rejtelmek blog

Egy átlagos, protekciótól és lakcímmaffiától mentes anya gondolatai az óvodaválasztásról: Idén muszáj óvodát választanom. Nem maradhat örökké bölcsődés a fiam! Már tavaly is végigjártam a kötelező köröket. Mivel kora őszi születésű a gyerek, akár már tavaly megkezdhette volna az óvodát, de végül a bölcsőde mellett döntöttünk és milyen jól tettük! Ideális esetben a tavaszi óvodaválasztás arról szól, hogy a… Tovább »

Kezdő szülőként azt gondoltam, olyan a világon nincs, hogy egy gyerek nem szereti a mesekönyveket. Hiába volt olyan ismerősöm, aki erre panaszkodott és tudom, hogy a szülői példamutatás kultúra terén náluk sem a Blikk lapozgatását jelentette a klotyón, mégis azt gondoltam, hogy ez valamiképp mégiscsak az ő hibájuk. Mert vegyük például az én fiamat! És… Tovább »

Bevetettem magam a gyerekszobába, hogy bemutassam nektek a jelen lévő gyermekirodalmat és megjegyzéseket is fűzzek hozzá. Először a “nagyfiús” könyvekkel kezdem, a 3 és fél éves fiam könyvtárával. Tudjátok, hogy ő mennyire szereti a könyveket, bár a múltkor még engem is meg tudott lepni: végre rendet raktam a hálószobai könyvespolcomon, ami kivetett magából egy hónapok… Tovább »

Sajnos Abigél lányom a címben említett “kórsággal” született, annak is a kis korkülönbséggel sújtott változatával. El lehet azon mélázni, hogy mekkora korkülönbség az ideális a gyerekek között, de minden verziónak megvan a maga előnye és hátránya, sőt, az még eléggé ideális eset is, amikor az élet úgy alakul, ahogy elterveztük és nem kell évekig küzdeni,… Tovább »

Kislányom elalvási szokásai miatt tegnap a bőr- és nemibeteg gondozóban kötöttem ki… A gyerekem ugyanis csak úgy tud elaludni, ha morzsolgatja a kezem, de igazából ezt a tevékenységet csak ő hívja morzsolgatásnak, gyakorlatilag a körömágyam vakargatásáról van szó. Nem túl kellemes érzés, de még mindig jobb, mintha a hajamat csavargatná, vagy a fülemet tépkedné; nekem ezt… Tovább »

Két hete, szerdán, amikor mentem Abikáért a bölcsibe, a gondozónő beszélni akart velem. Azt hittem már, hogy valami nagy baj van, kirúgják a gyerekemet a csoportból, vagy ilyesmi, de szerencsére “csak” annyi, hogy -miután már napok óta reggeltől délutánig ugyanazt a száraz pelenkát adták vissza rá minden pisilés után (persze minden nap másikat)- szerintük megérett… Tovább »

Ismerős az érzés, amikor bemégy egy játékboltba és pánikroham közeli állapotba kerülsz a sok zenélő/színes/beszélő vacaktól? Azonnal sarkon fordulsz és inkább átmégy egy ruhaboltba, ahol emlékezetből próbálod elmutogatni a gyermek méretét az eladónak? Veszel valamit és amikor átadod, már te is látod, hogy legutóbb még húsz centivel kisebb volt Petike és nem jó a méret. Még… Tovább »

Bár még mindig csak iterálunk a bölcsiből hazafelé történő gyerektranszportálás legmegfelelőbb módjához, úgy tűnik, hogy megtaláltam a nekünk való megoldást. Kezdetben volt ugye a sírva buszozás. Ezt nagyjából egy hétig bírtam idegekkel, aztán osztottam-szoroztam és a legkézenfekvőbb utat választottam, ami a gyalogszert jelentette. Nekem ez azért logikus, mert én ahova tehetem, gyalog megyek, egy olyan laza kocogó… Tovább »

Van két kisgyerekem és sokat vasalok. Aki még nem szervezte ki ezt a tevékenységet házhoz járó profi cégeknek, vagy nem az a perverziója, hogy gyűrött ruhákban jár, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Az embernek minden leleményességére szüksége van ilyenkor. Persze vasalhatnék délben, amikor a gyerek alszik (de ezer más dolgom is van), esetleg éjjel,… Tovább »

Mióta gyerekem van, elég sok olyan dologgal találkoztam, ami rengeteg anyatársamra jellemző és bennem mindig is visszatetszést keltett. Ilyen például az a szokás, hogy fiú- és lánygyermeknek is válogatás nélkül szájrapuszi jár, de irritál a királyi többes használata, a férfi állandó jellegű “apázása” abban az esetben is, ha éppen nincsenek jelen a gyerekek, de beszélhetnék… Tovább »