Anyaként, elváltan, kisgyerekkel még a harmincas korosztálynak sem könnyű az újrakezdés, de most olyan igaz történeteket olvashattok, amikor kamasz, vagy már felnőtt gyerekekkel maradtak egyedül az anyák közel az ötvenhez és innen kellene újraépíteniük mindent. Vajon sikerülhet? Áginak a legkisebb gyereke is 17 éves volt már, amikor elváltak: “50 éves voltam, amikor a férjem -32 közös… Tovább »
Újrakezdés, ha már kirepülőfélben vannak a gyerekek
Anyaként, elváltan, kisgyerekkel még a harmincas korosztálynak sem könnyű az újrakezdés, de most olyan igaz történeteket olvashattok, amikor kamasz, vagy már felnőtt gyerekekkel maradtak egyedül az anyák közel az ötvenhez és innen kellene újraépíteniük mindent. Vajon sikerülhet? Áginak a legkisebb gyereke is 17 éves volt már, amikor elváltak: “50 éves voltam, amikor a férjem -32 közös… Tovább »
Négy nő, négy különböző sors, a közös bennük az, hogy mindnyájan kisgyerekes anyák, akik nős férfiba szerettek bele, vagy lettek ők maguk független férfiak korántsem független szeretői. De vajon megtalálták-e a boldogságot? Veronika története azért különleges, mert ő egyedül vállalt gyereket: “Első kapcsolatom 8 év múlva lett és 7 évig tartott. Sajnos beteg lett és fiatalon… 
“A Nők Lapja Cafén olvastam egy elkeseredett 3 gyermekes elvált anyuka vallomását és tulajdonképpen ez indította el a gondolatot a fejemben, hogy leírjam a saját történetemet, ami még javában zajlik: 51 éves, háromgyerekes anyuka vagyok. A gyerkőcök: 19 éves lány, 18 és 16 éves fiúk. Nem vagyok elvált, de különélek a férjemtől, aki 2013. december 20-án… 
“Nos, én egy háromgyerekes, többszörösen elvált (önszántamból!), 40 éves, nagyon jó nő vagyok” -írja Alexandra, akinek a történetét itt olvashatjátok: “Volna miért panaszkodom, mégis azt gondolom, hogy 40 évesen, gyerekek ide vagy oda, minden mellettünk szól! Okosak vagyunk, kívánatosak, élvezzük és tudjuk a szexet, nem akarunk se gyereket, se férjet többé. Megértem a megkérdezetteket, a tapasztalataikat és… 
Elképesztően sokan írtak nekem a Háromgyerekes, elvált anya – akár el is áshatja magát? című bejegyzés kapcsán. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, kiemelten pedig annak a kedves úrnak, aki eddig egyedüli férfiként kitöltötte a kérdőívet. A levelekre egyenként válaszolni fogok és csak akkor teszem őket közzé, ha engedélyt kapok rá, a (névtelen) kérdőívekből pedig Női sorsok címmel indítok… 
akár el is áshatja magát? Korábban, sok lelkes olvasó közreműködésével írtam egy bejegyzést arról, hogy kisgyerekekkel egyedül maradt anyák hogyan találtak új párt, alapítottak új családot. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hasonló cipőben járó anyák írtak, hogy jó volt olvasni mások öröméről, hogy nem csak a filmekben van ilyen, hanem a köztünk élő, “hétköznapi” emberek is… 
Nagyon nehéz lehet kisgyerekkel, sőt, több kisgyerekkel egyedül maradni, elképzelni is lehetetlen ezt addig, amíg be nem következik. Küzdelmes hónapok, évek telhetnek el mire besétál az ajtón az új szerelem. És a legtöbbeknek nem sétál csak úgy be (kivéve Móninak, akivel pont így történt 10 évvel ezelőtt…). És aki nem olyan szerencsés, hogy házhoz megy… 