Fricikém egyik nap bölcsi után szemrehányón közölte velem, hogy az egyik csoporttársa (nevezzük Gizinek) tud olvasni. Kicsit túlzásnak éreztem ugyan ezt az állítást, mert az a kislány nem különlegesen értelmes szerintem, főleg nem Fricihez képest, gondoltam nyilván le tudja írni a nevét, vagy ilyesmi, de láttam Fricin, hogy ez őt frusztrálja.
Másnap pedig azzal jött haza, hogy képzeljem el, Pistike tud angolul! Pistike nyilvánvalóan jár valami babaangolra bölcsi után és el tud énekelni egy mondókát meg mondjuk ismeri a számokat tízig, de Fricit ez is frusztrálja. Hogy mások olyan tudásnak vannak a birtokában, aminek ő nincs. Lehorgasztja a fejét, szomorú, nem meri mondani, hogy ő is szeretne TUDNI…
Az, hogy ő az egyetlen a bandából, aki tud kétkerekűn biciklizni és saját bevallása szerint is szokott “szakmai” tanácsokat adni a rászorulóknak pótkerékleszerelés- és egyensúlyozásügyileg, hogy délutánonként áhítattal és csodálattal vegyített csoporttársi tekintetek kereszttüzében kerekezik haza elegánsan, na, az persze smafu!
De tegyük fel, hogy ülhetnénk mi is délutánonként angolórán, meg tornaórán, meg mittudomén hol, csak éppen nem hiszem, hogy ebben a korban bármi izgalmasabb és fejlesztőbb lenne a szabad levegőn zajló játéknál, márpedig nálunk estig erről szól az élet…
Végül, sokadik unszolásra, sutba dobva minden elvemet (hogy maradjon még gyerek ez a gyerek), megtanítottam neki néhány betűt. Azóta is lelkesen gyakorolja őket. Eddig ismeri az A, I, E, F, O, P és V betűket, úgy értem, hogy ezeket felismeri és le is tudja írni. Egyelőre még nem érti, hogy ezekből hogyan lehet majd olvasni, nem látja az összefüggést, hogy ha egymás mellé teszem az ismert betűket (APA), abból szavak keletkeznek. Az “írást” mindenesetre nagyon élvezi és illik is a kis okostojás imidzséhez. 🙂
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, ahol sok-sok gyerekszájjal, vicces beszólásokkal várlak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: