“Volna miért panaszkodom, mégis azt gondolom, hogy 40 évesen, gyerekek ide vagy oda, minden mellettünk szól! Okosak vagyunk, kívánatosak, élvezzük és tudjuk a szexet, nem akarunk se gyereket, se férjet többé.
Megértem a megkérdezetteket, a tapasztalataikat és véleményüket egyaránt. Szerencsére én sosem tartoztam az átlag közé, éppen az életkedvem, dinamizmusom, és az életbe vetett hitem miatt nem.
Amióta világ a világ, a férfiak semmi mást nem akarnak a nőtől csak szexet. Ez ilyen egyszerű. Teljesen mindegy, hogy éppen szeretőt, barátnőt, feleséget vagy társat keresnek. Rajtunk, nőkön múlik hogy mennyit adunk, mennyihez van kedvünk, és ha csak ez kell, akkor belemegyünk-e, vagy kilépünk. Mert választani mindig kell és lehet. De a legfontosabb: a férfiak bárminemű igényétől mi semmivel sem vagyunk kevesebbek! Az hogy ők milyenek, az nem okozhat nekünk csalódást! Hisz olyanok amilyenek. Ha megfelelőek, kellenek, ha nem, hát nem. Végtelenül egyszerű.
Ne hidd mindezekből, hogy nekem könnyű. Nem az. Százezer éve netes társkeresek, innen van a férjem is, akitől 3 gyerekem született és mióta külön vagyunk, azóta újra fenn vagyok. Én mondjuk élvezem. Szórakoztatnak a férfiak és nem akarok férjet. Persze csak szerető sem akarok lenni, ennél azért több kell. Aki ennyit akart, az néhány élményteli óra után ment.. de nem lehetetlen semmi, higgyétek el!
Két hónapja van valakim, akivel nagyon-nagyon jó. Elvált, gyerekes, netes társkeresős és nem indult könnyen. De mondjátok meg, miért indult volna??? Negyven felett kinek vannak illúziói? Nőknek sem, férfiaknak sem. Nincs nagy kedvünk ehhez az egészhez már… Nem tudom mi lesz belőle… ha semmi, akkor megyek tovább, mert nincs más választásom. Ezer kudarcra jut egy jó élmény.”
Mennyi idősek a gyerekeid?
2, 6 és 8 évesek. A kicsi éjjel-nappal itthon van velem.
Kire tudod őket jó szívvel bízni, amikor randira mégy?
Nincs semmilyen segítségem akire hagyhatnám őket, csak egy kedves bébiszitterem aki 500 Ft/óráért hajlandó vigyázni a három gyerekemre, egy végtelenül kedves egyetemista lány. De még így is… ha éjszakára kimaradok, az ötezer forintomba kerül, amit ritkán tudok kigazdálkodni. Így legtöbbször a másik jön hozzám, ami egy idő után elég egysíkú. Még nem tudom hogy hosszabb kapcsolat esetében ez hogy működik, hiszen még csak most kezdődött egy ilyenem, hát…mindenféle szervezést igényel, meg alkalmazkodást, de valahogy megoldható talán.
Mennyire gyakran találkoznak az apjukkal?
Hétvégente,de csak a nagyok, mert a kicsi macerás még.
Ha a legnyomósabb okot kellene megfogalmaznod a -nyilvánvalóan- sok közül, akkor mi az, ami miatt elváltatok?
Azért akartam elválni, mert a férjemnek nem volt elég önbizalma hozzám és le akart húzni, ezt nem hagyhattam. Mélyen hiszem azt ugyanis, hogy boldogságra születtünk, de ezt társ nélkül is meg kell találnunk, a társ csak egy másik komplett egész adaléka szabad hogy legyen az általam nyújtott komplett egészhez.
Mi a legnehezebb szerinted egyedülálló anyukaként?
Az, hogy mivel a kisgyerekem itthon van, semmilyen módon nem tudok feltöltődni. A nap reggel 6-kor kezdődik és este fél 9-kor ér véget, ekkor jönnék én, de rendszerint addigra már én is kidőlök. Ez nagyon megvisel, elfáraszt és ez így megy minden áldott nap.
Abból a szempontból szerencsém van, hogy van egy hosszú évek alatt felépített vállalkozásom, nem kötődöm munkahelyhez, így valamelyest könnyebb a három gyereket navigálnom, de ettől függetlenül sokszor szorongok az anyagi helyzetünk miatt is. Nem vet fel a pénz, sőt, nagyon beosztva élünk, de sosem választanék azért valakit, hogy könnyebben éljek, vagy bármi hasonlóért. Mert az ilyen viszonyok kiszolgáltatottságot szülnek, függésbe kényszerítenek, és úgy semmilyen módon nem lehet boldog az ember. Én kizárólag azért keresek párt, mert JÓ!
Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a nők ne menjenek bele méltatlan kapcsolatokba, ne mindenáron, elkeseredve keressenek valakit, bárkit, hanem tudatosan, okosan, éretten, magukat előre helyezve válogassanak. Egy önazonos nő nagyon vonzó! És persze nős férfiakkal abszolút zsákutca kezdeni, nem egy ilyen van, totális vakablak. De tudom és hiszem hogy van nagyon sok értékes férfi, még azok is akikkel nem feltétlenül jött össze. Nem szabad megalkudni, vagy feladni! Sohasem. Menni kell, csinálni, tenni a dolgunkat, élni az életünket.
És ránk talál.
Rátalálunk.
A fenti bejegyzés egy sorozat része, amelyben elvált, kisgyerekes nők vallanak arról, hogy sikerült-e új párt találniuk és hogyan, rengeteg pozitív és negatív kritikát olvashattok a netes társkeresőkről, megszólalnak majd kisgyerekes apukák(!) és olyanok is, akik már lemondtak arról, hogy valaha is találnak társat. Kövesd a facebook oldalamat, ha nem akarsz lemaradni a folytatásról! A korábbi írásokat pedig az Elváltan menüpont alatt találod.
Ha te is szívesen megosztanád az olvasókkal a történetedet, töltsd ki a kérdőívet, vagy írj e-mailt a rejtelmekblog@gmail.com címre és közzéteszem, hátha segíthetünk vele másoknak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: