Zsuzsi az osztálytársam volt általánosban. Ő már akkor is sütött-főzött, volt is egy kedvenc receptem tőle, az albertkekszes süti, ami azért passzolt nagyon hozzám, mert nem kellett sütni, csak kávés pudingba mártogatni a kekszet és a hűtőben összeérlelni. Zsuzsi már akkoriban is sajnálkozva nézett rám, hogy újra és újra elkértem ezt a rettenetesen bonyolult receptet -mert folyton sikerült elkavarnom valahova-, és nem értette, hogy mit nem lehet ezen megjegyezni, vagy csak úgy érzéssel elkészíteni?
A napokban zárul a Goldenblog verseny idei fordulója -amin én ismételten nem indultam-, így ötlött megint szemembe Zsuzsi blogja (feherfalat.blog.hu). Rengeteg egészséges receptet találni az oldalon, én legjobban a gyorsan elkészíthető ételeket szeretem (megint fellengzősen hangzik, pedig már egyszer elkészítettem egy darab receptet). Most a csokis-banános zabpehelykeksz keltette fel az érdeklődésemet, ami a sok csokitól mondjuk pont nem az a fitnesz kategória, de a gyerekeknek gondoltam és a szokásos túró rudi/krémtúró kombinációnál fényévekkel minőségibbnek tűnik, már csak a hozzá való (adalék)anyagok mennyiségét tekintve is. Nem meglepő módon az alapanyagokból SEMMI nem volt itthon, úgyhogy elbicikliztünk Abival zabpelyhet, csokit, banánt, kókuszreszeléket, sütőpapírt és sütőt venni, ja ez utóbbit nem, tudjátok, van ez a mobil légkeveréses csodánk. Dió az van itthon, igazi bio, 5 éve szüretelték szüleim a kerti diófáról, azóta tároljuk itthon, mostanában meg a gyerekek használják töltelékanyagnak a játék betonkeverőbe és a játék kukásautóba. Egyre fogyatkozik mondjuk a mennyiség, mert napi szinten kukázzuk azokat a renitens egyedeket, akik valamiféle forradalmi indíttatásból kiszabadulnak a gyerekszobából és az éj leple alatt úgy pozicionálják magukat a nappaliban és a folyosókon, hogy a gyanútlan szülőanya és -apa garantáltan hanyatt essen bennük amikor éjszaka pisilni indul. Némiképp indokolatlannak tűnhet a biodióink életterének ilyen mélységű bemutatása, tekintve, hogy azt pont kifelejtettem a sütiből, de ez van.
Térjünk tehát vissza az előkészítéshez, mely nagyjából 5 percet vesz igénybe, ez nyilván 15 ha a gyerekek is segítenek és további negyedóra, míg rendet raksz a háborús övezetben, ahogy a konyhád kinéz. Egész biztatóra sikerült a massza, próbáltam megsaccolni a fajsúlyát, a múltkori mézeskalácsaim ugyanis olyan könnyűek voltak, hogy a légkeverésest beindítva azonnal pajzán táncba kezdtek a kis kalácsok, majd odáig szemtelenkedtek, hogy föl-fölreppenve egymás hegyén-hátán leltek végül nyugalmat. Ezen a ponton az én nyugalmamról már nem lehetett beszélni. Szerencsére ez a zabsüti megfelelően nehéz volt, szépen megsült, igaz, nagyjából 25 perc alatt a 10 helyett (közben kétszer leállt a sütőm), de kifogástalan külső paraméterekkel.
A kész zabpehelykekszeket zöld fedelű műanyag dobozban tálaltam, tekintve hogy útitársnak szántam őket a ma reggeli biciklis túránkhoz, de a gyerekek azon melegében lemeózták. 😀
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol rengeteg gyerekszájjal, vicces történettel várlak! További gasztrotévelygéseimet pedig a “gasztro“ menüpont alatt találod. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: