Szoktatok biciklizni? Hobbiból? Kényszerből? Esetleg világmegváltó célzattal? Vagy már kinőttetek belőle és csak a gyerekeitek róják fáradhatatlanul a köröket, ahogy azt Dr. Nagy Sándor vezeti le szépen a Kerékpárosok kézikönyvében?: “Ez a kedvcsinálónak szánt rövid fejezet nem a tinédzserekhez szól elsősorban, hanem a húszon vagy még inkább a harmincon felüliekhez. A legfiatalabb korosztályt ugyanis aligha… Tovább »
Sportoltok ti eleget?
Szoktatok biciklizni? Hobbiból? Kényszerből? Esetleg világmegváltó célzattal? Vagy már kinőttetek belőle és csak a gyerekeitek róják fáradhatatlanul a köröket, ahogy azt Dr. Nagy Sándor vezeti le szépen a Kerékpárosok kézikönyvében?: “Ez a kedvcsinálónak szánt rövid fejezet nem a tinédzserekhez szól elsősorban, hanem a húszon vagy még inkább a harmincon felüliekhez. A legfiatalabb korosztályt ugyanis aligha… Tovább »

Fejtörést okoz iskoláskorú gyermeked nyári elhelyezése? Szeretnéd táborba küldeni, de nem akarod, hogy ott aludjon? Számít neked, hogy mozogjon és hogy kipróbáljon minél többféle, eddig ismeretlen sportot? Fontos, hogy a belvárosban legyen, hogy munkába jövet-menet nagy kerülő nélkül el tudd hozni? Előny, ha nem kell parkolóhelyért keringened a csúcsforgalomban, hanem kényelmesen megállhatsz a Sportcentrum parkolójában?…
Emlékszel rá, kedves olvasó, hogy te hogyan tanultál meg biciklizni? Mert én igen: Balmazújvároson, a Kadarcs utcában szaladtak utánam a szüleim erősen markolva a biciklim hátuljához rögzített seprűnyelet. Majd bátortalanul, de önállóan is megpróbáltam egyensúlyozni, pereceltem hatalmasakat, folyton kéznél volt a Betadine, meg gézlapocskák a legújabb sebekre. Ehhez képest a fiam három és fél évesen…
Jó hírem van: a sportos, biciklizni, futni szerető szülőknek a kisbaba születése után sem kell lemondaniuk a mozgásról, csak a megfelelő eszközt kell beszerezniük és indulhat is a testedzés! 🙂 Kezdjük először a kocogni vágyó szülőkkel! A nagy, terepkerekekkel rendelkező futóbabakocsit talán senkinek sem kell bemutatnom, jó pénzért bármelyik bababoltban szert lehet rá tenni, de a Skodának…
Fricivel tornaórára járunk. De ne ilyen kis gagyi zenés-mondókás tornára gondoljatok ám (ami amúgy tök jó, de már Abi is kinőtt belőle), hanem komoly, 60 perces tornász foglalkozásra! A Fradiba. Úgy kerültünk oda, hogy múltkor Abi itthon volt és elvittem Kerekítőre, ahova néhány hónapos koruktól kezdve jártam velük. Szerették nagyon, nekem meg mindig is szimpatikus…
Bár még mindig csak iterálunk a bölcsiből hazafelé történő gyerektranszportálás legmegfelelőbb módjához, úgy tűnik, hogy megtaláltam a nekünk való megoldást. Kezdetben volt ugye a sírva buszozás. Ezt nagyjából egy hétig bírtam idegekkel, aztán osztottam-szoroztam és a legkézenfekvőbb utat választottam, ami a gyalogszert jelentette. Nekem ez azért logikus, mert én ahova tehetem, gyalog megyek, egy olyan laza kocogó…
Mindig is elképedtünk azon a férjemmel, hogy ausztriai síeléseink során a hegyről lefelé csúszkálva gömbvillámként száguldozó helyi óvodások hagynak minket maguk mögött egy szempillantás törtrésze alatt. Amíg nem volt gyerekünk, csak ámuldozva néztük őket, mióta vannak, azóta pedig próbálunk rájönni a titkukra. Vajon hogy csinálják? Idén még nem készültem Frici élsportolói előmenetelét megalapozni, gondoltam ismerem…
Egész héten a szombati programomat vártam, ahol meghívott újságíróként, akarom mondani potyaleső, ingyen edzést igénybe vevő, önjelölt krónikásként vettem részt, szombaton tartotta ugyanis nyílt napját a patinás Zugló Sportcentrumban tevékenykedő Ingridfitness, mely frissen felújított teremmel és két edzővel, Ingriddel és Nikivel várta az érdeklődőket. Ingrid múltjával kapcsolatban nem kellett netes kutatómunkát végeznem, tekintve, hogy pelenkás…
Egy tavaly karácsonyi történet ebben a borongós időben: Elég rossz érzés, amikor az emberrel szembejön az utcán a két és fél éve ellopott biciklije. Egyébként nem szembejött, hanem szomorúan pihent a sarki kocsma előtt a csöpögő esőben. Még csak le sem volt láncolva. Mit sem törődve az autóban mellettem szüttyögő gyerekkel (akivel épp az orvoshoz…
Tesóm azt kérte születésnapjára, hogy kísérjem el egy rúdtánc órára. Igazából az a helyzet, hogy bár minden létező szempontból különbözünk egymástól, annyit azért leszögeznék, hogy sem lelkileg, sem testileg, egyikőnk sem az a rúdon ugrabugrálós fajta. Ennek ellenére mondtam, hogy menjünk, tudjátok, bármilyen mozgásformára nyitott vagyok, meg hát mégiscsak szülinapja van, hadd örüljön! Egy órácskát…