<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>rejtelmek blog</provider_name><provider_url>https://rejtelmek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Evelin</author_name><author_url>https://rejtelmek.cafeblog.hu/author/lina84/</author_url><title>Nagyi palacsintázója</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hetek óta palacsintát kívánok -nem vagyok terhes!-, ráadásul nem ám ilyen snassz kis házit, hanem amit a Nagyi palacsintázójában készítenek. Mert annak fílingje van! Batthyány tér, sunshine, happiness... Próbáltam a férjemet is lelkesíteni, de ő egyrészt nem eszik ilyen &quot;szemetet&quot;, másrészt meg neki -a köztünk húzódó generációs szakadékból kifolyóan- az elmúlt évezredre datálódnak átrandizott tinédzserkori évei, amikor még talán nem is létezett ez a kultikus hely, így érthető, hogy semmilyen emlékei nem fűződnek hozzá, velem ellentétben, aki az egyetem alatt megfordult ott egyszer-kétszer.&lt;img title=&quot;Tovább...&quot; alt=&quot;&quot; src=&quot;https://rejtelmek.cafeblog.hu/files/2013/06/trans8.gif&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Lényeg, hogy nem bírtam rábeszélni. Sebaj, gondoltam, akkor majd én sütök! No, itt már gondolhatjátok, hogy kezdődtek a bonyodalmak... Előrebocsátom, hogy a palacsinta az egyike annak a nagyságrendileg négy darab ételnek, amit nagy biztonsággal sikeresen el tudok készíteni. A főzési szokásaimról pedig azt érdemes tudni, hogy szerintem a szakácskönyv, mint olyan, teljesen elavult dolog. Receptet csak az interneten érdemes keresni. Beírja az ember, hogy mit szeretne főzni, majd addig-addig keresgél,míg olyat nem talál, amihez minden van itthon. Vagy nincs minden itthon, de hozzám hasonlatos gasztronómiai félidióták számára is könnyen beszerezhető, tehát nem tartalmaz olyan összetevőket mint &lt;em&gt;borsikafű&lt;/em&gt;, &lt;em&gt;rebarbara&lt;/em&gt;, vagy &lt;em&gt;teatojás&lt;/em&gt;, melyek jelentését előbb hosszú, értékes percek áldozata árán ki kell gugliznom, hogy kitalálhassam, az áruház melyik osztályán tehetek rájuk szert.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Szokásomhoz híven megint elkanyarodtam, szóval én már régen megtaláltam a hozzám illő palacsinta receptet, melyben nem szerepel szénsavas ásványvíz, vagy szóda (mert ilyesmi nálunk sosincs itthon), illetve a sütéshez sem kell használni olajat, mert azt bele kell keverni a tésztába. Legalább hatszor sütöttem már ezt a receptet, fiam részéről változó visszajelzésekkel, neki ugyanis egyik legfőbb jellemvonása, hogy páratlan hét páros napjain szereti a palacsintát, páros hét páratlan napjain meg nem.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Bekevertem a tésztát, izgultam is, mert férj jelenlétében még egy tükörtojást sem szeretek elkészíteni, akkora a nyomás rajtam olyankor -ő mindig mindent jobban tud-, meg ugye nem is volt idő a tésztát pihentetni. Bénázásom látva, hogy a tészta vészjóslóan híg és könnyed, a serpenyőn meg fekete szénné átlényegült lisztdarabkák füstölögnek gúnyosan sercegve, kijelentette, hogy ez nem palacsintatészta, a serpenyőt meg ki kell kenni, majd ő kavar be új tésztát és kisüti. Hiába mondtam neki, hogy én ezt már százszor elkészítettem és mindig sikerült, csak az a titka, hogy pihentetni kell a tésztát egy éjszakán át a hűtőben, a palacsinta az nem valami olyan dolog, amit csak úgy ukkmukkfukk el lehet készíteni! Közölte, hogy ő még ekkora hülyeséget soha nem is hallott, úgyhogy inkább elment futni, mi meg a gyerekekkel elmajszolgattuk a palacsintagalacsinokat, amit végül sikerült kihoznom a masszából.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Tanulság a történetben, hogy férj jelenlétében soha többé nem szabad betenni a lábam a konyhába, továbbá megállapítást nyert az a tény, miszerint de jó lenne, ha a nagymama közel (de nem túl közel!) lakna és bármikor át tudnánk hozzá sétálni palacsintázni. Bár relatíve nem lakik egyik mama sem messze, épp csak annyira, hogy egy jó nagyot pihenhessen a tészta mire odaérünk...&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Főzés témában olvasd el ezt is, ha még nem tetted: &lt;a href=&quot;https://rejtelmek.cafeblog.hu/2013/05/16/rendet-kell-tenni/&quot;&gt;Rendet kell tenni&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>