rejtelmek blog

“A Nők Lapja Cafén olvastam egy elkeseredett 3 gyermekes elvált anyuka vallomását és tulajdonképpen ez indította el a gondolatot a fejemben, hogy leírjam a saját történetemet, ami még javában zajlik: 51 éves, háromgyerekes anyuka vagyok. A gyerkőcök: 19 éves lány, 18 és 16 éves fiúk. Nem vagyok elvált, de különélek a férjemtől, aki 2013. december 20-án… Tovább »

Ahogy azt a facebook követők már jól tudják, éppen családi nyaraláson vagyunk. Mondhatnám, hogy ránk fért már egy kis pihenés, de ismétlem, családi nyaraláson vagyunk, két bölcsődéssel! Férj szerint persze én vagyok az, aki túlsopánkodom a dolgot és ő nem érti ezt az össznépi, akarom mondani összasszonyi hozzáállást a családi nyaralás intézményéhez, szerinte ugyanis tökre nem vicces… Tovább »

Én köztudottan nem vagyok egy nagy divatdiktátor, ami nemcsak rajtam, de a gyerekeim ruhatárán is meglátszik. Nagyjából pont nem érdekel, hogy összhangban van-e a maszatos pólójuk színe az összehomokozott mackónadrággal, arról meg, hogy a kislányomat szoknyába meg fodros ruhákba öltöztessem, rég lemondtam, hiszen kézzel-lábbal tiltakozik. Egy hajpántot, de még egy csatot sem lehet a hajába… Tovább »

“Nos, én egy háromgyerekes, többszörösen elvált (önszántamból!), 40 éves, nagyon jó nő vagyok” -írja Alexandra, akinek a történetét itt olvashatjátok: “Volna miért panaszkodom, mégis azt gondolom, hogy 40 évesen, gyerekek ide vagy oda, minden mellettünk szól! Okosak vagyunk, kívánatosak, élvezzük és tudjuk a szexet, nem akarunk se gyereket, se férjet többé. Megértem a megkérdezetteket,  a tapasztalataikat és… Tovább »

A szakirodalom kinetózisnak nevezi azt a jelenséget, amikor a család a rogyásig telepakolt autóval nekivág egy hosszabb, vidámnak ígérkező utazásnak, ám a gyerek félúton összehányja magát az autóban. Illetve bizonyára nem ez a pontos meghatározás, sokkal inkább valami tudományos magyarázat azzal kapcsolatban, hogy az autóban zötykölődve a szem és más érzékszervek nem jeleznek mozgást (mert mondjuk könyvet… Tovább »

Elképesztően sokan írtak nekem a Háromgyerekes, elvált anya – akár el is áshatja magát? című bejegyzés kapcsán. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, kiemelten pedig annak a kedves úrnak, aki eddig egyedüli férfiként kitöltötte a kérdőívet. A levelekre egyenként válaszolni fogok és csak akkor teszem őket közzé, ha engedélyt kapok rá, a (névtelen) kérdőívekből pedig Női sorsok címmel indítok… Tovább »

Vasárnap délután van, a gyerekek békésen legóznak. Mi egymásra nézünk és elvonulunk a hálószobába, ugyanis az van legtávolabb a gyerekszobától. Talán van tíz percünk, amíg nem okoznak egymásnak nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket a kölykök és nem veszik észre, hogy diszkréten távoztunk. Lábujjhegyen somfordálunk tova, közben kuncogunk, hogy milyen okosan kicseleztük a őket. Lehuppanunk az ágyra,… Tovább »

akár el is áshatja magát? Korábban, sok lelkes olvasó közreműködésével írtam egy bejegyzést arról, hogy kisgyerekekkel egyedül maradt anyák hogyan találtak új párt, alapítottak új családot. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hasonló cipőben járó anyák írtak, hogy jó volt olvasni mások öröméről, hogy nem csak a filmekben van ilyen, hanem a köztünk élő, “hétköznapi” emberek is… Tovább »

Nekem eleinte természetes volt, hogy én altatom a gyerekeket, mert… mert miért is? Ja, igen! Mert szoptattam őket és úgy aludtak el, a férjem pedig hátrányos helyzetéből fakadóan (t.i. neki nem folyt még a füléből is anyatej) nem tudta ellátni ezt a feladatot. Aztán egyévesen már nem szoptattam őket, altatni viszont még mindig én altattam. És… Tovább »

Interneten keresztül terjed mostanában az úgynevezett Liebster-kórság. Ez annyit jelent, hogy amikor a gyanútlan blogger megnyitja a postafiókját és először szembetalálja magát egy ilyen jelöléssel, rögtön hanyatt esik izgalmában és miközben zuhan hátrafelé, fejében villámgyorsan végigcikázik, hogy milyen ruhát vesz majd fel a SYMA csarnokban rendezendő díjátadóra és mielőtt még bazira bevágja a fejét a konyhakőbe,… Tovább »