Interneten keresztül terjed mostanában az úgynevezett Liebster-kórság. Ez annyit jelent, hogy amikor a gyanútlan blogger megnyitja a postafiókját és először szembetalálja magát egy ilyen jelöléssel, rögtön hanyatt esik izgalmában és miközben zuhan hátrafelé, fejében villámgyorsan végigcikázik, hogy milyen ruhát vesz majd fel a SYMA csarnokban rendezendő díjátadóra és mielőtt még bazira bevágja a fejét a konyhakőbe, gyorsan megfogalmazza a köszönőbeszédét is: “hálás vagyok a szüleimnek, a férjemnek, a… a…” … a fejem pedig most megdörzsölöm, teszek rá borogatást, hátha lelohad a pukli és megnyitom az üzenetet.
Örömmel értesítenek, hogy jelöltek A Díjra. Tíz másik bloggal együtt. Végül is tökjó ez, főleg, ha az enyémnél nagyobb blogoktól jön az elismerés, húha, érdekli őket, amit csinálok, szuper! Valahogy mégsem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez is csak olyan, mint a többi hülye továbbküldős játék, amit nyolcévesen még komolyan vettünk (már aki…), és aminek az a lényege, hogy ha öt napon belül nem terjeszted szét kettő-a-negyediken-darab embernek, örökké szerencsétlen leszel a szerelemben. De legalábbis megbuksz matekból.
Mivel sajnos tiltja a vallásom -akarom mondani a személyes meggyőződésem- a lánc folytatását, meg különben is már ötször körbeért itt házon (cafeblog) belül, így csak válaszolok a feltett kérdésekre és ünneprontó módon jól megszakítom a sort. A díjat tehát nem adom tovább, viszont mindhárom blogot, ahonnan én a jelölést kaptam, nagy szeretettel ajánlom nektek, nekik pedig köszönöm, hogy értékelik, amit csinálok.
Az első a Nem harap a spenót volt (gyerek, család, anyaság témában, egyenesen Franciaországból)
Az ő kérdései és a válaszaim:
1. Fagyi vagy süti?
Nem szeretem a fagyit, sem a jégkrémet és sütiből is csak a fehér színűeket eszem meg.
2. Tea vagy kávé?
Kávé, már amennyiben a napi egy darab, két deci meleg tejben feloldott 3 in 1 Ricorét kávénak lehet nevezni (a férjem szerint nem).
3. Tengerpart vagy kultúra és városnézés?
Tengerparti városok nézése.
4. Franciák vagy olaszok?
Még jó, hogy a franciák.
5. Amerikába vagy Ázsiába utaznál szívesebben?
Amerikába.
6. Egy hely, ahova el akarsz jutni.
Svédország.
7. Ha ötösöd lenne a lottón, mi lenne az első dolog, amit vennél magadnak?
Egy akkora ágyat, amiben elfér az összes gyerekem és nem kéne éjjelente nyomorognunk, ha valami miatt átjönnek hozzánk.
8. Gyerekkorod kedvenc meséje?
Kalánka néni
9. Melyik a könnyebb, blogot írni vagy blogot olvasni?
Írni könnyebb. Nagyon kevés blogot olvasok.
10. Mennyit agyaltál a blogod nevén?
Egy komplett prágai romantikus hétvégét. Egyébként ez már a második neve, mert eredetileg Frici és Tökilány néven futott.
11. Számodra is az a legkedvesebb bejegyzésed ami a legnépszerűbb?
Nem, én a Megismerkedésünk történetét szeretem a legjobban.
A második jelölést Petrától kaptam, aki igen sok mindent ír és csinál, mondhatni tele van vele az internet 😀 most viszont a Bouvet blog írójaként jelölt meg. Az ő kérdései a következők:
1. Mit csinálsz amikor épp nem kell csinálnod semmit?
Olvasok. Mondjuk gyakran akkor is olvasok ha épp kellene valamit csinálnom.
2. Mi a kedvenc könyved és miért?
Gondolom az a kedvenc, amit sokszor elolvastam… A legtöbbször talán a Bűn és Bűnhődést és az Anna Kareninát olvastam, nagyon szeretem az oroszokat, de Agatha Christie krimijeit is sokszor előveszem, ugyanis újra és újra képes vagyok elfelejteni, hogy ki a gyilkos.
3. Mi a kedvenc idézeted?
Soha nem foglalkoztam idézetekkel és baromi távol áll tőlem az Oravecz/Coelhos bölcselkedés, de mióta néhány hete 30 lettem, valószínűleg az agyamra ment a korom, mert minden aktuálisan olvasott könyvemből idézeteket írok ki. De ezek sohasem általános életbölcsességek, hanem éppen aktuálisan a lelkiállapotomra, élethelyzetemre vonatkozó megfogalmazások. Ezt például a blogírói tevékenységemre vonatkozóan találtam nemrégiben: “Mindenkit biztosíthatok, hogy ha tudnék izgalmas és kalandos történeteket írni, akkor olyanokat írnék.” /Marilyn French: Nők/
4. Hol laknál még szívesen és miért?
Nagyon jó helyen lakom. Imádom Budapestet és a házat, ahol élünk. Ha viszont muszáj valamit válaszolnom, akkor Barcelonát, vagy Brüsszelt jelölném meg, mindkettőt próbáltam hosszabb-rövidebb ideig és kifejezetten élhetőnek tűntek. 🙂
A harmadik jelölést a Cukorfalat kuckótól kaptam (Élet egy cukorbeteg kisfiúval, ezt a blogot már ajánlottam nektek a facebookon). Az ő kérdései:
1. Miért kezdtél el blogolni?
Mert meg akartam örökíteni a gyerekeim mindennapjait. Aztán úgy egy év után észrevettem, hogy sokszor elkalandozok, többet írok a saját érzéseimről az anyasággal, családdal kapcsolatban és akkor kettészedtem a blogot. Lett egy privát, ahol sok a fénykép, meg videó, minden apróság, és lett a nyilvános. Újabb egy év elteltével rájöttem, hogy nincs energiám mindkettőt egyszerre írni, úgyhogy most épp a hogyantovábbon gondolkodom.
2. Mit ad neked a blogolás?
A privát blogom azt, hogy bármikor visszakereshetem a gyerekek legszebb pillanatait, a legapróbb beszólásaikat, a nyilvános pedig azt, hogy az olvasói visszajelzések azt mutatják, hogy az érzéseimmel, kétségeimmel, félelmeimmel nem vagyok egyedül és ez megnyugtat. Továbbá, hogy van igény a sajátos humoromra.
3. Mi a célod a bloggal?
Hogy értő olvasókhoz jusson el a mondandóm.
4. Mi foglalkoztat mostanában?
Most épp a házasság fenntarthatósága úgy általában.
******
Kedves olvasóm! Ha ezek után is maradt még benned kérdés velem kapcsolatban, annak több oka is lehet.
Egy: nemrég csatlakoztál, ezért még nem olvastad kitárulkozó írásomat 5 dolog, amit mindig tudni akartál rólam címmel. Ennek az írásnak az 5. pontja egyébként szolgál némi magyarázattal a Liebster-bigyót illetően…
Kettő: a fent említett írást már olvastad, de a korai, saját magammal készített riportomat még nem: Képzelt riport
Három: ezt is bepótoltad, de neked még mindig van kérdésed. Ez esetben írj emailt, vagy facebook üzenetet és megválaszolom! A facebook oldalamhoz pedig ide kattintva tudsz csatlakozni, érdemes!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: