Mióta gyakorlatilag bárki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy külföldön próbáljon szerencsét és Magyarországra is egyre több külföldi érkezik, megnőtt a száma a vegyes kapcsolatoknak, vegyes házasságoknak. Az ezekből a szerelmekből született gyerekeknek pedig egy olyan kincs van a birtokukban a kétnyelvűségük miatt, amit soha senki nem vehet el tőlük. Igaz, a közhiedelemmel ellentétben a tudás, vagyis a két nyelv biztos ismerete nem pottyan az ölükbe, a szülőknek sokat és következetesen kell dolgozniuk rajta, ami sokszor nem könnyű feladat. Erről és még sok másról mesél nekünk Viktória, aki angol férjével nevel két kislányt, fogadjátok szeretettel:
Hogyan kerültél Angliába és mikor?
2005-ben ismerkedtem meg Paullal, Budapesten. Igazi love story a miénk, de ez egy másik történet. 🙂 Egy évig távkapcsolatban éltünk, minden este a Skype-on lógtunk és amikor csak tudtuk, látogattuk egymást. Miután lediplomáztam, úgy döntöttem, kiköltözök hozzá Sheffield-be és adok egy esélyt az ottani életnek és ennek a kapcsolatnak. Annyira szerelmes voltam, hogy gondolkozás nélkül vettem meg a repjegyet és pakoltam be egy bőröndbe az akkori életemet. 8 éve élek Sheffieldben és úgy érzem, életem legjobb döntését hoztam meg akkor, húszéves fejjel.
Két lányod van, akik az angol apuka miatt értelemszerűen kétnyelvűek lesznek. Mégis, melyik a domináns nyelv?
Természetesen az angol, mivel itt élünk és Annabel még csak egyéves volt, amikor nekem vissza kellett mennem dolgozni. Ugyanis itt ennyi a maximum idő, amit otthon tölthet egy anyuka anélkül, hogy elveszítené a munkáját. Heti négy napot dolgoztam, ebből kettőt az angol nagyi vállalt be, kettőt pedig childminder-nél (regisztrált gondozók, akik a saját otthonukban vállalják 0-12 éves korú gyermekek felügyeletét – a szerk.) töltött a lányom. Velem egyedül péntekenként volt. Hétvégenként, amikor együtt a család, Annabelhez magyarul, a férjemhez viszont angolul beszélek. Így természetesen az angolt tanulta meg jobban.
Viszont mióta itthon vagyok a hathetes Mia miatt, Annabel sokkal többet beszél hozzám magyarul. Azt vettem észre, hogy amilyen nyelven megtanul egy szót, általában azt próbálja használni először, és ha apa, anya vagy bárki más nem érti meg, akkor gyorsan lefordítja a másik nyelve – feltéve, ha tudja a másik nyelven.
Milyen szakirodalmat olvastál a kétnyelvű gyerekek nevelésével kapcsolatban?
Egy pár könyvet olvastam ebben a témában, a legérdekesebb ez volt: 7 Steps to Raising a Bilingual Child Naomi Steiner-től, és persze rengeteg fórumot és cikket. Sok vegyes házasságban élő ismerősöm van, őket faggattam és faggatom sokat. Állítólag a “one parent one language” a legjobb módszer, ami azt jelenti, hogy egy szülő csak egy nyelven beszélhet a gyerekkel. Ez alapján nem kellene megértenem, ha angolul szól hozzám a gyerek. Úgy tudom, sokaknak bevált, de a gyerekem nem hülye, tudja, hogy daddy-vel anya angolul beszél, következésképpen anya is beszéli a nyelvet. 🙂
Folyamatosan mondom neki, hogy magyarul ez így és így van, mondd utánam. Mostanában ez egész jól működik, de ha fáradt, vagy másra koncentrál, meg sem hall. Igaz, még csak két és fél éves Annabel, úgyhogy lehet, hogy én vagyok túl maximalista vele, ugyanis a korabeliek, akiket ismerünk, még egy nyelven sem beszelnek olyan folyékonyan, mint ő, nemhogy két nyelven. Mióta megint itthon vagyok vele, sokkal többet mond magyarul, úgyhogy remélem, a befektetett energia meghozza a gyümölcsét.
A férjemmel mindketten fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek jól beszéljenek magyarul, megismerjék a magyar kultúrát. Fontos, hogy amikor hazautazunk vagy látogatók jönnek, ne kelljen a gyerekeknek tolmácsolnom, egyedül is megértsék a rokonságot. Szörnyű lenne, ha a lányok nem értenék mit mond dédimama és nem tudnának a nagyiékkal magyarul kommunikálni úgy, mint az angol nagyszülőkkel. Elég nehéz feladat megérteni egy egynyelvű 2,5 évest is, nemhogy egy olyat, aki keveri a két nyelvet. Emiatt elvész a sok kis cukiság, amit mond, a fordítás meg nem adja vissza hűen a pillanatot.
Vicces, hogy a lányom tudja, melyik mesekönyv magyar, mondja is daddy-nek, hogy ez “hanglelien you cant read it daddy” (= magyajul van, te nem tudod elolvasni, apa). Szerintem minél több nyelvet tud az ember, annál gazdagabban és jobban tudja kifejezni magát, az érzelmeit, annál jobban megérti a világot maga körül és a különböző kultúrákat. Nekem a közmondások, szólások a kedvenceim, sokat tanul belőlük az ember, amikor próbálja a másik nyelvűnek lefordítani és értelmezni. A munkahelyemen mindig sokat nevetünk azon, hogyan fejezi ki ugyanazt a dolgot két különböző nemzet. Szerintem Annabel és Mia is érdekesnek fogja majd ezeket tartani.
Írni és olvasni is meg szeretném őket tanítani. Magyarul írok nekik babanaplót, úgyhogy remélem majd el fogják tudni maguktól is olvasni, google translate nélkül. Én úgy tartom, hogy akkor fognak engem megismerni igazán, megérteni, hogy sokszor miért döntök úgy ahogy döntök, ha megtanulják a nyelvet.
A férjem családja is nagyon támogat ebben, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam. Tudom, hogy jó néhány itteni anyuka nincs ilyen jó helyzetben, és a férj szülei ellenzik a magyar tanítását, mondván, hogy összezavarja majd a gyerek fejét. Ez csak az ő tudatlanságukat mutatja, mivel rengeteg kutatás bizonyítja, hogy sokkal intelligensebbek lesznek a többnyelvű gyerekek. Az én anyósomék imádnak Magyarországra jönni, élvezték a Hortobágyi Tuba Tanyán tartott igazi magyar esküvőnket és utána két héten keresztül utazgattak az országban.
Látogattok-e valamilyen magyar klubot vagy egyesületet Angliában?
Amikor Annabel megszületett, létrehoztam egy baba-mama klubot a facebookon a sheffieldi magyar anyukáknak. Ez ötletet adott más városokban élőknek is és több ilyen klub indult még Anglia-szerte. Sok mindenkit megismertem ezen keresztül és rendeztünk piknikeket és karácsonyi bulit is az egyik évben. Sajnos nehéz összetartani egy nagyobb csoportot, mivel mindenkinek más-más korúak a gyerekei és más az érdeklődési körük. Szerettem volna egy magyar hétvégi iskolát indítani, de épp a vegyes korosztály miatt ez túl sok munka lenne egy embernek. Sok elhivatott és ráérős anyuka kellene hozzá 🙂
Hogyan viszonyul a környezeted ahhoz, hogy magyarul beszélsz a gyerekedhez?
Annak ellenére, hogy itt rengeteg külföldi él, sokszor furán érzem magam, amikor a boltban vagy az utcán magyarul beszélek a gyerekekhez és latom, hogy az emberek felkapják a fejüket. Legtöbbször megkérdezik, hogy milyen nyelv ez, és mondják, hogy milyen jó lesz a gyerekeknek, hogy két nyelven lesznek perfektek. Van viszont, amikor nem ennyire pozitív a helyzet. A múlt héten elvittem Annabelt egy szülinapi buliba, Mia kendőben volt rajtam. Nem ismertünk senkit, csak az ünnepelt kislányt. Én végig magyarul beszéltem Annabelhez, de amikor mások is a közelben voltak, megismételtem angolul is, vagy összefoglaltam, mit mondtam. A nagyobbacska (4-5 év körüli) kislányok csak tátották rám a szájukat, de sem ők sem az anyukák nem kérdezték, hogy ez milyen nyelv vagy ilyesmi. Nekem meg már elegem van abból, hogy mindig magyarázkodom minden járókelőnek, hogy miért nem angolul beszélek a gyerekekhez. Sírva mentem haza, mert úgy éreztem, lehet hogy mégsem teszek jót ezzel a gyerekeknek, ki fognak lógni majd a sorból a suliban meg mindenhol… Aztán pár napra rá Annabelből csak úgy ömlöttek a magyar szavak, akkor jöttem rá, hogy a legnagyobb kincset adom neki és a húgának.
Annabel, Viki és Mia
Hogyan éled meg, hogy a te szüleid kevesebbet találkozhatnak az unokáikkal mint más nagyszülők? Ők hogyan élik meg?
Ez a legnehezebb és leginkább embert próbáló az egész külföldi létben. Sosem felejtem el, hogy egyszer Budapesten vártam a check-in-re és megpillantottam egy magyar anyukát három gyerekkel búcsúzkodni a nagyitól. Ha vagy tíz “na ez az utolsó puszi és ölelés” nem történt meg röpke két perc alatt, akkor egy sem. Mindenki sírt, én is, pedig akkor még gyerekeim sem voltak. Akkor tudatosult bennem először, hogyha Paul az igazi és ezt az utat választom, ez a nő én leszek pár év múlva… és milyen szívfájdalmat okozok majd a családnak, a kicsiknek meg magamnak is.
A legrosszabb, amikor jövünk vissza egy hosszabb látogatás után. Anyával mindketten tudjuk, hogy ha az egyikőnk elkezd sírni, akkor nincs megállás. Így próbáljuk addig tartani magunkat, amíg az utolsó integetés is megvolt és már nem látjuk egymást a reptér ablakain keresztül. Mióta Annabel is nagyobbacska és kezdi felfogni, hogy mama marad Debrecenben és csak mi repülünk haza, még nehezebb visszatartani a könnyeket. Ő is érzi, hogy mindenki szomorú, általában ő vigasztal minket. “Group cuddle!” , azaz családi ölelés, mondja kis gyerekhangján. 🙂
Ezt követően vagyok nagyon kritikus az angolokkal szemben, és az angliai időt is ilyenkor szidom jobban, és Magyarország ekkor tűnik a legeslegjobb helynek. Aztán pár nap és megy a mókuskerék tovább. Túl elfoglaltak vagyunk, hogy ezen rágódjunk. Viszont hétvégeken vagy szülinapokon, vagy ha van egy órám, amikor ha otthon lennék, dédiket látogatnék, sokszor magamban sírdogálok.
Anya sokszor mondja, főleg amikor terhes voltam, hogy látott egy korombeli (terhes) lányt az anyukájával kávézni, vásárolni és ez milyen szomorúvá tette… Ilyenkor kérem, hogy hagyja abba, mert ezen a helyzeten nem tudunk változtatni és én is csak bedepizek tőle.
Mik a hosszútávú terveitek? Hazaköltöztök esetleg?
Annyira beállt itt már az életünk, hogy nem igazán tervezünk hazaköltözni. Sikerült egy jó munkahelyet találnom, ahol hat éve dolgozom és már többször előléptettek. Tudom, hogy otthon is tudnék munkát találni, de nem tudom Paul hogy élné ezt meg és hogy mennyivel lenne jobb az életünk ott, mint itt. Szeretek Angliában élni, nekem már ez az otthonom a családom miatt, ugyanakkor Magyarország nagyon hiányzik. Ha az élet úgy hozná, ott is boldogok lennénk, abban biztos vagyok!
***
Te is külföldön élsz? Esetleg itthon, de külföldi a férjed? Neked mik a tapasztalataid? Ha szívesen megosztanád másokkal is a tapasztalataidat, megteheted itt hozzászólásban, vagy a facebook oldalamon, de kapcsolatba léphetsz velem a rejtelmekblog@gmail.com e-mailcímen keresztül is és összehozhatunk egy hasonló riportot!
Ha tetszett az írás, oszd meg, hogy mások is elolvashassák! A facebook oldalamhoz csatlakozva pedig nem fogsz lemaradni a további érdekes történetekről sem és tagja lehetsz egy szuper közösségnek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: