{"version":"1.0","provider_name":"rejtelmek blog","provider_url":"https:\/\/rejtelmek.cafeblog.hu","author_name":"Evelin","author_url":"https:\/\/rejtelmek.cafeblog.hu\/author\/lina84\/","title":"A h\u00e1zass\u00e1gr\u00f3l","html":"Mostan\u00e1ban sokat olvasok. \u00c9s min\u00e9l t\u00f6bbet olvasok, ann\u00e1l t\u00f6bbet gondolkodok. Nem tudom, hogy mi az ok \u00e9s mi az okozat, kicsit olyan ez, mint a ty\u00fak \u00e9s a toj\u00e1s, de ak\u00e1rmilyen k\u00f6nyvet veszek a kezembe, tal\u00e1lok benne olyan dolgokat, amikr\u0151l \u00fagy \u00e9rzem, hogy \u00e9ppen foglalkoztatnak. Vagy \u00e9ppen az\u00e9rt kezdek el foglalkozni vel\u00fck, mert olvasok r\u00f3luk? Mindenesetre ilyenkor \u00edzlelgetem kicsit ezeket a gondolatokat. Most \u00e9pp Ulickaj\u00e1t, m\u00falt h\u00e9ten m\u00e9g\u00a0M\u00e9r\u0151t, j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten...ki tudja? Tal\u00e1n T\u00f3th Kriszt\u00e1t? Sz\u00f3val most Ulickaja van soron \u00e9s a h\u00e1zass\u00e1gr\u00f3l gondolkodom. \u00cdrn\u00e9k is, de lefagytam. Min\u00e9l t\u00f6bbet olvasok (sz\u00e9pirodalmat, nyilv\u00e1n), ann\u00e1l ink\u00e1bb\u00a0\u00e9rzem jelent\u00e9ktelennek magamat, meg az irom\u00e1nyaimat. Van az\u00e9rt egy eg\u00e9szs\u00e9ges \u00f6nkritik\u00e1m. \u00cdrom itt a kis dolgaimat, de igyekszem nem zavarni vele az embereket p\u00e9ld\u00e1ul hatvann\u00e9gyszer megosztva a saj\u00e1t facebook profilomon is, \u0151r\u00fcletbe (vagy biztos letilt\u00e1sba) kergetve ezzel az ismer\u0151seimet.\r\n\r\nMeg nem is volt t\u00fal j\u00f3 kedvem mostan\u00e1ban. A f\u00e9rjem, az az \u00e1ldott j\u00f3 f\u00e9rjem pedig agg\u00f3dott. Hogy mi bajom van. Hol j\u00e1r az eszem? Tal\u00e1n el akarok v\u00e1lni? Nem, csak \u00e9ppen elm\u00e9leteket gy\u00e1rtok. Arr\u00f3l, hogy mennyire vagyok j\u00f3 feles\u00e9g. Ja \u00e9s anya, term\u00e9szetesen. Egyed\u00fcl a \"j\u00f3n\u0151s\u00e9gemben\" vagyok bizonyos, mondjuk magunk k\u00f6zt sz\u00f3lva az sem csek\u00e9lys\u00e9g, hogy n\u0151 l\u00e9temre az esetek 99 sz\u00e1zal\u00e9k\u00e1ban b\u00e9k\u00e9ben \u00e9lek a testemmel, ami term\u00e9szetesen lehetne sokkal szebb is \u00e9s jobb is, de legal\u00e1bb korrekt\u00fcl mindig \u00f6sszhangban van a r\u00e1ford\u00edtott id\u0151vel \u00e9s belefektetett energi\u00e1val. Csak ezek a h\u00fclye lelki dolgok ne lenn\u00e9nek! Mostan\u00e1ban azon szorongok, hogy mi\u00e9rt is vagyok alkalmatlan a csal\u00e1danyas\u00e1gra.\r\n\r\nPedig j\u00f3 dolgom van, tal\u00e1n t\u00fals\u00e1gosan is. \u00c9s m\u00e9gis, t\u00fcrelmetlen vagyok a gyerekekkel. Olyan sok az \u00e9lm\u00e9ny, amit el akarok mondani a f\u00e9rjemnek, a gyerekek meg csak mondj\u00e1k, csak mondj\u00e1k a maguk\u00e9t, t\u00fal\u00fcv\u00f6ltenek, hisztiznek, k\u00f6zbev\u00e1gnak. Nem akarok sokat, csak mondjuk befejezni az elkezdett mondatomat. Sokat v\u00e1ltozott a f\u00e9rjem a 7 \u00e9vvel ezel\u0151tti \u00f6nmag\u00e1hoz k\u00e9pest, n\u00e9ha igaz\u00e1n j\u00f3kat besz\u00e9lget\u00fcnk. Pontosabban besz\u00e9lgetn\u00e9nk, ha hagyn\u00e1nak. \u00c9s ilyenkor mindig, de mindig felmer\u00fcl bennem, hogy m\u00e1sok hogy csin\u00e1lj\u00e1k. Hogy besz\u00e9lgetnek \u00e9s mikor? Hogyan oldj\u00e1k meg? \"Ne foglalkozz m\u00e1sokkal, Evcsi! Ne f\u00f3rumozz, ne olvass blogokat!\" - mondja \u0151, aki nincs fenn a facebookon, nem f\u00f3rumozik \u00e9s nem olvas blogokat. \u00c9s nem is h\u00e1borgatj\u00e1k az eny\u00e9mekhez hasonl\u00f3 gondolatok. Tal\u00e1n neki van igaza \u00e9s ez a boldog \u00e9let kulcsa? Besz\u00e9lgetni akarok vele! Mert van r\u00e1 ig\u00e9nyem. \u00c9s mik\u00f6zben a gyerekekkel zs\u00f6rt\u00f6l\u0151d\u00f6m, hogy mi\u00e9rt nem hagyj\u00e1k ezt, \u00e9ppen csak a legfontosabbat nem l\u00e1tom: hogy att\u00f3l m\u0171k\u00f6dik az eg\u00e9sz h\u00e1zass\u00e1gunk, hogy van ig\u00e9ny\u00fcnk a besz\u00e9lget\u00e9sre meg egym\u00e1sra... \u00e9s amikor megint kifakadok \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten k\u00e9rdezem, hogy m\u00e1sok hogy csin\u00e1lj\u00e1k, hogy besz\u00e9lgetnek \u00e9s mikor, akkor b\u00f6lcsen csak ennyit mond: \"M\u00e1sok elv\u00e1lnak. Mi meg nem.\"\r\n\r\nDe \u00e9n ilyenkor is tov\u00e1bbl\u00e9pek. Az \u00f6nostoroz\u00e1sban, term\u00e9szetesen.\u00a0Van seg\u00edts\u00e9gem: ki tudjuk fizetni a b\u00e9biszittert, izz\u00edtjuk a nagymam\u00e1kat, valahogy megoldjuk. El tudunk menni sz\u00f3rakozni, vacsor\u00e1zni, besz\u00e9lgetni. Minden sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3. Lenne, ha nem agyaln\u00e9k azon, hogy mi lenne, ha nem lenne seg\u00edts\u00e9gem. Hi\u00e1ba van, a jelenben, MOST, \u00e9n azon agyalok, hogy mi lenne, ha nem lenne. Hogy akkor, na akkor, bizony\u00e1ra t\u00f6nkremenne a h\u00e1zass\u00e1gunk. Mintha most is csak az\u00e9rt m\u0171k\u00f6dhetne, mert van seg\u00edts\u00e9g\u00fcnk \u00e9s ha nem lenne, akkor nem is m\u0171k\u00f6dhetne. \u00c9s persze \u00fagy \u00e9rzem, velem van a baj, hiszen minek gondolkozok ilyeneken, minek olvasok annyit emberi sorsokr\u00f3l, r\u00e9gm\u00falt korokr\u00f3l, nagy szerelmekr\u0151l, Anna Karenin\u00e1r\u00f3l... Azt\u00e1n amikor m\u00e1r teljesen al\u00e1mer\u00fcl\u00f6k az \u00f6nmarcangol\u00e1sba, a saj\u00e1t alkalmatlans\u00e1gom bizony\u00edt\u00e1s\u00e1ba, hirtelen t\u00f6rt\u00e9nik valami.\r\n\r\nK\u00f3rh\u00e1zba kell vinn\u00fcnk a gyereket. A legrosszabbra k\u00e9sz\u00fcl\u00fcnk, nagyon agg\u00f3dunk. \u00c9s a bajban szavak n\u00e9lk\u00fcl is egy\u00fctt rezd\u00fcl\u00fcnk a f\u00e9rjemmel, pontosan \u00fagy vagyunk egym\u00e1s mellett, ahogy a m\u00e1siknak sz\u00fcks\u00e9ge van arra. Egy\u00fctt mindent \u00e1tv\u00e9szel\u00fcnk. Sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk van egym\u00e1sra most \u00e9s mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9.\r\n\r\n\"1381287_542140279205588_1395174915_n\"<\/a>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/rejtelmek.cafeblog.hu\/files\/2014\/04\/1381287_542140279205588_1395174915_n-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}