Elképesztően sokan írtak nekem a Háromgyerekes, elvált anya – akár el is áshatja magát? című bejegyzés kapcsán. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, kiemelten pedig annak a kedves úrnak, aki eddig egyedüli férfiként kitöltötte a kérdőívet. A levelekre egyenként válaszolni fogok és csak akkor teszem őket közzé, ha engedélyt kapok rá, a (névtelen) kérdőívekből pedig Női sorsok címmel indítok egy sorozatot. Ez az első rész, amely azokról szól, akik úgy tapasztalták, hogy a netes társkereső valójában szexpartner-kereső és ott megfelelő társat találni lehetetlen.
Anita története következik:
Hány évesek voltak a gyerekek, amikor elváltatok?
9 és 14
Mennyi idő múlva talált rád az új szerelem?
5 év telt el, nős ember.
Hogyan ismerkedtetek meg?
A neten. Máshol nem is lehet. Szórakozóhelyre egyedül nem lehet menni, a barátnőim pedig családban élnek. Olykor színházba, moziba elmentünk, de ott senki nem fog megszólítani, hogy velem akar megismerkedni. Nincs ráírva a homlokomra, hogy elváltam.
Milyen most a párod és a gyerekeid kapcsolata?
Nincs kapcsolatuk. Bár ő meg akarta ismerni a gyerekeimet, én nem hagytam. Mégis hogyan magyarázzam meg a két kamasz gyerekemnek, hogy egy nős ember szeretője vagyok? Illetve voltam. Vége lett pár hónapja, én mondtam ki.
Mit tudnál mondani a hasonló sorsú nőknek?
Nehéz bátorítást írni… Engem csak kudarc ért. Az internetes társkeresőt nevezhetjük inkább szexpartner-keresőnek. Nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen normális férfit találni. Én ugyan találkoztam vele, de csak heti kétszer kellettem neki, a szabadideje kellemes eltöltéséhez. Még azt is elhiszem neki, hogy szeretett, de akkor is…. Csak tudnám, hogy miért a nőkre mondják, hogy anyagiasak és csak a pénzre mennek??? Ezek a férfiak nem válnak el, mert akkor osztozni kellene a feleséggel! Inkább keresik a lopott órákat. Ráadásul nem is csak szexre, hanem a beszélgetésre is van igényük. Végre valaki meghallgatja és értékeli őket! Mint látod, a véleményen nem túl jó, sőt… most nagyon magam alatt vagyok.
Egy másik olvasó, Fanni, szintén próbálta a társkeresőt és hasonló tapasztalatokra tett szert, mint Anita: “Lehet barátot találni magunknak, de legtöbben csak szexpartnert keresnek, mert van családjuk. Ezekből inkább senki ne kérjen!”
Fanni végül a munkahelyén jött össze egy kollégájával 2 évvel azután, hogy egyedül maradt hétéves gyerekével. A férfi már nincs velük, elhagyta Fannit egy műtét miatt.
Heni terhesen maradt egyedül. Azt írja, hogy az azóta eltelt 6 év alatt nem talált rá a szerelem.
“Más lehetőség hiányában társkeresőkön próbálkoztam. Elég kiábrándító tapasztalatokat szereztem. Volt aki kifejtette (miután visszautasítottam), hogy mit képzelek magamról, örüljek, hogy gyerek mellett egyáltalán rám néz valaki, és meg akar …ni. Ezek után már nem is keresgélek.”
Olga története, aki egy kétéves gyerekkel vált el, szintén nem az amerikai álom:
“Egyedülállóként, közalkalmazotti fizetésből, amiből még vonnak is a lakás miatt (az exem elszerencsejátékozta a törlesztőrészleteket) nem igazán tudsz ugrálni. Tehát kell valaki, aki mellett anyagilag valamilyen szinten biztonságban vagy. És kell a szex is, mert arra biológiailag még szükséged van. De legeslegeslegjobban az érintés hiányzott! A simogatás, a csók. De érzelem soha többé!
Internetes társkereső oldalon ismerkedtünk meg. Tisztában volt vele, hogy mit keresek. Valahogy a szexuális igényeink találkoztak, és gyakorlatilag ez alapján indult el a kapcsolatunk. De van még hova fejlődnünk. Nincs szerelem. Nem is akarok szerelmes lenni, soha többé. Néha elbizonytalanodom, hogy szeretem, és néha (ritkán) röpködnek a rózsaszín kis szívecskék, de a mindent elsöprő szerelmet, a rózsaszín szemüveget, lila fátylat – amennyiben közeledik egy picit – azonnal száműzöm a gondolataimból. Arra nincs szükségem, soha többé!”
A fenti bejegyzés egy sorozat része, amelyben elvált, kisgyerekes nők vallanak arról, hogy sikerült-e új párt találniuk és hogyan, rengeteg pozitív és negatív kritikát olvashattok a netes társkeresőkről, megszólalnak majd kisgyerekes apukák(!) és olyanok is, akik már lemondtak arról, hogy valaha is találnak társat. Kövesd a facebook oldalamat, ha nem akarsz lemaradni a folytatásról! A korábbi írásokat pedig az Elváltan menüpont alatt találod.
Ha te is szívesen megosztanád az olvasókkal a történetedet, töltsd ki a kérdőívet, vagy írj e-mailt a rejtelmekblog@gmail.com címre és közzéteszem, hátha segíthetünk vele másoknak!
