1.0rejtelmek bloghttps://rejtelmek.cafeblog.huEvelinhttps://rejtelmek.cafeblog.hu/author/lina84/Gyerekszáj 5.Válogatás az elmúlt néhány hónap vicces beszólásaiból. Közreműködő partnereim Frici fiam (3,5) és Abi lányom (2).
Átlagos beszélgetés egy átlagos reggelen:
- Anya, legózzunk!
- Most nem tudunk, mert indulnunk kell a bölcsibe, kicsim.
- De anya, legózzunk!
- Mondtam, hogy indulnunk kell a bölcsibe.
- Jó, akkor nem szeretlek!
- Gyere csak ide, fiam, beszéljük meg ezt a dolgot!
- És ha megbeszéltük ezt a KIS DOLGOT utána legózhatunk???
******
Egyik reggel, mint mindig, családi eligazítást tartottam a nappaliban. Ilyenkor általában felvázolom a napi teendőket, hogy kitől és miben várok ehhez segítséget, hogy mik a szándékaim arra az esetre, ha véletlenül éppen egyik gyerekemet sem küldik haza a bölcsődéből hirtelen fellépő láz, kiütés, vagy fosás-hányás miatt, röviden beszámolok az öt- és tízéves terveimről, megemlítem gyermekkorom néhány emlékezetes pillanatát, majd nyomatékosításképpen megismétlem az egész monológot, mert a férjem rendre el-elbóbiskol a nagy koncentrálástól.
Szóval éppen a mondandóm végére értem, mikor Fricikém döbbenten rám nézett és így szólt:
<em>- Anya, te hogy tudsz ennyit beszélni?????</em>
******
Egy szombat reggelen, amikor Frici szembesült azzal, hogy nem kell bölcsibe menni:
- Anya, én aggódom Erikáért (Erika a bölcsis gondozója).
- Miért, kicsim?
- Csak hogy mi lesz vele, mert én ma nem mentem bölcsibe.
******
Anyanapot tartottunk a fiammal és a nap fénypontjaként az apjával készültünk ebédelni a munkahelyén. Békésen üldögéltünk a 103-ason, ami épp a Zöld Pardon szebb napokat látott romjai mellett haladt el, mire a fiam jó hangosan felkiáltott:
<em>- Anya, hiszen te itt szoktál táncolni meg énekelni!</em>
Egy egészen picit úgy éreztem, hogy furán néznek rám az utasok...
<a href="https://rejtelmek.cafeblog.hu/files/2014/05/1656189_600534333366182_877710205_n.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-2497" alt="1656189_600534333366182_877710205_n" src="https://rejtelmek.cafeblog.hu/files/2014/05/1656189_600534333366182_877710205_n.jpg" width="393" height="403" /></a>
<span style="line-height: 1.5em"> </span><i style="line-height: 1.5em">******</i>
Egyik nap nagyon kiborított a kislányom. Nemcsak engem, de az apját is. Meg mindenkit.
A nap végén kezeit tördelve, arcán angyalinak álcázott (de valójában sátáni) vigyorral vonult be a szobájába, mint aki jól végezte dolgát, és közben levonta a nap tanulságát:
<em>-Kiborítottam magamat!</em>
<em></em>Azért ez már komoly teljesítmény, nem igaz?
******
- Tudod, fiam, a franciák megeszik a csigát.
<em>- És ha megesszük a csigát, akkor mi is franciák leszünk?</em>
******
Húsvéti készülődés közben:
Fricikém koncentrikus köröket rajzol filctollal egy rajzlapra:
- Mit csinálsz kisfiam?
- Csak levelet írok a Télapónak.
- És nem zavar, hogy most húsvét lesz?
Egy héttel később Abi gyönyörködik a tojásokkal díszített barkában:
- De szép karácsonyfa!
Mire Fricikém (teljes hitetlenkedéssel a hangjában, hogy élnek még ilyen tudatlan szerzetek a földön) így szól:
- ABIKÁM, TÉGED NEM ZAVAR, HOGY HÚSVÉT VAN???
******
És végül álljon itt egy betegségekkel tarkított, elképesztően fárasztó periódus végén megfogalmazott örök érvényű életbölcsességem:
"Meglehetősen kimerült vagy akkor, ha pisilés közben nem tűnik fel, hogy egy kacsás wc-szűkítőn üldögélsz..." (Evelin, 29 éves, kétgyermekes, egyvizslás édesanya)
******
Még több gyerekszájért, vicces pillanatokért csatlakozz a <span style="color: #0000ff"><strong><a href="https://www.facebook.com/rejtelmekblog" target="_blank"><span style="color: #0000ff">facebook oldalamhoz</span></a></strong></span>!
<a href="https://rejtelmek.cafeblog.hu/files/2014/05/kids-laughing.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-2520" alt="kids laughing" src="https://rejtelmek.cafeblog.hu/files/2014/05/kids-laughing.jpg" width="501" height="393" /></a>
richhttps://rejtelmek.cafeblog.hu/files/2014/05/kids-laughing-150x150.jpg150150