rejtelmek blog

Amikor a gyerek hülyének néz

Van két kisgyerekem és sokat vasalok. Aki még nem szervezte ki ezt a tevékenységet házhoz járó profi cégeknek, vagy nem az a perverziója, hogy gyűrött ruhákban jár, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Az embernek minden leleményességére szüksége van ilyenkor. Persze vasalhatnék délben, amikor a gyerek alszik (de ezer más dolgom is van), esetleg éjjel, amikor mindenki más alszik, vagy tényleg hagyhatnám a francba az egészet, ahogy Vekerdy is tanácsolja és inkább legózhatnék a gyerekkel, de az az igazság, hogy három éve legózom velük minden áldott nap és egy hangyaf*sznyit már unom a színes kockákat, meg amúgy is azt gondolom, hogy a gyereknek nem árt ha szembesül azzal, hogy házimunka márpedig van, volt és mindig is lesz, sőt, mi több, ezek nagy részét én végzem el és nem a jótündérek.

Igyekszem mindig mindenbe bevonni őket: a sepregetés, felmosás, mosogatóba ki- és bepakolás, mosás, teregetés csak az ő segítségükkel történhet, imádják hasznosnak érezni magukat. A vasalás az egyetlen, amiben nem igazán tudnak segíteni, sokáig tart és veszélyes is, nem szeretem, ha a forró vas körül ugrándoznak. Törekszem a folyamatos szemkontaktusra (a gyerekkel, nem a gyűrött ruhával), illetve az érdeklődés fenntartására úgy, hogy megállás nélkül kommunikálok velük. Néha átlátszóan kamu, de annál időigényesebb feladatokkal bízom meg őket, tegyék ide ezt, vigyék oda azt, nézzék meg, hogy nem vagyok-e a másik szobában, stb. Időnyerés, két újabb kivasalt póló, pipa.

tired-mom

Ismerős helyzet?

Tegnap Abival vasaltunk, zseniálisan eredeti ötlettől vezérelve felszólítottam a zoknik pároztatására. Ő persze mindent szanaszét hajigált a szőnyegre, majd beleült a ruháskosárba. Kormányozott, hajolgatott jobbra-balra, ahogy a képzeletbeli kanyarokat vette a képzeletbeli országúton, kérdeztem is tőle, hogy Abikám, az egy autó? Elvisz valahová?

A gyerek a döbbenettől megnémulva rám nézett, megcsóválta a fejét, majd anyja észbeli képességein sajnálkozva, nagyot sóhajtva így szólt:
– Nem autó. Ez KOSÁR…

Hát ennyit a szórakoztatásra törekvő próbálkozásaimról. 😀

 

Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!