Ferike születése óta szinte havonta van jelenésünk státuszvizsgálaton valamelyik gyerekkel, hála a kis korkülönbségnek. Ráadásul nálunk ezt a gyerekorvos végzi, így nem lehet elsunnyogni. A hosszú, várakozással (és megfigyeléssel) töltött percek alatt az alábbi anyacsoportokat alkottam:
.
Van ugye az elsőgyerekes, aki teljes stresszben érkezik a tortúrára természetesen “Apával” -keresztneve nincs többé-, aki aznapra szabadságot vesz ki, hogy jelenlétével támogassa az asszonyt, erős karjával meg cipelje a babahordót. Amennyiben apuka munkája túlontúl fontos ahhoz, hogy egy fél délelőttre nélkülözni tudja a cég, nagymamákat, nagypapákat állít csatasorba az anya. Mert ebben a csalóka tavaszi időben három overallt, dupla sálat, szélvédőt és esőfogót, meg lábzsákot tényleg bazi nehéz egyedül ráhúzni az üvöltő gyerekre, két felnőtt ember is beleizzad ám!
.
A kétgyerekes anya laza. Színes újsággal érkezik, gyerekét praktikus, könnyen lehúzható és a lehetőségekhez képest minimális mennyiségű ruhába öltözteti. A nagyobb gyerek óvodában van, de néha elhozza, mert akkor egy füst alatt beadatja neki is a kullancs-/influenzaoltást, vagy gyorsan lezavarja a négyéves státuszt.
.
A háromgyerekes anya mosolygós. Aznapra kiveszi a nagyokat is az oktatási/nevelési intézetből, mert három gyerekkel –hidd el!-, könnyebb, mint eggyel. Ez így különben is egy félnapos kaland! Ha szükséges, őket is megszúratja, megvizsgáltatja.
.
Egyszer találkoztam egy négygyerekes anyával is (mind fiú), nos, ő eléggé lestrapáltnak tűnt…
fotó innen: http://www.imt.ie/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: