Fél órája kínlódok az ezer részes kölcsönbabakocsival, hogy szétszedjem és kimossam a huzatát:
– Fricikém, attól tartok ezt én nem tudom szétszedni.
– Na, ez jó tapasztalatgyűjtés lesz neked, anya!
– Ezt a dumát honnan szedted, fiam?
– Hát a szájamból.
Még a születésnapomon történt, hogy grilleztünk a kertben, férjem pedig e jeles esemény alkalmából Guinness sört vásárolt magának. Meghitt hangulatban üldögélünk az asztal körül, áhítattal figyeljük, ahogy a gyertyák csonkig égnek a nemlétező tortámon a sörös dobozban elhelyezett speckó műanyag golyóból (floating widget) kiszabadult nitrogén krémes habot képez a pohárban. Gyönyörű látvány ez, fenséges pillanat, melyet a beavatottaknak néma csendben illik kiélvezni.
– Apa, ennek a sörnek olyan alakja van, mint a kakaónak! – alázza rommá csöppet sem beavatott gyermekem a sörök királynőjét.
Ez az alakhasonlóság ma is kibukott belőle. Hajnalok hajnalán átjött az ágyunkba -szerintem direkt azért kel fél 6-kor, hogy mesét nézhessen-, bevackolt közénk, kezében a tablettel elmélyült a Frakkban, amit legalább százmilliószor látott, de ez alkalommal teljesen extázisba esett saját döbbenetes felfedezésétől:
– Te anya, ennek a kutyának éppen olyan alakja van, mint Vaneknak!
(Terveim szerint a vizsla is hamarosan bemutatásra kerül itt a blogon.)
.
Mostanában érzett rá a megosztott felelősség súlytalanságára is, úgy értem ha valami rosszban sántikál, szemrebbenés nélkül magával rántja Abit is a bűnbe.
Kötöttfogású birkózás zajlik kötetlen stílusban a hitvesi ágyon, rájuk dörrenek: – Hát itt meg mi folyik?
– Mi csak itt rosszalkodunk, anya.
De Abinak nem is kell jelen lennie, Frici úgy is képes bemószerolni. Valamin megsértődött a múltkor, fogta az alvós takaróját és egyedül megindult a kertkapu felé. – Kisfiam, te hová készülsz?
– Mi csak világgá megyünk, anya.
Még több gyerekszájért, vicces pillanatokért csatlakozz a facebook oldalamhoz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: