rejtelmek blog

Minden a szempillaspirállal kezdődött. Amit az esküvőnkre vettem, hogy igéző legyen a pillantásom. Bocsánat, nem is akkor, hanem három hónappal előtte. Amikor megkérte a kezem. Mármint a férjem. Szóval több mint 5 évvel ezelőtt megkérte a kezem. Gyűrű nem volt, ahogy lánykérő-ünnepély, díszvacsora sem. Sok más hagyományra, elvárásra is nagy ívben tojtunk, főleg az esküvőn, de… Tovább »

Anyaként, elváltan, kisgyerekkel még a harmincas korosztálynak sem könnyű az újrakezdés, de most olyan igaz történeteket olvashattok, amikor kamasz, vagy már felnőtt gyerekekkel maradtak egyedül az anyák közel az ötvenhez és innen kellene újraépíteniük mindent. Vajon sikerülhet? Áginak a legkisebb gyereke is 17 éves volt már, amikor elváltak: “50 éves voltam, amikor a férjem -32 közös… Tovább »

Négy nő, négy különböző sors, a közös bennük az, hogy mindnyájan kisgyerekes anyák, akik nős férfiba szerettek bele, vagy lettek ők maguk független férfiak korántsem független szeretői. De vajon megtalálták-e a boldogságot? Veronika története azért különleges, mert ő egyedül vállalt gyereket: “Első kapcsolatom 8 év múlva lett és 7 évig tartott. Sajnos beteg lett és fiatalon… Tovább »

Elképesztően sokan írtak nekem a Háromgyerekes, elvált anya – akár el is áshatja magát? című bejegyzés kapcsán. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, kiemelten pedig annak a kedves úrnak, aki eddig egyedüli férfiként kitöltötte a kérdőívet. A levelekre egyenként válaszolni fogok és csak akkor teszem őket közzé, ha engedélyt kapok rá, a (névtelen) kérdőívekből pedig Női sorsok címmel indítok… Tovább »

Vasárnap délután van, a gyerekek békésen legóznak. Mi egymásra nézünk és elvonulunk a hálószobába, ugyanis az van legtávolabb a gyerekszobától. Talán van tíz percünk, amíg nem okoznak egymásnak nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket a kölykök és nem veszik észre, hogy diszkréten távoztunk. Lábujjhegyen somfordálunk tova, közben kuncogunk, hogy milyen okosan kicseleztük a őket. Lehuppanunk az ágyra,… Tovább »

akár el is áshatja magát? Korábban, sok lelkes olvasó közreműködésével írtam egy bejegyzést arról, hogy kisgyerekekkel egyedül maradt anyák hogyan találtak új párt, alapítottak új családot. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hasonló cipőben járó anyák írtak, hogy jó volt olvasni mások öröméről, hogy nem csak a filmekben van ilyen, hanem a köztünk élő, “hétköznapi” emberek is… Tovább »

Mostanában sokat olvasok. És minél többet olvasok, annál többet gondolkodok. Nem tudom, hogy mi az ok és mi az okozat, kicsit olyan ez, mint a tyúk és a tojás, de akármilyen könyvet veszek a kezembe, találok benne olyan dolgokat, amikről úgy érzem, hogy éppen foglalkoztatnak. Vagy éppen azért kezdek el foglalkozni velük, mert olvasok róluk?… Tovább »

Elmondom, mi a bajom. Meghallgat. Majd azt mondja, hogy nem érti mi a bajom… Ismerős? Vagy te tökéletes házasságban (kapcsolatban) élsz? Mert én tökéletlenben és meg vagyok győződve róla, hogy tökéletes nem létezik, csak kompromisszumos. Aztán persze ha épp a párkapcsolati szinuszgörbénk mélypontján vagyunk, akkor valahogy mindig ezek a korábban épphogy csak elfogadhatónak ítéltetett tulajdonságok… Tovább »

Nagyon nehéz lehet kisgyerekkel, sőt, több kisgyerekkel egyedül maradni, elképzelni is lehetetlen ezt addig, amíg be nem következik. Küzdelmes hónapok, évek telhetnek el mire besétál az ajtón az új szerelem. És a legtöbbeknek nem sétál csak úgy be (kivéve Móninak, akivel pont így történt 10 évvel ezelőtt…). És aki nem olyan szerencsés, hogy házhoz megy… Tovább »

A minap rajtakaptam a férjemet, hogy a Káma-szútrát olvassa. Egyből elkezdtem kombinálni, hogy mégis mi lehetett az ok, amiért a szokásos Higgs-bozon kutatási eredmények, fizikai szemlék és egyéb ismeretterjesztő olvasmányai helyett ezúttal ezt a művet választotta. Mert ha baj van, azt meg kéne beszélnünk, nem? Értem én, hogy ennyi együtt töltött év után kell a… Tovább »