Nekem eleinte természetes volt, hogy én altatom a gyerekeket, mert… mert miért is? Ja, igen! Mert szoptattam őket és úgy aludtak el, a férjem pedig hátrányos helyzetéből fakadóan (t.i. neki nem folyt még a füléből is anyatej) nem tudta ellátni ezt a feladatot. Aztán egyévesen már nem szoptattam őket, altatni viszont még mindig én altattam. És hogy miért is? Hát mert így alakult. Megszokás. Meg mert én olyan szépen tudok esti mesét olvasni…és még türelmes is vagyok, meg ugye én nem dolgozom, nyilván nem is vagyok fáradt. Nyilván…
Nos, egy ideje dolgozom, amit mondjuk halálosan élvezek, de azért el is fáradok, úgyhogy újabban a férjemre is hárul némi feladat, nevezetesen a kettőből egy darab gyermek altatása. Én kezdem Abival, ő Fricit kapta meg. És működik a rendszer! Sőt, hatékonyabb, mint amikor egyedül csináltam. Tulajdonképpen receptre kéne felírni minden családban, hogy a gyermeket az apa altassa.
Merthogy:
1. Apával aludni kell, nincs más opció
A férfiakban van egyfajta lazaság a gyermekek őrzésével kapcsolatban. Én még személy szerint nem találkoztam olyan anyával, aki valaha is elaludt volna ÉBER állapotú kisgyermeke felügyelete közben. Az viszont nem ritka, sőt, mondhatni bevett szokás, hogy az apukák mély kómába esnek és csorgó nyállal alszanak a gondjaikra bízott gyerek mellett, aki végül unalmában(!) alszik el az apja mellé kucorodva nagyjából három és fél perc néma hitetlenkedés után.
2. Apával nincsen végtelenített esti mese
A gyerek csak az anyját szívatja azzal, hogy utolsó, utolsóutáni és azutáni, esetleg másnapról előrehozott, mintegy megelőlegezett esti meséért kuncsorog. Vele meg lehet tenni, este 10-re már ugyanis mindenhol az anya a leggyengébb láncszem a családban, meg különben is ő az, aki folyamatosan gyötrődik, hogy hogyan lehetne jobb anya, hogyan adhatná meg a legtöbbet a gyerekének. Például minimum három esti mesével… Az apjától megelégszik egy darabbal. Mehet fejből is, zanzásítva is természetesen, az csak anyától elvárás, hogy egy szót, egy vesszőt se tévesszen.
3. Apával meg lehet vitatni az élet dolgait
Nem tudom, hogy mennyire vagyok egyedül ezzel, de nekem már nemegyszer eszembe jutott a fiam egy-egy tudományos jellegű kérdése kapcsán, hogy elő kéne kapni az iskolai tankönyveimet az általános műveltség felfrissítése érdekében, de bazi gyorsan, mert a gyerek azt nem érti meg, hogy anya agya pöttyet elsorvadt a három év itthon töltött GYES alatt. Azt viszont érzi, hogy apa agya bezzeg gyorsan jár és magabiztosan dobálózik a felhőképződés, űrkutatás, ősrobbanás témákban használatos szakszavakkal, úgyhogy a gyerek még külön örül is, hogy nem a fogyatékos anyjával kell beszélgetnie lefekvés előtt, aki szemmel láthatóan néha még a kérdést magát sem érti és csak annyit mond, hogy majd reggel megkérdezzük apádat, fiam. Apával ellenben azon melegében el lehet merülni a világmindenség fizikai csodáiban, mert apa mindenre tudja a választ.
4. Apa nem beszél mellé
Ha kell, szexuálisan is felvilágosít és nem hadovál méhecskékről meg beporzásról. Az apa egyenrangú félként kezeli a gyermeket és megkérdezi, hogy szeretne-e még ebben az életben kistestvért. Igenlő válasz esetén pedig csak annyit mond, hogy ez esetben húzzon be a szobájába aludni, de marha gyorsan.
Ha megérti az összefüggést, a gyermek felvilágosodott.
5. Amíg apa altat, addig anya megfőzhet másnapra, elmosogathat, kiteregethet
vagy telesírhatja a blogját/anyukás fórumot/facebookot (a megfelelőt kérem gondolatban aláhúzni), hogy mennyire fáradt és elgyötört, és hogy mennyire nincs segítsége.
Tök fáradt vagyok. Itt pötyögöm ezt a bejegyzést, mindjárt 11 óra. A férjem gyereket altat…
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: