Elképesztően sokan írtak nekem a Háromgyerekes, elvált anya – akár el is áshatja magát? című bejegyzés kapcsán. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, kiemelten pedig annak a kedves úrnak, aki eddig egyedüli férfiként kitöltötte a kérdőívet. A levelekre egyenként válaszolni fogok és csak akkor teszem őket közzé, ha engedélyt kapok rá, a (névtelen) kérdőívekből pedig Női sorsok címmel indítok egy sorozatot. Ez az első rész, amely azokról szól, akik úgy tapasztalták, hogy a netes társkereső valójában szexpartner-kereső és ott megfelelő társat találni lehetetlen.
Anita története következik:
Hány évesek voltak a gyerekek, amikor elváltatok?
9 és 14
Mennyi idő múlva talált rád az új szerelem?
5 év telt el, nős ember.
Hogyan ismerkedtetek meg?
A neten. Máshol nem is lehet. Szórakozóhelyre egyedül nem lehet menni, a barátnőim pedig családban élnek. Olykor színházba, moziba elmentünk, de ott senki nem fog megszólítani, hogy velem akar megismerkedni. Nincs ráírva a homlokomra, hogy elváltam.
Milyen most a párod és a gyerekeid kapcsolata?
Nincs kapcsolatuk. Bár ő meg akarta ismerni a gyerekeimet, én nem hagytam. Mégis hogyan magyarázzam meg a két kamasz gyerekemnek, hogy egy nős ember szeretője vagyok? Illetve voltam. Vége lett pár hónapja, én mondtam ki.
Mit tudnál mondani a hasonló sorsú nőknek?
Nehéz bátorítást írni… Engem csak kudarc ért. Az internetes társkeresőt nevezhetjük inkább szexpartner-keresőnek. Nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen normális férfit találni. Én ugyan találkoztam vele, de csak heti kétszer kellettem neki, a szabadideje kellemes eltöltéséhez. Még azt is elhiszem neki, hogy szeretett, de akkor is…. Csak tudnám, hogy miért a nőkre mondják, hogy anyagiasak és csak a pénzre mennek??? Ezek a férfiak nem válnak el, mert akkor osztozni kellene a feleséggel! Inkább keresik a lopott órákat. Ráadásul nem is csak szexre, hanem a beszélgetésre is van igényük. Végre valaki meghallgatja és értékeli őket! Mint látod, a véleményen nem túl jó, sőt… most nagyon magam alatt vagyok.
Egy másik olvasó, Fanni, szintén próbálta a társkeresőt és hasonló tapasztalatokra tett szert, mint Anita: “Lehet barátot találni magunknak, de legtöbben csak szexpartnert keresnek, mert van családjuk. Ezekből inkább senki ne kérjen!”
kép: freedigitalphotos.net
Fanni végül a munkahelyén jött össze egy kollégájával 2 évvel azután, hogy egyedül maradt hétéves gyerekével. A férfi már nincs velük, elhagyta Fannit egy műtét miatt.
Heni terhesen maradt egyedül. Azt írja, hogy az azóta eltelt 6 év alatt nem talált rá a szerelem.
“Más lehetőség hiányában társkeresőkön próbálkoztam. Elég kiábrándító tapasztalatokat szereztem. Volt aki kifejtette (miután visszautasítottam), hogy mit képzelek magamról, örüljek, hogy gyerek mellett egyáltalán rám néz valaki, és meg akar …ni. Ezek után már nem is keresgélek.”
Olga története, aki egy kétéves gyerekkel vált el, szintén nem az amerikai álom:
“Egyedülállóként, közalkalmazotti fizetésből, amiből még vonnak is a lakás miatt (az exem elszerencsejátékozta a törlesztőrészleteket) nem igazán tudsz ugrálni. Tehát kell valaki, aki mellett anyagilag valamilyen szinten biztonságban vagy. És kell a szex is, mert arra biológiailag még szükséged van. De legeslegeslegjobban az érintés hiányzott! A simogatás, a csók. De érzelem soha többé!
Internetes társkereső oldalon ismerkedtünk meg. Tisztában volt vele, hogy mit keresek. Valahogy a szexuális igényeink találkoztak, és gyakorlatilag ez alapján indult el a kapcsolatunk. De van még hova fejlődnünk. Nincs szerelem. Nem is akarok szerelmes lenni, soha többé. Néha elbizonytalanodom, hogy szeretem, és néha (ritkán) röpködnek a rózsaszín kis szívecskék, de a mindent elsöprő szerelmet, a rózsaszín szemüveget, lila fátylat – amennyiben közeledik egy picit – azonnal száműzöm a gondolataimból. Arra nincs szükségem, soha többé!”
A fenti bejegyzés egy sorozat része, amelyben elvált, kisgyerekes nők vallanak arról, hogy sikerült-e új párt találniuk és hogyan, rengeteg pozitív és negatív kritikát olvashattok a netes társkeresőkről, megszólalnak majd kisgyerekes apukák(!) és olyanok is, akik már lemondtak arról, hogy valaha is találnak társat. Kövesd a facebook oldalamat, ha nem akarsz lemaradni a folytatásról! A korábbi írásokat pedig az Elváltan menüpont alatt találod.
Ha te is szívesen megosztanád az olvasókkal a történetedet, töltsd ki a kérdőívet, vagy írj e-mailt a rejtelmekblog@gmail.com címre és közzéteszem, hátha segíthetünk vele másoknak!
Aliza, te szegényke!
4 éve vársz már arra, hogy a párod szerint végre megfelelő legyen a helyzet ahhoz, hogy ágyba bújjatok, de te már nem tudsz tovább várni, és úgy döntöttél, hogy inkább bevarratod.
Hát igen, nem könnyű az élete egy elvált nőnek, persze ha házas, akkor sem. Sőt a szingliket sem irigylem.
Egyébként nagyszerű hely ez a blog. Itt gyűlnek össze az életüket elrontó nők. Nekem az tetszik bennük, hogy nem hajlandók tanulni semmit a korábbi hibákból.
És külön kiemellek téged, kedves Aliza, mert azt meg kifejezetten élvezem, hogy akkorákat “rúgunk” egymásba, amekkorát csak bírunk, és úgy látom, te is élvezed. :))
Jó ég! Land Ned! Elkeserítő lenne az IQ teszted, ha egyszer rászánnád magad!
Ő azt kérte, hogy TE nyilvánulj meg, ki is vagy, hogy tanácsokat osztogatsz!
Hajjaj, bemutatkoztál, legalábbis nekem, mindegy, hogy 42 éves vagy-e, Endrének hívnak-e Téged, és párkapcsolati tanácsadó vagy-e, mindegy. Ó, de véleményed van. Biztos valaki rendesen kibabrált veled. Ezt sajnálom. De nem az a 99%-nyi valószínűleg normális ember tehet róla, akiket kritizálsz.
Kedves (Evelin) Endre!
Az előző válaszomat természetesen önnek írtam .
Nem is igazán értem, hogy miért nem így fogadta el rendszer…
Kedves Endre!
Eddig azt hittem, hogy ön nő és Evelinnek hívják.
Erre kiderül, hogy egy 42 éves nőtlen, gyermektelen párkapcsolati tanácsadó.
Most meglepődtem, bár voltak figyelmeztető jelek, de nem vettem ezeket elég komolyan.
Például figyelmeztető jel, hogy szándékosan félre érti amit írok, és szinte “átgázol” rajtam.
Most is teljesen kiforgatja azt, amit javasoltam .
De azért érdemben is válaszolok.
Nagy tapasztalatom van az internetes társkeresésben. Ez alapján állítom, hogy gyakorlatilag mindenki saját magánál jobbat szeretne. (Szebbet, okosabbat, gazdagabbat, stb.) De de ez nyilvánvalóan nem működik, így aztán belemennek átmeneti kompromisszumokba az emberek.
Élik az életüket boldogtalanul és közben itt panaszkodnak önnek.
Gratulálok. 🙂
Ennek a javaslatnak szerintem eleve nincs értelme, mert ha az ember (és nem csak az elvált nő) meghatározza, hogy milyen férfira vágyik, nem hiszem, hogy a lista elején egy kétgyerekes elvált, vagy mondjuk -mert ilyen is van-, gyermekét egyedül nevelő özvegy apuka állna. Akkor meg hiába képzeli el mindenki a korban, magasságban, iskolázottságban, stb. tökéletesen hozzá illő gyermektelen férfit ha nem ilyet “dob a gép”.
Számomra a fenti néhány sorából az érződik ki, hogy ön szerint az elvált nőnek gondolnia sem szabad arra, hogy megfelelhet egy “ideális” férfi elvárásainak, neki kutya kötelessége mindenben kompromisszumot kötni és megalkudva elfogadni egy olyan embert, aki mondjuk lehet ugyan, hogy alkoholista, de jobb úgysem jár neki.
A férfinak ellenben joga van csak a legjobbakból válogatni, az meg szánalmas aki férfi létére kompromisszumot köt és felvállal egy egyedülálló anyát. Hogy is van ez? 🙂
Egyébként nagyon kíváncsivá tett, lehetne tudni néhány részletet önről? Pl. Endre vagyok, 42 éves, nőtlen, gyermektelen, párkapcsolati tanácsadó 😀
Van egy javaslatom.
Az itt panaszkodó aranyos hölgyek próbálják meghatározni, hogy milyen férfire vágynak, azután képzeljék magukat a helyébe, és próbáljanak gondolkodni az ő fejével!
Konkrétan azon kell gondolkodni, hogy a férfi mit szeretne, mire vágyik?
Ezután a hölgyek lépjenek vissza a saját énjükbe, és azon gondolkodjanak el, mennyire tudnak megfelelni a férfi elvárásainak. (Állítólag ez a módszer működik.) 🙂