rejtelmek blog

Nős férfi szeretője lettem

Minden a szempillaspirállal kezdődött. Amit az esküvőnkre vettem, hogy igéző legyen a pillantásom. Bocsánat, nem is akkor, hanem három hónappal előtte. Amikor megkérte a kezem. Mármint a férjem. Szóval több mint 5 évvel ezelőtt megkérte a kezem. Gyűrű nem volt, ahogy lánykérő-ünnepély, díszvacsora sem. Sok más hagyományra, elvárásra is nagy ívben tojtunk, főleg az esküvőn, de… Tovább »

A házasságról

Mostanában sokat olvasok. És minél többet olvasok, annál többet gondolkodok. Nem tudom, hogy mi az ok és mi az okozat, kicsit olyan ez, mint a tyúk és a tojás, de akármilyen könyvet veszek a kezembe, találok benne olyan dolgokat, amikről úgy érzem, hogy éppen foglalkoztatnak. Vagy éppen azért kezdek el foglalkozni velük, mert olvasok róluk?… Tovább »

A tökéletes grillhús titka

A hétvégék nálunk mindig a grillezés jegyében telnek. Nagyon szeretünk itthon lenni és jókat enni. Akik ismernek, azokban ennél a résznél nyilvánvalóan felizzik valami felháborodottsággal vegyített izgalom, hiszen én évek óta nyilvánosan vallom, hogy ezidáig még nem sikerült kitörnöm a bundás kenyér, tejbegríz és halrudacskák által határolt Bermuda háromszögből, hát akkor mégis honnan ismerem a tökéletes grillreceptet?… Tovább »

Hajnövesztő verseny

A férjemmel hét éve állok folyamatos küzdelemben, hogy egyszer, csak egyetlenszer az életben kettőnk közül az én hajam legyen a hosszabb. Ez a harc mondjuk elég egyoldalú, egyrészt, mivel a férjemnek halvány fogalma sincs arról, hogy versenyzünk, másrészt mert ő akaratán kívül is tisztességtelen eszközökkel játszik. Velem ellentétben, aki ápolom a hajamat, balzsamozom, pakolást teszek… Tovább »

Barcelona, ahol a szőke herceg tévedésből megkérte a kezem

Férjjel mi nagyon egy húron pendülünk. Hasonló a zenei ízlésünk, ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosnak az életben, közösek a gyerekeink is. Egyformán rettenetes a humorunk, kedveljük a monotóniát, nem szívesen változtatunk a jól bevált dolgokon. Ez az egyik oka annak, hogy most épp Barcelonából írok, ahová harmadjára látogattunk el közösen. Még egyetemista voltam, amikor eltöltöttem… Tovább »

Egy finom feketét

Férjem 37. születésnapja alkalmából végre kitalált magának egy ajándékot. Mi csak a gyerekeket szoktuk megajándékozni, magunkat/egymást csak egy-egy puszival köszöntjük. Úgy vagyunk vele, hogy mindent meg tudunk venni, amire szükségünk van, ahhoz meg, hogy kreatív meglepetéseket találjunk ki egymásnak, mindketten elég fantáziátlanok vagyunk. Így nagyon meglepődtem, amikor egy szép napon, éppen a születésnapja hetének egyik… Tovább »

Férjszáj

Nem csak a gyerekeknek vannak feljegyzésre érdemes beszólásai! Férjem néhány szösszenetét olvashatjátok az alábbiakban: Családi “színdarab” Szereplők: Férj Evcsi (én volnék) Böbe (bébiszitter) Józsi (segédmunkás, ő ássa nálunk a csatornát) Szituáció: Kozmetikushoz mentem délelőtt, a gyerekfelügyeletet Böbére bíztam. – Te, Evcsi, mennyibe kerül nekünk ez a Böbe? – 1300 Ft, de neked is jobb, hogy… Tovább »

Elérzékenyül, ha ránéz

Férjem egyik meghatározó tulajdonsága, hogy nagyjából egy-másfél éves kortól veszi emberszámba a gyerekeket. Miután pedig Abi vitathatatlanul pedzegeti az emberré válás alsó határát, kezdem észrevenni a jeleket. Először is olyanokat mond neki spontán, csupán puszta létezését magasztalandó, hogy “de gyönyörű vagy!”. Itt jegyezném meg, hogy nekem ilyen reakciót még akkor sem sikerülne kiváltani belőle, ha féltucat fodrász/sminkes/sztájliszt… Tovább »

Megismerkedésünk

Műegyetemi Állásbörze, 2007. április 25. Ő így: “Idén elmegyek az állásbörzére. Nem lehet ezt a háeresekre bízni. Felvesznek minden hülyét a S.-hoz, nem is értem. Egyáltalán milyen szakma az a háer? Majd én kiválogatok pár értelmes fiatalt aztán majd meglátjuk mi lesz belőlük. Nem öltözöm ki, csak a szokásos. Csizma, farmer, ing, oldaltáska a bőrszíjon…. Tovább »

Dobozba zárt szerelmek és Soma, a nyúl

Mától nincs tető a fejünk felett. Legalábbis néhány hétig, amíg a jó munkásemberek lecserélik a cserepeket, csatornákat, meg ami ezzel jár. Ez utóbbi homályos utalással próbálom leplezni azt, hogy halvány lila fogalmam nincs arról, hogyan zajlik egy tetőfelújítás, én egyelőre csak annyit érzékelek belőle, hogy le kellett hordani a padlásról az ott felhalmozott “kincseket”. …. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!