Vasárnap délután van, a gyerekek békésen legóznak. Mi egymásra nézünk és elvonulunk a hálószobába, ugyanis az van legtávolabb a gyerekszobától. Talán van tíz percünk, amíg nem okoznak egymásnak nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket a kölykök és nem veszik észre, hogy diszkréten távoztunk. Lábujjhegyen somfordálunk tova, közben kuncogunk, hogy milyen okosan kicseleztük a őket. Lehuppanunk az ágyra, átöleljük egymást, beszívjuk egymás illatát. Valamelyik gyerek elkezd bőgni, mert a másik fejbe vágta legóval, de mi nem avatkozunk közbe, bízunk benne, hogy megoldják. Megszabadulunk egy-két ruhadarabtól, egészen komolyan azt gondoljuk, hogy most sikerülni fog…
Közben hallunk némi közelharcot odaátról, de nem vészes, közbeavatkozást továbbra sem igényel. Bátorkodunk picit csókolózni, szinte meg is feledkeznénk magunkról, ha nem észlelnénk, hogy robognak be a gyerekek. Éppen doktorosat játszanak és a sztetoszkóp meg a reflexkalapács kipakolásához a legmegfelelőbb hely a szülői ágy, ha nem tudnánk, és nem, nem zavarja őket hogy a takaró kicsit egyenetlen, apjukkal ugyanis ott röhögünk alatta félmeztelenül. A fődoktor meg is kérdi, hogy meghallgathatja-e a légzésemet. Nahát, anya, te már le is vetted a pólódat? De ügyes vagy! Igen, kisfiam, így mégiscsak jobban meg tudsz hallgatni, apádat meg már mesterséges lélegeztettem is, mi is doktorosban utazunk…
Ismerős történet? Tegye fel a kezét, akinek kihívást jelent tetszőleges számú kiskorúval egy fedél alatt élve alkalmat keríteni a szexre! Jól van, most már letehetitek… esetleg felemelhetitek mellé a másikat is, hogy a külső szemlélő számára csak egy elhibázott nyújtózkodásnak tűnjön az iménti hirtelen karlendítés. Most pedig ellazulhattok és elkezdhettek bólogatni. Lehet fejkörzés is, ha álcázásra van szükség (mert mondjuk titokban, a munkahelyeden olvasod a blogot, vagy a férjed ott nyújtogatja a nyakát mögötted, hogy belekukkantson, mit csinálsz), mindenesetre a fejével jelezzen az, akivel előfordult már, hogy “hagyományos” szexuális igények esetén az aktushoz szükséges kettő darab emberből az egyikőtök elaludt, mire a másik végzett a gyerekek altatásával.
No de kezdjük az elején és tételezzük fel, hogy van igény az együttlétre! Ez már eleve félig nyert ügy, feltételezhető ugyanis, hogy igény azért keletkezik, mert a párunk kívánatosnak tart minket és viszont (látásra, mondta Jutka és átúszott a folyón*). Jó esetben van is kivel összebújni, nem élünk egyedül, sőt, a gond néha abból fakad, hogy túl sokan is vagyunk ehhez a korhatáros cselekményhez, attól függően, hogy kinek hány gyermek adatott meg és hogy ők milyen életkorúak. Gondolom, a témában előnyt élveznek azok a házaspárok, akiknek a gyermekei már átlépték azt a kort, amikor minden másodpercben igénylik a szüleiket, de most beszéljünk azokról, akiket az otthon tartózkodó gyermek minden másodpercben igényel.
Két lehetőség van tehát az ügylet kivitelezéséhez: egyrészt megvárhatjuk, míg este elalszanak, de akkor számolnunk kell azzal -főleg nehezen elalvó gyerekek esetén-, hogy jó eséllyel a párunk is elalszik, mire végzünk. A kapcsolódó, általam írt “szakirodalom” ide kattintva olvasható: A vágytól az ágyig és Káma-szútra a hálószobánkban. Mi közel 4 éve űzzük ezt a módszert és hát látszik is az eredménye, jobban mondva az eredménytelensége, de igazán nem akarok itt most számokkal dobálózni, mert mégis mit szólnának a férjem kártyás haverjai, ha eltérő adatokkal állnék elő, mint amikkel az uram szokott előrukkolni. 🙂
Az is bólogathat, akivel előfordult már, hogy a csemete benyitott a hálószobába/gardróbszekrénybe/mosókonyhába egy, a közös legózásra nem kimondottan alkalmas időpontban, ha értitek mire gondolok.
Vagy olyan, hogy kiböjtöltétek ugyan az altatást, egyikőtök hősiesen megvárta a másikat, háromnegyed tizenegy van, gyors zuhany, fogmosás, kispárna megigazgatása, pizsamafelső szexisnek szánt mozdulattal történő bedobása a sarokba, majd szerencsésebb (vagy szerencsétlenebb?) esetben a partnerrel forró csókban történő összeforrást követően hirtelen elkezd visítani a gyermek, mint a fába szorult féreg, mert rosszat álmodott. Esetleg egyéb akadályba ütközött a boldog végkifejlet, melyek változatosságának (mármint az akadályok sokszínűségére gondolok) csak a képzelet valóság szabhat határt…
Ennek a bejegyzésnek különben azért futottam neki, mert egy kedves férfiolvasó kérte, hogy írjam meg a véleményemet arról, hogy fenntartható-e -és ha igen, meddig- a szexuális érdeklődés a házastársak között a gyerekek születése után. Az az igazság, hogy én tökre nem érzem magam kompetensnek a témában; semmivel nem tudok többet az életről, mint mások, csak megírom a gondolataimat arról, ahogy én is keresem az utamat. De visszatérve a kérdésre: szerintem a kisgyerekes szülők esetében igenis van esély a szenvedély fenntartására, hiszen olyan sokat kell nélkülözniük amíg végre kedvezően alakulnak a körülmények az együttléthez. 😀
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!
* Kispál és a Borz: Jutka
Kommentek