkal, időpontokkal állásinterjúra a rejtelmekblog@gmail.com e-mailcímen lehet elhalmozni, önéletrajzot kérésre bárkinek szívesen küldök.

(Ugyanitt 30 éves családanya vállal húsz éves “szakmai” gyakorlattal vasalást. Bocs, ezt nem lehetett kihagyni 🙂 )

Ti pedig, kedves olvasók, ha van kedvetek,  osszátok meg velem a tapasztalataitokat, hogy milyen feltételekkel és hogyan sikerült újra munkába állnotok, hátha kerekedik belőle egy jó kis cikk!

Amennyiben érdekel titeket, szívesen beszámolok majd a munkakeresési próbálkozásaimról is, tanulságos lehet mindenki számára. Kövessétek a blogot, hogy le ne maradjatok róla!

kép: nlcafe.hu