Próbáltam Zolit rávenni arra, hogy olvasson a gyereknek, mert az mennyivel jobb már, mint a mesét bambulni, van a gyereknek ezer könyve, válasszanak valamit. Az Ég és Föld című enciklopédiával kezdték, azóta Frici minden éjjel csillagokról és a holdról álmodik. Ezután a kolibri-sorozat Űrhajózás című példányában mélyedtek el, különös tekintettel a szputnyikok ellipszis alakú keringési pályájára. Akkor jöttem rá, hogy a férjem mennyire magáénak érzi Vekerdy azon tézisét, hogy az is jó, ha az ember eleinte a Világgazdaságot olvassa fel a gyereknek (vagy valami hasonló a lényege), aztán már bele fog jönni a dologba, amikor megütötte a fülemet, hogy Marxról és Engelsről magyaráz (A világ és az ember című képes gyermekenciklopédia, férjem kedvenc gyerekkori könyve nyomán).
Azóta rászoktak a csillagok, csillagképek pizsamásan a teraszról az égbolton való böngészésére, a héten pedig hullócsillagokra is vártak, azóta a reggeli szokásos kérdésre, hogy miről álmodtál kisfiam? némiképp bővített választ kapunk:
– Hát a holdról, meg a csillagokról, de hullócsillagról és állócsillagról is!
******
Tudom, hogy mindenki unja már, hogy a Kopasziról írok, de ez nálunk a mindennapjainkat körülölelő központi kérdés, az időt így tudja a gyerek keretbe foglalni, hogy Kopaszitól Kopasziig kell bölcsibe járni, így múlik el egy hét. A múltkor elvittem a kiserdőbe, hogy dobáljon kavicsot a patakba. Lelkesítettem is, hogy a kis szuper helyre megyünk. Megérkezünk az árokpartra, fölmegyünk a hídra, Fricike szemöldökét ráncolva körültekint:
-De anya, amit én itt látok, az nem a Kopaszi…
******
Nézegetem a laptopon a blogstatisztikát, színes oszlopok, diagramok láthatóak. Frici érdeklődik:
– Anya, hát ez meg mi a túrógombóc?
******
Fricike a játszótoronyban áll, pásztázza a környéket, majd felfigyel egy, a kerítésünk előtt elhaladó kisgyerekes családra. Szerencsére nem kezd el ugatni, helyette mintegy kivetítve egy jó házőrző eb gondolatait, így kiált fel:
– Hát ezek meg mit keresnek itt az én utcámban, ha szabad érdeklődnöm?
******
Augusztus 20.-án este bekapcsoltam Fricinek a tévét, mondom, hadd gyönyörködjön a gyerek a tűzijátékban. Nézi, nézi már vagy öt perce, majd morcosan felkiált:
– Anya, de mik ezek a pitypangok? Én a tűzijátékot akarom nézni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: