Frici kinézett magának egy helikoptert az újságban. A bölcsiben szokott egyébként újságot olvasni, többedmagával. Fogalmam sincs, hogy milyen lapokat “járatnak” a gondozók, de a múltkor is talált benne valami tűzoltót. Egyik délután közölte is velem, hogy el kéne mennünk a boltba megvenni azt a szuper tűzoltót, meg Noéminek is egy pónit, mert ő megígérte neki. Hogy megveszi. Eddig követhető? Nos, természetesen megengedtem neki, hogy elhalmozza Noémit ajándékokkal, nem vagyok én holmi szárba szökkenő bölcsődei szerelmek elrontója, de azért megemlítettem, hogy tudomásom szerint nincs pénze, pénz nélkül pedig nem fog pónit kapni a boltban, de még csak egy nyamvadt tűzoltót sem. Miután tisztáztuk, hogy az én pénztárcámat bajosan fogja felhasználni erre a nemes célra (no nem azért, mert gyakorlatilag üres, hanem az elvek miatt, értitek…), megbeszéltük, hogy ha tényleg szeretné, akkor a névnapjára megkaphatja.
Egy darabig párás szemmel emlegette álmai tűzoltóját, aztán gondolom új lapszám érkezett a bölcsibe, mert a gyerek elkezdett helikopterre vágyni. A névnapja pedig egyre jobban közeledni, aminek a pontos napját csak azért bírom fejben tartani, mert aznap van a házassági évfordulónk, azt meg csak azért, mert beleírtam a naptárba. És még így is mindig elfelejtjük… No de az a lényeg, hogy hétvégén a fiúk elmentek játék helikoptert nézni. Hangsúlyozom, hogy csak szétnézni mentek, de persze hazaállítottak egy kamerás, távirányítós, igazi modell helikopterrel, amivel a férjem a hazaérkezést követő két és fél órában megállás nélkül játszott. A gyereknek nem adta oda, nehogy tönkretegye (jogos!), igaz, őt teljesen kielégítette az, hogy az időnként bokorba csapódó járművet összeszedegette és indítópozícióba helyezte.
A drón
Egy ideig mérges feleséget játszottam (gyengébbek kedvéért azért, mert nem szeretem, ha indokolatlanul veszünk valamit, főleg ha az a valami bazi drága és nem beszéljük meg előre, továbbá, hogy a gyerek nem tudja használni, és nem, az nem válasz, hogy “majd megtanulja, 14 éves kortól ajánlott…”) és elhatároztam, hogy ugyanilyen értékben fogok magamnak a közeljövőben két darab nyári szandált, egy fodrászolást és egy kozmetikai kezelést megengedni minden szívfájdalom nélkül. Duzzogtam is picit, csak a miheztartás végett. Közben persze a fiúk (és Abika is) marha jól érezték magukat. Az egész napjukat kitöltötte a helikopterrel való foglalatosság. Először is asszisztáltak a férjemnek a profi reptetés elsajátításában és halálra röhögték magukat, amikor a meggyfáról kellett leszedni a gépet, vagy amikor véletlenül a földbe csapódott. Ilyenkor Fricike rohant összeszedni, de komolyan, mint a profi teniszben a labdaszedők, annyira motivált volt. Aztán időről időre fel kellett tölteni a lemerült akkumulátort és bosszankodni, hogy benzinmotoros gépet kellett volna venni.
A helikopter-szedő
A leszállási engedélyt megadom!
Kis gyakorlást követően kimerészkedtek a rétre is, ahol állítólag nem voltak megfelelőek a szélviszonyok, de ettől függetlenül olyan emelt szinten folyt a stratégiai diskurzus (t.i. repülési terv kidolgozása, felszállási engedély megadása, leszállási instrukciók megfogalmazása), hogy mi Abikámmal jobbnak láttuk egy erdőkört sétálni a vizslával. Mire visszaértünk, a fiúk már a mobiltelefonon mutogatták a helikopter által készített képeket.
Kis családom az égből nézve
Estére természetesen elszállt a haragom. A gyerekek az egész napot a szabadban töltötték az apjukkal, aki nagyjából százmilliószor jobban élvezte a játékot, mintha gyurmáztak volna, a nap végére pedig olyannyira összekovácsolódtak, hogy már az altatáshoz is apát kérték. Most kérdem én: hát van ennél nagyobb ajándék egy anyának? Hogy egyszer az életben nem az én körömágyamat vakargatják és gyötörnek utolsóutániutáni esti meséért? Hogy van végre egy közös program, egy férfias apa-fia (és apa-lánya) kapocs, amihez én nem kellek? Ráadásul így ezt a bejegyzést is meg tudtam írni.
Kedves anyatársaim, leendő anyák! Javaslom, hogy férfi hozzátartozóinkat engedjük kibontakozni e téren és támogassuk a hasonló játékok beszerzését. Megéri! 🙂
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, ahol naponta gyerekszájjal, vagy valami aprósággal várlak!
Kommentek