Van BKV bérletem és nem félek használni! Mégis megbüntettek…
Leszögezném, hogy én becsületes ember vagyok. Becsületes pancser, ha jobban tetszik. Tipikus esete annak az embertípusnak, aki túl sok kockázatot nem szeret vállalni: sunnyogni, hazudni, adót be nem vallani nem az én műfajom. Tizenkét éve élek Budapesten, következésképpen tizenkét éve van BKV bérletem (és nem érdekel, hogy újabban BKK-nak hívják). Fajtám (= a becsületes pancser) sajátossága, hogy becsületessége ellenére mindig megremeg ha ellenőrt lát. Összerándul a gyomra, mert mindig fennáll az esélye valami katasztrófának, nevezetesen, hogy véletlenül kirántotta a zsebéből a bérletet, amikor zsebkendőt keresett, vagy pont a másik táskájában hagyta, mondjuk én ez utóbbit úgy védem ki, hogy egy darab táskám van, meg cipőm is egy, de ez nem tudom hogy jön ide.
A múltkor megbüntettek a buszon. Mosolyogva közeledett ellenőrnéni, én szokás szerint lefőttem kétszer, amíg a bérletemet ellenőrizte és bekövetkezett az, amitől mindig is rettegtem: – Hölgyem, ez a kisgyerekes bérletigazolvány decemberben lejárt. (Hogy mivanmi?) El kellene fáradnia az OEP-hez igazolást kérni, aztán bemutatni az Akácfa utcában. Ugye még jogosult az ellátásra? (Itt diszkréten előveszem Abi baba személyi igazolványát, amire rápillantva nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy az ember kibarkochbázza, hogy jövő áprilisig jár rá a gyes.) Jaj, de aranyos! De azért adok most önnek egy csekket (tizenhatezerről… anyád hogy van???), amivel ma ingyen utazhat. Nem is tudok ennél megalázóbb helyzetet elképzelni, én akkor is rosszul vagyok, ha másokat büntetnek meg, hát még ha engem. Mindenki leplezetlenül bámult.
A becsületes pancser értelemszerűen pont aznap bukik le, amikor kis hazánkban éppen az éves hóhelyzet esete áll fenn, meg áfonyalekvár színű riasztás van. Meg amikor egy porcikája sem kíván hivatalokban üldögélni, ellenben szépen eltervezte, hogy végre blogot fog írni, mert van egy kis ideje és egy csomó ötlete, meg olvasnivalóért nap mint nap reménykedve bekukkantó olvasótábora, akiknek nem akar csalódást okozni.
Hazaérve felmarkoltam a szükségesnek vélt dolgokat: tavalyi igazolás arról, hogy előreláthatólag 2015 áprilisáig jár nekem a gyes (de természetesen ezt nem fogadják el, mert friss kell), olvasnivaló, pénz és idegnyugtatók. Egy gyors ellenőrzés az útvonaltervezőn, hogy tényleg a legrövidebb úton menjek. A XI. kerületi OEP fennhatóságot szemeltem ki, mert azt még a hülye is tudja, hogy a Teve utcában fél napig kell sorban állni, de én annyira rafinált vagyok, hogy jó ideje Budán intézem az ilyen ügyeimet, hehe. Most nem térnék ki arra, hogy valami tévedésből kifolyólag nem abba az intézménybe mentem, ahova eredetileg terveztem, vagy elköltözött az OEP, esetleg csak álmodtam, hogy régen máshová jártam, mindenesetre a Földhivatal épületében, az alagsorban bukkantam rá a Szervre. Képzeljétek, ezeknek már nem is OEP a neve, ilyen kormányablakok vannak, mint valami gyóntatókalitka, betojok, komolyan. A sorsjegyosztó balfékirányító kormányhivatalnok szerencsére a segítségemre sietett, tépte a cetlit, én meg már kinéztem magamnak az egyik fülkét, jujj, de szeretnék oda bemenni, amikor is megtudtam, hogy az én ügyemet a MÁK-nál tudom elintézni, ha gyesen vagyok a másfél éves gyerekemmel, meg különben is milyen ember már az, akinek nem jár a gyed, mert nem volt előzőleg biztosítva? Hát tehetek én arról, hogy “beleszültem” egy törvénymódosításba??? Természetesen megint én voltam a balfék, hiszen tudnom kellett volna, hogy már egy ideje a MÁK az az aranybánya, ahonnan a havi gyeses forintjaim özönlenek a bankszámlámra, de megmondom őszintén, elsiklottam a változás felett.
Felpattantam a villamosra, majd a metróra és irány az Árpád-híd, ahol megszereztem a kívánt papírt, tartalmilag és formailag a meglévővel mindenben megegyezőt, csak éppen frissebb keltezéssel, de természetesen jövő áprilisi lejárattal, úgy értem, hogy feltételezve azt, hogy jövő év áprilisáig igénylem a gyest, amit ugyebár nincs olyan épelméjű ember, aki lemondana, mióta újabban időkorlát nélkül is lehet mellette munkát vállalni.
Az igazolásomat vígan lobogtatva a hóesésben, csurom vizesre átázott zokniban haladtam rendíthetetlenül a cél felé az Akácfa utcába. Szerencsés pancserként eddig sohasem volt ügyem arrafelé, de valami impozáns BKV szentélyt képzeltem el a bérletbemutatós kis zugiroda helyett, ahol rajtam kívül ránézésre is csak és kizárólag hozzám hasonló kaliberű becsületes balfékek voltak, sehol egy tipikus bliccelő, egy notórius ingyen utazó. Nem elég, hogy a pénztáros nénik köztörvényes bűnözőnek nézték az összes odatámolygó embert, az előttem lévő lányt még -kapaszkodjatok meg!- toll-lopással is megvádolták, mert a hivatalnoknéni úgy emlékezett, hogy kiadta a tollát a vitrinbarikádon kívülre, közben meg nem, de azért biztos ami biztos, nem árt még egy plusz megalázás egy ilyen sittes alaknak, mint az a szegény lány.
Sajnos én visszapattantam az üvegablakról, ők ugyanis nem pecsételhetnek a bérletigazolványomba, hát hova gondolok én, kikéri magának, ő ezt a hivatalos okmányt meg sem nézheti, ezzel egy hagyományos bérletpénztárhoz tudok fordulni. Elmentem tehát egy bérletpénztárba, kaptam pecsétet arról, hogy idén júliusig jogosult vagyok a kisgyerekes bérletre (júliusban újra be kell mutatnom majd egy új igazolást, hogy előreláthatólag jövő év áprilisáig gyesen leszek) majd vissza a bérletbemutató helyre és a kétezer forintos enyhített büntetés kifizetése meg negyedórás informatikai adminisztrálás után (gondolom felkerültem a rendőrségi adatbázisba) szabadon távozhattam.
Majdnem három és fél órámba telt elintézni az ügyet, lefagytak a lábujjaim, persze mindez azén hibám, mert nekem nem volt érvényes a bérletigazolványom és saját magamat szívattam meg azzal, hogy először rossz helyen próbálkoztam, de azért így utólag értékeltem volna, ha a jegyellenőr néni megszán. Csakhogy a jegyellenőrök sosem azok felett hunynak szemet, akik becsületesek és egy fél napjukat rááldozva kifizetik a büntetést, hanem azokat, akik megtagadják a személyi igazolvány bemutatását, elfutnak a helyszínről, vagy lerí róluk, hogy úgysem fizetnek be sem most, sem soha semmilyen bírságot. Mindezek ellenére örülök, hogy aznap ingyen utazhattam, igyekeztem a lehető legjobban ránehezedni a BKV járműveire, hogy ezzel is növeljem az üzemanyag-fogyasztást és elősegítsem a járműpark idő előtti állagromlását. 😀
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is,hogy ne maradj le a legviccesebb gyerekszájakról, legfrissebb bejegyzésekről!
A kép illusztráció!
Kapcsolódó bejegyzések:
Ladányi Józsefné!
Nekem annyiban szerencsém volt, hogy az ellenőr kulturáltan viselkedett.
Akkor lila.
Ez a kék karszalag már rég megszűnt.
Tuti hogy O.V. rejtett tartalékait (barnabőrű hosszútoll ndiánokra gondolok) egyik sem merné megbírságolni. Tanúja voltam néhány esetben amikor szemébe röhögtek az ellenőrnek vagy, belekötöttek hogy rasszista és direkt őket szemelte ki. Mit csinálnak az ellenőrök ilyenkor? ELSUNNYOGNAK! A bátor, kismamákkal és 70 éven felüli idősekkel szemben erős ellenőrök. Akkor kis nyuszikká válnak. 🙂