Kismamák, fórumozzatok!

Amikor terhes lettem Fricivel és közel s távol nem volt az ismertségi körömben senki, aki éppen babát várt volna, az első dolgom az volt, hogy keressek egy olyan társaságot, ahol nem megyek senkinek az agyára a mindennapos terhességi élményeim ecsetelésével. Na jó, hazudtam: nem ez volt az első dolgom, igazából már azelőtt elkezdtem a kutatást, hogy pozitív terhességi teszttel büszkélkedhettem volna. Mindenféle netes kalkulátorokkal próbáltam belőni, hogy mikorra datálódik majd a szülésem, természetesen semmiféle kétség nem merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy első próbálkozásra sikerrel járunk (amúgy így lett szerencsére, mindkét terhességemnél).

Miután sikerült meghatároznom a céldátumot, azaz 2010 október közepét, nyakamba vettem az internetet és megpróbáltam barátokra lelni. Régi olvasók tudják, hogy ez a barátkozós rész nekem nemigen szokott sikerülni, aminek elsődleges oka, hogy kissé antiszociális vagyok és a könyvek a legjobb barátaim, másrészt meg élőben korántsem vagyok olyan jó fej, mint írásban. Kézenfekvő volt tehát, hogy fórumozni kezdjek.

A fórum egy olyan online beszélgetős felület, ahol különböző kategóriák vannak, ahonnan kiválasztod amelyik téged érdekel és jó eséllyel olyan emberekkel találkozol ott, akiket szintén az a téma vonz. Kismamák esetében leggyakoribb a szülés tervezett dátuma által meghatározott topik, Krisztina esetében pl. “2014 decemberi babák”, vagy valami hasonló. De vannak lakóhely szerinti közösségek, pl. “XII. kerületi kismamák”, vagy egészen speciális csoportok, mint például “gyerekek kis korkülönbséggel”, vagy “sérült gyerek a családban”.

Ezeknek a közösségeknek az a nagy előnye, hogy mindenki ugyanabban a cipőben jár -jóllehet nagyon szerteágazó a tagok családi háttere, anyagi helyzete, iskolázottsága-, mégis mindenkinek ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, mindenkire ugyanaz a 9 hónap vár, mindenki ugyanúgy izgul az ultrahangok előtt, mindenki egyformán utálja a terheléses cukor vizsgálatot, mindenki ugyanúgy az ismeretlennel találkozik a szülőszobán és ezek a dolgok nagyon össze tudnak kovácsolni vadidegeneket is.

A fórumozáshoz nem kell kimozdulnod otthonról, a fórumtársaid ugyanis nem látják, hogy te pizsamában ülve, kávét kortyolgatva írogatsz reggel és még a fogadat sem mostad meg.

Ha még dolgozol, a munkahelyedről is könnyedén be tudsz nézni néhány lopott percre, van olyan fórum, ahol be lehet állítani a kevésbé csiricsáré, ún. “office skin” kinézetet, ami egyáltalán nem feltűnő, így kisebb a munkahelyi lebukás esélye, ha a főnöködnek az a perverziója, hogy nesztelenül mögéd lopakodva csekkolja a monitorodat.

Érdekes különben, hogy nekem nem is igazán a terhességek alatt adott sokat a fórum, hanem akkor, amikor már megszülettek a gyerekek. Ismeretlen terepre kerültem és jó volt látni, hogy nem vagyok egyedül: mások is kínlódnak az altatással, a szoptatással, az etetéssel, a bölcsődei beszoktatással, a hisztivel, mindennel, ami felmerülhet a gyerek nevelése közben. Persze nagy a lemorzsolódás a kezdeti időszakhoz képest, sokan elmaradoznak, elkerülhetetlenek a sértődések is, de akik maradnak, azokban előbb-utóbb megfogalmazódik az igény, hogy élőben is találkozzanak (az egyik ilyen eseményt örökítettem meg A züllés útjára léptünk című posztomban), az egymáshoz közel lakók pedig kölcsönös szimpátia esetén összejárnak, barátkoznak. Én például az egyik fórumtársam beszámolója alapján választottam bölcsődét a fiamnak és még ugyanabba a csoportba is sikerült bekönyörögnöm a gyereket, ahova az ő kisfia jár és azt hiszem, soha egy percig nem kételkedtem abban, hogy a lehető legjobban választottam.

Idővel, ha jó a közösség, már egyre kevésbé csak a gyerekek büfiztetésével van tele az üzenőfal. A tagok egytől egyig olyan színes egyéniségek, mind az élethez való hozzáállásukban, mind a gyereknevelés, párkapcsolat terén,  hogy az ötleteikkel, véleményükkel sokat segítenek a bizonytalankodóknak kiválasztani a számukra megfelelő irányt. Segít, hogy betekintést nyerhetünk mások életébe, ha látjuk, hogy másoknak sikerül a szoptatás, ha elég kitartóan próbálkoznak (akkor talán nekünk is sikerülhet!), hogy másoknak segít a férjük a házimunkában (akkor talán nekünk sem kéne mindent magunkra vállalni!), hogy másoknak is szükségük van arra, hogy néha lepasszolják a gyerekeket (akkor pedig mi se érezzünk lelkiismeret-furdalást emiatt!) és még sorolhatnám.

Persze előfordulnak szélsőséges vélemények, ezeknek az elfogadását meg kell próbálni. Van, hogy összezördülés, mosolyszünet lesz belőle, de előbb-utóbb helyreáll a rend. Én általában nem szoktam belefolyni a nagy vitákba, nem akarok másokat meggyőzni az igazamról, (elég ha én meg vagyok róla győződve, nem igaz?). Sőt, nekem kifejezetten segít, ha látom, hogy milyen végletek vannak, mert akkor -ha nem épp én vagyok az egyik véglet- úgy érzem, hogy valahol középen állva, megnyugtatóan normális vagyok.

Bár bizonyos szempontból én is elég szélsőséges fórumozó vagyok. Olyan hol van- hol nincs típus. Sokszor napi rendszerességgel vagyok, sokszor napokig semmi, bár nyáron különben is alacsonyabb intenzitással működik minden webes felület, mindenki nyaral, élményeket gyűjt, majd a hideg téli estéken lesz miről beszélni.

Rengeteg lehetőség van, szerintem több fórumot is ki kell próbálni. Vannak olyanok, amik nyíltak, azaz bárki beleolvashat a beszélgetésekbe, talán ilyennel érdemes kezdeni és később, amikor már komolyabb témák is felvetődnek, zárttá alakítani a csoportot. Vannak eleve zárt közösségek, aminek az a hátránya, hogy nem tudod előre, szimpatikusak lesznek-e a tagok, vagy a beszélgetés színvonala, a felvetett témák.

Mindegyik fórumnak más a kinézete, egyénenként változó, hogy kinek melyik jön be, melyiket könnyebb kezelnie. Vannak népszerűbb, többtucatnyi taggal rendelkező, vannak családiasabb, 10-20 tagot számláló fórumok is.

Érdemes próbálkozni, előbb-utóbb biztosan megtalálod azt a csapatot, ahol jól érzed magad, sokat kaphatsz és sokat adhatsz másoknak.

Te fórumozol valahol? Hol? Mik a tapasztalataid?

Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!