Egy tavaly karácsonyi történet ebben a borongós időben: Elég rossz érzés, amikor az emberrel szembejön az utcán a két és fél éve ellopott biciklije. Egyébként nem szembejött, hanem szomorúan pihent a sarki kocsma előtt a csöpögő esőben. Még csak le sem volt láncolva. Mit sem törődve az autóban mellettem szüttyögő gyerekkel (akivel épp az orvoshoz… Tovább »
In memoriam piros piciklim
Egy tavaly karácsonyi történet ebben a borongós időben: Elég rossz érzés, amikor az emberrel szembejön az utcán a két és fél éve ellopott biciklije. Egyébként nem szembejött, hanem szomorúan pihent a sarki kocsma előtt a csöpögő esőben. Még csak le sem volt láncolva. Mit sem törődve az autóban mellettem szüttyögő gyerekkel (akivel épp az orvoshoz… Tovább »
Tesóm azt kérte születésnapjára, hogy kísérjem el egy rúdtánc órára. Igazából az a helyzet, hogy bár minden létező szempontból különbözünk egymástól, annyit azért leszögeznék, hogy sem lelkileg, sem testileg, egyikőnk sem az a rúdon ugrabugrálós fajta. Ennek ellenére mondtam, hogy menjünk, tudjátok, bármilyen mozgásformára nyitott vagyok, meg hát mégiscsak szülinapja van, hadd örüljön! Egy órácskát… 
Kisgyerekes anyaként nagyon nehéz időt szakítani a testedzésre. Hová menjek? Mit csináljak addig a gyerekekkel? Ráadásul ha mindkét kérdést megválaszoltam és megoldottam, még akkor is számtalan egyéb, fontosabb dolog akad, amit gyerekmentes perceimben intéznem kéne, de ha nem akadna, sokszor akkor is csábítóbb lenne egy jó fürdő, egy komótos étkezés, vagy egy kiadós alvás. Ráadásul… 
Anyám elhatározta, hogy kosárlabdázót farag a fiamból. Nem számít, hogy a gyereknek semmi labdaérzéke nincs, mondhatnánk, lyukas a marka, a legnagyobb jó szándékkal sem lehetne csapatjátékosnak nevezni és valószínűleg nem is fog két méteresre nőni. Ráadásul ha labda közelít felé, akkor szorosan becsukja a szemét és félreugrik. De anyám nem ismer lehetetlent! Specialitása, hogy kiválasztja a legkevésbé… 